S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

cia terrorizál itt és a jó középosztály szépen elmarad, s mehet birkaúsztatókban fürdeni" - írta egy fonyódi fürdőlevél 1898-ban' . Az átlagos vidéki magyar településképnél civilizáltabb és korszerűbb Balaton-part kiépítésére való törekvések legtisztábban talán az építészeti trendek változásában tükröződtek. A fürdőlétesítmények, kikötőépületek és magánvillák vagy a már említett nemzetközi fürdőstílusban épültek vagy az éppen legkorszerűbbnek számító hazai építészeti stílust követték, amelynek az igazi kísérleti és reprezentációs területei jellemzően a hazai nagyvárosok voltak. Cziegler Győző eklektikus füredi fürdőháza, Siófok új modern (olasz stílusú) szállodái a századfordulón, vagy ugyanott a Komor Marcell által tervezett szálló, a szárszói strandbejárat épülete, a Medgyaszay István-féle almádi és Kotsis Iván-féle boglári templomok éppúgy e törekvések kifejezői voltak, mint a Kádár-korszak kísérletei: az elegáns új éttermek (például a sokakat megbotránkoztató badacsonyi Tátika étterem) vagy a füredi, almádi stb. parti üzletsor, az ún. „gombák". A konzervatívabb, patinásabb megjelenésű „svájci stíl" és a modern irányzatok mellett és ellenében azonban már az 1920-as években megfogalmazódott egy helyi ún. „balatoni stílus" kidolgozásának igénye. A népies irányzat képviselői nem csak a Trianon után zsákutcába jutott nemzeti építészet megújítását várták a helyi népi építészet stílusjegyeinek befogadásától, de a sokszor igénytelen, a helyi kőművesmesterek tudására építő balatoni tömegépítékezések színvonalának emelését is. A modern nagyvárosi épületek megjelenésével szembemenő, helyi építőkövet használó, tornácos kiképzésű középületek (főként vasútállomások, templomok) és magánvillák ma is meghatározó elemei a balatoni falu- és városképeknek, akárcsak kései utódaik, a szocializmuskori „népi" épületek (pl. a badacsonyi bazársor). A modern nagyvárosi életvilágok balatoni környezetbe való átültetése tehát korántsem volt ellentmondásmentes törekvés a balatoni idegenforgalom története során. A kisebb, családiasabb nyaralótelepek a mai napig igyekeznek megőrizni a „természetközeli", vidéki nyaralás látszatát, miközben kényelmüket nemcsak a „Balatonkultusz" mára mindenütt meglévő vívmányai (csatorna, ivóvíz, pormentes út, partvédművek stb.) biztosítják, hanem az egyre szaporodó Balaton-parti városok szolgáltatásai is, a hipermarketektől a játékteremig, a bankautomatától az orvosi ügyeletig. IRODALOM BARS1 1909 = BARSI J.: Magyar fürdők - osztrák vendégek. Budapesti Hírlap 1909. április 25. BERKESNÉ 2007 = BERKESNÉ HEGEDŰS M.: Szokások, hagyományok. In: Balatonföldvár. Településtörténeti írások, visszaemlékezések. Szerk.: BERKESNÉ H. M. Balatonföldvár, 2007. BOGDÁNFFY 1898 = BOGDÁNFFY Ö.: A Balaton környékének csapadékviszonyai. Budapest, 1898 BOLEMAN 1900 = BOLEMAN I.: A balatonparti fürdők és üdülőhelyek leírása. Budapest, 1900 BÜRKE 2006 = BURKE, P.: Útmutatás az utazástörténet számára. Korall 26. (2006) 5-18. CORBIN 1995 = CORBIN, A.: The Lure of the Sea. Discovery of the Seaside in the Western World 1750-1840. Los Angeles, 1995. DOLETSKO 1908 = DOLETSKO F.: „Balaton-Lelle" üdülő- és fürdőhely képes ösmertetése. Budapest 1908. EDVI 1901 = EDVI I. S.: Almádi. Természetes gyógyítóintézet és Baltonfürdő. Balatonalmádi, 1901. EÖTVÖS 1896 = EÖTVÖS K.: A Balaton tava. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. X. Magyarország. Budapest, 1896. 577-600. EÖTVÖS 1982 = EÖTVÖS K.: Balatoni utazás II. Budapest, 1982. ÉRI 1970 = ÉRI I. (szerk): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. Veszprém, 1970. FAJTH 1966 = FAJTH T.: Itália. Budapest, 1966. FAJTH 1975 = FAJTH T.: Svájc. Budapest, 1975. FAZEKASNÉ-KRASZNAINÉ 1998 = FAZEKASNÉ M. O.- KRASZNAINÉ SZ.K. (szerk): Siófok Fürdő 100 éve a várossá avatásig. Siófok 1998. HANKÓ é.n. = HANKÓ V: Külföldi fürdők, gyógyító helyek és ásványvizek. Budapest é.n. '' N-B: Fürdőlevél Somogyról Somogy, 1898. június 19. 3. 162