S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

A „nagyfiirdőházat" nem építő kisebb fürdőhe­lyeken viszont egy a tengerparti kultúrától idegen „balatoni" megoldással találkozunk. Az egyes vil­lákhoz, parasztházakhoz tartozó egyéni fürdőkabi­nok rendszere jól példázza a központi beruházások hiányában sajátos irányt vett szokásokat és társa­dalmi viszonyokat. Az infrastruktúra mellett kimutatható a külföldi fürdőhelyek közvetlen hatása egyes szórakozási („vigalmi") eseményekben, illetve a 19. század vé­gétől felértékelődő testedzés területén. A „fürdőzés" mellé egyenrangú időtöltésként felsorakozó úszás népszerűsítése érdekében a nagyobb fürdőhelyek úszómestert alkalmaztak, akik rendszeres edzéseket tartottak a standokon. A füredi öbölben kilo­métereket úszó Wesselényi 1836-ban még meg­botránkoztatta a gyógyfürdő köznemesi közönségét, amely — legalábbis John Paget megfigyelése szerint ­általában is a „tajtékpipát" részesítette előnyben a testgyakorlással szemben". Majd fél évszázaddal később azonban Szekrényessy Kálmán dsidás­kapitányt, aki öt óra ötvenkét perc alatt tette meg úszva a Siófok-Almádi távolságot, már hősként ünnepelte a nyaralósereg. A lehetetlennek tűnő vál­lalkozáshoz az erőt és a mintát Szekrényessy számára egy angol pályatárs, a Csatornát 1875-ben átúszó Webb kapitány adta"". Az úszással párhuzamosan terjednek egyéb sportolási formák, mindenekelőtt a tenisz és a vitorlázás, mindkettő szintén angol mintára. Az utóbbi esetében azonban nemcsak a minta volt külföldi, hanem a minta közvetítői is. Az angol és holland" matrózok jelen voltak a Balatonon az első főúri hajókon, de később a Kisfaludy gőzösön is. Az elsőként számon tartott balatoni vitorlázó, Andlay Gosling angol főkonzul" volt, magyar arisztokrata követői pedig továbbra is elő­szeretettel alkalmaztak a jachtokon külföldi matró­zokat, köztük gyakorta dalmát tengerészeket. Már a fürdőkultúra második korszakában nép­szerű időtöltés volt a csónakázás, amely azonban nem igényelt testi erőfeszítést a fiirdőzőktől. Az e célból foglalkoztatott személyzet nemcsak csónak­kirándulásra vitte a hölgyeket és urakat, de kitün­tetett éjszakákon lampionos felvonulással is szóra­koztatta őket. Erre az első adat Füredről származik az 1830-as évekből: a „velencei éjnek" nevezett mulatság résztvevői „lámpásos hajótskákban csinos tengeri matrózrubás hajósok voltak" '. A 20. szá­zad első felében a szemesi, lellei, révfülöpi, somosi, keszthelyi (stb) fürdőegyesület által rendezett hasonló mulatságok, a „velencei estek" lefolyá­sáról nem sokat tudunk, népszerűségüket azonban meggyőzően bizonyítja, hogy a „velencézés" a holdfényben való romantikus csónakázás megfele­lője volt a balatoni szóhasználatban. A magnézium­sodronnyal vagy lámpásokkal megvilágított, he­lyenként feldíszített csónakok felvonulásának szokása minden kétséget kizáróan Velencéből ered. A 16. századi hálaadó ünnepségben gyökerező Festa del Redentore girlandokkal, léggömbökkel díszített és tűzijátékkal, lampionokkal kivilágított hajók felvonulásából áll, és a mai napig minden évben július közepén rá sor Balatoni utánérzé­seiben a két világháború között találkozunk Szent István napján tartott velencei esttel, és egy sajátos lellei változattal is, amely a „csónak-korzó" nevet viseli és a kivilágított fürdőkabinok is szerephez jutottak benne 4. Velence, Ostende és a Földközi-tengeri fürdőhe­lyek mellett különösen a trianoni döntést követően értékelődött fel a balatoni fürdőkultúra fejlesztői körében az elveszített Abbázia, de referencia-szere­pére korábban is találunk példát. Füredet és Al­mádit egyaránt méltónak tartotta egy ismertetés a századfordulón az abbáziai fürdőhöz, míg Siófokot még különbnek is! " Az Abbázia-, illetve Quernero­párhuzam, nyilván a földrajzi hasonlóságok miatt, különösen a Balaton keleti medencéjében volt hangsúlyos: az akarattyai és aligai magaspartok gyakran emlékeztették a Balaton szerelmeseit a 4 7 PAGET 1987. 108. 6 8 http://siofokpGrtal.com/product_info. php ?products_id=2092 4 9 Pl. HRABOVSZKY 1827. 95.; EÖTVÖS 1896. A „velencei viseletbe öltözött evezősembereket", akik a Festetichek fregattjára szál­lították a vendégeket, Richard Brigth angol utazó írta le. ÉRI 1970. 46. 7 0 SZIKLAY 1932. 148. Miskolczy Károly: Balatonfüred mint savanyú víz c. írásából (Veszprém, 1837) idézi ZÁKONYI 1988. 173. pl. SCHOEDL 1934. 49., VARGA 2008. SZAPLONCZAY - VAJTHÓ 1907. 207. ' Wikipédia http://en.wikipedia.org/wiki/Festa_del_Redentore 4 VARGA 2008., DOLETSKO 1908. 7 5 BARSI, 1909. 160

Next

/
Thumbnails
Contents