S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

Monarchia első számú (tengeri) fürdőjére. A párhuzam érdekessége, hogy az igazán divatos atlanti és riviériai fürdőhelyek után kullogó isztriai fürdő a maga fénykorában is csak „utánzat" volt, ahogyan akkoriban titulálták: egy „második Nizza" 6. Az Abbázia-rajongás talán legbeszédesebb példája a Magyar Tenger Madonnájának terve volt. A szobrot az abbáziai Madonna del Mare mintájára az új füredi mólón tervezték fölállítani 1941-ben, ám a veszprémi püspök és a kultuszminisztérium támogatása ellenére - végül nem készült el . Ugyanebben az időszakban a források egyre gyakrabban hivatkoznak az osztrák, olasz és svájci tavakra. Ezeknek idegenforgalmi felfedezése és kiépítése a 19. század elején kezdődött, és lényegében a Balatonnal párhuzamosan zajlott. Fejlődésükre az alpesi turizmus mellett szintén a tengerparti fürdőkultúra volt hatással, egyes esetekben közvetlenül az Európában nyaraló angol arisztokrácia közvetítésével. E magas hegyi tavakkal való összehasonlítás pozitív és negatív előjellel egyaránt előfordult a balatoni sajtóban. Kiemelték például a szerzők a Balaton előnyeit a hideg vizű, túl mély, kavicsos ausztriai fürdőhelyekkel szemben. Másutt, így például egy idegenforgalmi kézikönyvben „Tirol, Bosznia, Stájer és Svájc" példáját állította a balatoni gazdák elé a szerző \ Iklódy-Szabó János a Balatonkultusz egyik apostola szintén a „nyugati igényeknek" megfelelő fejlesztéseket sürgetett egy írásában, a bodeni és a genfi tó példáját emlegetve \ Van példa a külföldi párhuzamok halmozására is. Balatonlelle ismertetése például a község üdülőtelepét a „svájci, karintiai, tiroli" tavakéhoz méri, miközben a somogyi part tenger tengerszerűségét hangsúlyozza, strandját pedig „Lelle Lidoja" néven emlegeti!'" „Mondáin" élet a mucsai Ostendén A nagyvárosi mintát követő modernizációs törekvések a Balaton fejlesztésében a fentebb részletezett gyógyfürdői és tengerparti hatásokkal párhuzamosan, sőt azokkal összefüggésben jelentkeztek, hiszen e külföldi példakép-fürdők maguk is igyekeztek a modernizációval lépést tartani. A hazai közönség számára e törekvések legszembetűnőbb jele az 1893-as nagy siófoki beruházás volt, amely célként fogalmazta meg egy „modern világfürdő" építését, elsősorban a vetélytárs Füred túlszárnyalása érdekében. A Balaton nyaralóközönségének zöme a világvárossá váló Budapestről, illetve a nagyobb dunántúli városokból érkezett, így érthető, hogy a parti strandfürdők hátteréül szolgáló infrastrukturális fejlesztések ihlető forrása - akárcsak a felkapottabb külföldi fürdők esetében - éppen a 19. század végétől rohamléptekkel modernizálódó nagyváros volt. Míg azonban a pormentes utak, a közműfejlesztések, a közlekedési és távközlési beruházások, az igényes ingatlanállomány a teljes a balatoni üdülőtelep-hálózat fejlesztésében célként fogalmazódott meg, addig a jellegzetes városi kulturális, szórakoztató és sportlétesítmények inkább csak a nagyobb fürdőtelepeken jelentek meg. Jó példa erre „összes fürdők metro-polisa: Füred", a nyaranta „nagyvárosi színt" öltött Kenese", az elegáns Földvár, de mindenekelőtt a „mondáin" Siófok. A fővároshoz legközelebb fekvő Siófok a kezdetektől fogva tudatosan igyekezett az idelátogató budapesti polgárság és művészvilág igényeit kielégíteni, legyen szó a akár a friss reggeli lapokról, a kóser étteremről vagy a lóversenyre, „világpanorámára" és kaszinóra való igényről. Siófok e törekvései, egy-egy jelenség erejéig (pl. teniszpálya, játszótér, mozi, jazz muzsika) mintát adtak a kisebb fürdőhelyek számára is

8

2. Igen korán szót kértek azonban a modernizáció ellenzői is. A 20. század első évtizedeiben a túlzott fejlesztésektől való óvakodás fogalmazódott meg például Balatonőszöd, Fonyód, Balatonszemes esetében, amelyek nagyon tudatosan törekedtek a magyar keresztény középosztály konzervatív értékrendjének megóvására, „...csak agyon ne modernizálódjék, mert akkor úgy járunk ezzel is, mint a többivel...akkor azután tisztán a pénz-arisztokrá7

6 KENEDI 1884. 7

7 TÓTH-BENCZF. 2006. 7

! BARSI 1909., SÁGI 1934. 31. 7

9 SZIKLAY 1940. 6., 28. 8

0 DOLETSKO 1908. 8

1 Veszprémi Közlöny 1881. aug. 9. 32. sz. 1. szerző és cím nélkül 8

2 VÖ. LUKÁCS 1947, MARGITTAY 1942. 10. 161