S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

kívánalmainak megfelelően a balatoni strandoknak már a nagyvárosi élet hátrányaival szemben felmutatható erényei is elegendő vonzerőt kölcsönöznek. Nem véletlenül került az 1889-ben átadott új füredi fürdőház kapuja fölé a következő Czuczor Gergely idézet: „Lelked szép erejét a sors hullámai edzik. E tó testednek nyújt vidor életerőt". Hasonló Balaton-felfogást tükröz a Badacsonylábdihegyen 1929 őszén megtelepedő Hercegh Ferenc megállapítása: „a Balaton egy nagy nemzeti idegszanató„48 rium Miközben tehát a konkrét betegségből konkrét gyógymód segítségével való kigyógyulás egyre kevésbé jelentett vonzerőt valamely a balatoni fürdő felkereséséhez, a magukat „világfürdőnek" tekintő és hirdető telepeken az infrastrukturális és kulturális fejlesztésekhez egészen 1947-ig részben még mindig az ismert Monarchia-beli fürdőhelyek szolgáltak mintául. Maga a 19. század végétől gyakorta használt „világfürdő" kifejezés lényegében a „minden igény kielégítésére" törekvést jelenti, vagyis annak ígéretét, hogy - ellentétben a szűkebb, helyi vonzáskörű ún. „parasztfürdőkkel" és a kisebb balatoni nyaralóhelyekkel - Füreden, Almádiban, Siófokon és Földváron mindazokra a szolgáltatásokra számíthatott a vendég, amelyeket a magyar közép- és felsőbb rétegek által látogatott Karlsbadban, Badenben, Gräfenbergben, Gelichenbergeben, vagy később Rohicson megszoktak. A nők és férfiak elkülönített fürdőzésének biztosítása, a korzó, a fürdőzenekar, a színház, a kaszinó, a kápolna, az angolkert, a galamblövő- és teniszpályák, a fürdői emléktárgyak mind ezt a célt szolgálták. A híres látogatók, legfőképpen az uralkodók - pl. József nádor és Erzsébet királyné füredi vagy Horthy siófoki - látogatásától éppoly rangbéli emelkedést vártak a fürdőtulajdonosok, mint Karlsbadot, Gasteint, Marienbadot (stb) felkereső koronás főktől. A szállodák, éttermek nagyobb villák még az 1920-30-as években is gyakran épültek az ún. nemzetközi fürdőstílusban. Az idegenforgalmi kiadványokban itt-ott erényként emlegetett „svájci stíl", vagyis a gerendavázas, tornyocskás, fűrészelt deszkaoromzatos stilizált alpesi épületek a világfürdő garanciáját jelentették mind az építtetők, mind a látogatók számára. A világfürdőépítés lázában nemcsak az ismert külföldi gyógyhelyek, de maguk a balatoni fürdőhelyek is mintául szolgáltak egymás számára. Füreden a gyógydíjszedés átalakításához egy ausztriai gyógyfürdőtől, míg a fürdőszabályzat megszerkesztéséhez több „hazai és külföldi elsőrangú fürdőktől" kértek mintát. Siófokon a penziórendszer meggyökereztetése érdekében szerződtetnek Svájcból fürdőigazgatót, míg a főkertészi posztot rendre német és francia szakemberek töltötték be

4". Földvár számára ugyanakkor a füredi angolkert és az Anna-bál szolgált példaként, míg a fürediek a földvári szemétgyűjtő kosarakat irigyelték. A partvédrnű építések mintája a kenesei székesfővárosi üdülő strandja volt, az elegáns villaépítkezéseké a bélatelepi villasor. Siófokot a korszerű beruházásokért tartotta követendő példának (elsősorban) Földvár és Fonyód, Földvárt pedig általában mint „mintafürdőhelyet" jegyezték'". A sikeres minták közvetítéséhez hozzájárulhattak a több fürdőhelyen is pozíciót vállaló szakemberek, így például a Füredről Siófokra „átigazoló" fürdőigazgató". Nem minden balatoni nyaralótelep törekedett azonban e világfürdő szerepre, s így a fürdőhelyi formaságok megtartására sem. Befektetők híján több helyütt, így például Zamárdiban, Balatonkeresztúron, Csopakon stb. a második világháború előtti időszakban egyáltalán nem épült szálloda. A nyaralóközönséget itt futó vendégek helyett a villatulajdonosok vagy a parasztszobákban megszállók jelentették, a legfontosabb infrastrukturális beruházást pedig a partvédelem vagyis a mesterséges strandok kiépítése. Bár az ún. „kulturális élet", a „vigalntak" hiánya többször megfogalmazódott, az itt nyaralókat bőven kárpótolta a klasszikus fürdőhelyek merev társadalmi elkülönülésének elmaradása. A „fesztelen", „családias" légkör, mint erény a fürdőhely-ismertetésekben is visszatérő fordulat, több helyütt azzal a kiegészítéssel, hogy „nem kell naponta többször átöltözni". Míg a magát „a magyar Deauville"-nek'

2 kikáltó Földvár azon versengett a kissé ódivatúnak tartott Fiired4" idézi MARGITTAY 1942. 3. 4

9 A füredi fürdőbizottság ülésének jegyzőkönyveiből (1895, 1900) idézi ZÁKONYI 1988, 226., 230, KÓSA 1999, 113., TÓTHBARANYI.-MATYIKÓ 2000. 44. 5

0 LUKÁCS 1947. 10. KANYAR 1978, SZIKLAY 1940. 125. " ZÁKONYI 1988. 241. " BERKESNF. 2007. 153. Deauville a normandiai tengerpart egyik leghíresebb fürdővárosa, 1865 óta divatos fürdőhely. 156