Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
GERE László: A szigligeti vár régészeti kutatása 2002-2008. Háromosztatú ház a felső vár középső részének keleti oldalán
A ház emeletes voltának valójában egyetlen bizonyítéka a sziklataréjon kialakított, észak-déli irányban 3 méter széles sziklaplató, ami - mint láttuk - a mestergerendát is tartotta. A vízszintesen kialakított sziklafelületen megfigyelt agyagpadló egyértelműen az emeleti lakórészre utal. Sajnos a ház emeleti kiépítésére más bizonyítékunk nincs. Az emeleti helyiségek és a szabadkémény kapcsolatára azonban a földszinti helyiségek födémmagasságából és a szabadkémény számított-szerkesztett boltozatmagasságából vonhatunk le következtetéseket. A gerendafészek által meghatározott 364 cm-es födémmagasság kissé magasnak tűnhet; összevetve azonban a szabadkémény boltozatmagasságával, azt látjuk, erre a födémmagasságra van szükség ahhoz, hogy annak boltozata ne jelenjen meg az emeleti helyiségben. Az emeleti helyiségben már csak a kémény négyszögletes, függőleges felmenő része volt látható a keleti fal mellett. A füstgázoktól átmelegedett kémény egyúttal fűtötte is az emeleti helyiségeket, nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a kéményhez itt is csatlakozott kályha, ennek azonban régészeti bizonyítékát nem találtuk. A ház emeleti része azonban nem volt közvetlen kapcsolatban a földszinti helyiségekkel, megközelítése a sziklataréjon álló „palota" felől volt lehetséges. A kutatási megfigyelések értékelése A kutatási eredmények ismertetése során egyértelműen meghatározásra került egy olyan egy építési periódust képviselő háromosztatú ház, amelynek északi helyisége lakószoba, középen van a szabadkéményes konyha a pitvarral és a déli helyisége szintén lakószoba volt, legalábbis az épület fennállásának első felében. A XVIII. század második felétől annyiban módosult a ház használata, hogy a déli helyiség is gazdasági funkciót kapott, a kályha helyén, annak felhasználásával kialakított kemence legalábbis erre utal. A konyha és az északi szoba azonban változatlanul megtartotta eredeti funkcióját. Az itt ismertetett használata a háromosztatú házaknak - szoba+konyha+szoba - még a XVIII. században sem tekinthető általánosnak a népi építészetben. Az ismertetett lakóháznak a népi építészettel való kapcsolata kétségtelen, azonban mégsem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy ez a ház egy várban áll. A váron belüli helyzete szempontjából fontos a vár tulajdonosa is és az is, hogy a váron belül ki és mire használta ezt az épületet. Természetesen a ház építési idejének meghatározása ebből a szempontból is nagyon fontos. A ház építési idejét a rétegtani megfigyelésekkel csak viszonylag bő időhatárok között sikerült meghatározni. Az teljesen egyértelmű, hogy a ház építési idejét a XV. század második felétől korábbra nem határozhatjuk meg. Az is egyértelmű, hogy G. Turco 1569. évi felmérési rajzán a keleti várfal mellett épületeket jelöl. Ezek épületek azonban csak vékony vonallal vannak jelölve, akárcsak az alsó vár keleti-északi-nyugati épületsora. Ezzel kapcsolatban két fontos régészeti tényre kell felhívni a figyelmet. Az egyik ilyen tény, hogy a felső vár északkeleti részén jelölt épület a most ismertetett háznál később épült csak fel, ezt rétegtani megfigyelések és falak műemléki vizsgálata egyértelműen bizonyítja. A másik fontos régészeti tény; az alsó vár keleti fala mellett nem állt szilárd (kő- vagy tégla-)alapozású épület. Ugyanakkor a keleti fal mellett azon a részen, ahol Turco alaprajza épületet jelöl, nem volt udvari járószint. Ezen a részen boronavázas ház állhatott, aminek a padlója vagy fából volt, vagy egy jelentősebb feltöltésen, ami később már nem maradt fenn. 7 Ezen két régészeti megfigyelés alapján elképzelhető, hogy a felső vár két keleti házának is fából készült előzménye lehetett. A napjainkig fennmaradt kőépület építési idejét a XVI. század utolsó harmadára határozhatjuk meg. A ház építési idejének ezt a meghatározását az északi szobában talált kályhacsempék is megerősítik. A kályhacsempéket a XVI. század második felénél korábbra keltezni nem lehet. 8 Kétségtelen tény az is, hogy a kályhacsempék korhatározása csak azt az időszakot jelöli ki, aminél később a ház nem készülhetett. A XVI. század a vár birtoklástörténete szempontjából igen eseménydús időszak. A vár jogilag már 1525től a tóti Lengyel család kezében van. A vizsgált ház építése szempontjából fontos időszakban a vár kapitánya Magyar Bálint, aki mint a kiskorú Lengyel Gáspár gyermekeinek gyámja és mint Lengyel Boldizsár lányának, Brigittának a férje rendelkezett a várhoz tartozó birtokok jövedelmével is." Magyar Bálint 1544 és 1546 között került Szigligetre, és azt egészen 1573. május 12-én bekövetkezett haláláig védte a töröktől. 1 0 Magyar Bálint személye számunkra most azért is jelentős, mert a kiváló katona, várkapitány nyilvánvalóan felismerte, hogy nem szerencsés egy végvárban egy fából készült épület, figyelembe véve, hogy jelentős vagyon felett is rendelkezett, agyagi ereje is lehetett egy ilyen építkezéshez. Talán az sem elhanyagolható tény, hogy G. Turco is ekkor méri fel a várat. Ez a feltevésünk talán még akkor is helytálló, ha tudjuk, hogy többször is kérte Nádasdy Ferencet, segítse pénzzel, hogy télire való eleséget, bort és a lovaknak abrakot vehessen. A régészeti adatok által meghatározott időhatáron belül a ház építtetőjeként számításba jöhet még Lengyel István is. Fel kell tennünk azonban a kérdést, 68
