S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)
SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében
del, hogy melyikük Anna-bálja az évad legelegánsabb eseménye, addig egy kortárs megfigyelő így számolt be a 19. század végi Fonyódról: „..sehol az az egyszerűség nincs, mint Fonyódon. Ott nem járnak a hölgyek elegáns toilettekben, nem viseltek divatos fürdőkalapot és nem fürdenek cifra fürdő costiimekben."" Tengerparti fürdőzés a Balatonon Az első ismert balatoni fürdőlétesítmény Szili József Pest megyei alispán fürdőházikója volt, amelyet Budáról (!) hozatott magával, és állíttatott fel a füredi parton. Az eset krónikása, Pálóczi Horváth Ádám 1788-ban „hideg-ferdő" címmel írt költeményt e szokatlan jelenségről 5 4. A mai fogalmaink szerint „strandnak" nevezett, tehát valamelyes „civilizáláson" átesett természetes vízpartok bizonytalankodó elnevezései - hidegfürdő, Balatonfürdő, fövenyfiirdő, tófürdő, tengeri fürdő, tengeries fürdő, tengeri jellegű fürdő - jól mutatják, hogy merőben új jelenségről volt szó, amelyet legpontosabban a ' fürdésre alkalmas tenger, folyó, tópart' jelentésű német kölcsönszó, a strand fejez ki. A 20. század elejétől használatos, de csupán a 2. világháború után általánossá váló „strand" szavunk azonban balatoni környezetben még sokáig pontosításra szorult. A strand-fürdő szóösszetétel például a gyógyfürdők világát idézte, míg a „belső strand" arra utalt, hogy a partok átalakítása valójában sokkal nagyobb területet érintett, mint azt maga a fürdőzés igényelte volna. A korábbi elnevezések, de kifejezetten a „tengeri", „tengeries" stb. jelzők azonban azt jelzik, hogy a közép-európai gyógyfürdők világában szokatlan „szabad" fürdőzés és annak még szokatlanabb infrastruktúrája (fürdőházak, fürdőkabinok) eredetét a tengerparti fürdőzés gyakorlatában kell keresnünk. Ez a merőben újnak látszó kulturális gyakorlat, amely 1750 körül született meg Angliában, korántsem volt független a még javában virágzó korabeli szárazföldi gyógyfürdők hatásától, így tudományos hátterében és körülményeiben egészen a 20. század közepéig sok közös vonást mutatott fel azokkal. A tengerpartok fölfedezése" több kulturális tényező együtthatásának volt köszönhető. A világ nyugtalan, sötét és kaotikus oldalát képviselő, „rothadó" óceán és a - mind teológiai, mind egészségügyi értelemben - veszélyzónát jelentő partvonalat övező ősi félelem a 17. században kezdett oldódni. A teremtés művének természettudományos indíttatású újraértelmezése, amely az ember kötelességévé tette az isteni alkotás megértését, megnyitotta az utat általában a vidék, s ezen belül az ismeretlen tengerpartok, elsőként az „Isten csókjától érintett", termékeny holland partok felfedezéséhez. A hollandok tengerrel folytatott nemzeti küzdelme, amely „sikeresen egészítette ki a teremtő művét" nemcsak fontos festészeti témává tette az Amszterdam és Hága közötti tengerpartot a 17-18. században, hanem az angol „grand tour" részeként kötelezővé tette az erről való gondolkodást is. Ugyanebben az időben vált divattá a nápolyi öbölben tett klasszikus utazás is, amely az általában taszítónak talált olasz tengerparttal szemben a „latin szerzőkkel való harmónia" lehetőségét kínálta az erre neveltetésüknél fogva fogékony angol, s nyomukban az európai nemesség számára. A tengerek esztétikai-teológiai-politikai felfedezése megnyitotta az utat a tengerpart közvetlen, fizikai birtokbavétele előtt. A tenger gyógyfürdőként való hasznosításának elmélete és gyakorlata Richard Rüssel angol orvos nevéhez kötődik. Russel a 18. század elejétől divatos betegség, a „melankólia" gyógyítására, de az angol nagyvárosok egyre rosszabb levegőjének ellensúlyozására is alkalmasnak találta a félelmet, izgalmat keltő és ezáltal „vitalizáló" tengerpartot. A tengerészektől és halászoktól ellesett - tisztítókúra célú - tengervízfogyasztás, a sziklákról gyűjtött növényekkel való masszírozás, a hirtelen vízbe merülés okozta „rekeszizom-sokk", az egészséges, erőteljes parti emberek látványa (stb.) mint a krónikus bajok orvoslására alkalmas gyógymódok elméletté formálását Russel 1750-ben latinul, majd 1753-ban angolul megjelent műve tartalmazta. Bár a tengerparti fürdőzés elszigetelt kezdeményezésire az ezt megelőző évtizedben is voltak már példák, az angliai tengeri fürdőhelyek, mindenekelőtt Brighton példátlan fejlődése Russel hatására indul meg. Az 1780-as évekre kialakult a tengerparti nyaralás gyakorlata és kelléktára. A „kellékek" egy része 5 3 PICK 1899. 66-72. 5 4 KOLLÁR 2007. 5 5 A folyamatot Alain Corbin francia szociológus kutatásai alapján mutatom be. CORBIN 1995. 157
