Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

GERE László: A szigligeti vár régészeti kutatása 2002-2008. Háromosztatú ház a felső vár középső részének keleti oldalán

építkezhetett-e egy olyan ember a várban, aki 1588ban a pozsonyi kamarához írt levelében arra kéri a királyt, hogy Szigligetet cserélje el Rajka birtokáért, mert ő a rossz állapotban lévő várat nem képes megtartani a közelben lévő török erőkkel szemben.

1

1 A vár rossz állapotát vélhetőleg némi fenntartással kell kezelnünk, hiszen 1578-ban a haditanács döntött többek között a szigligeti vár tatarozásáról is.

1

2 A történeti adatok áttekintése után azt kell megállapítanunk, hogy az adott időszakban vannak olyan személyek és események, amelyekhez kapcsolódhatott egy ilyen méretű építkezés is. Konkrét írásos adatunk azonban nincs az építkezésről. Az építtető személyét mindenképpen a vár tulajdonosában, kapitányában kell keresnünk. Azt azonban már nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a házat ténylegesen ő is lakta. A várban számos egyéb épület is állt ekkor, amelyekben inkább elképzelhető egy főúri lakosztály. A háromosztatú ház mázas cserépkályhái abban a korban igen drágák voltak, ez alapján azt kell feltételeznünk, hogy a várkapitány vagy a tulajdonos közvetlen környezetéhez tartozó emberek között kell majd keresnünk a ház használójának személyét. A ház építéstörténete szempontjából fontos tény a déli kemence, illetve az ezzel feltehetően közel egy időben készült utólagos támpillérek építése. Elképzelhető, hogy ezzel az építkezéssel hozható kapcsolatba az az adat, miszerint 1678-ban Lengyel János és felesége, Sennyei Krisztina a felső várban lakóházat épített, amely 3 szobából, konyhából, pincéből, sütőházból, valamint istállóból állt. Kissé nehéz elképzelni, hogy mindez a felső várban történt, de úgy vélem nem a forrás hitelét, inkább értelmezését kell majd felülvizsgálnunk. Igen érdekes a forrás azon állítása, miszerint „Keszthelyi kőmívessel a folyosó alá kőlábat rakatott".

1

3 Elképzelhető, hogy a sütőház a déli helyiségben lévő kemencére, míg a kőlábak a ház udvari fala elé építettet támpillérekre vonatkozik. A háromosztatú ház funkciójának meghatározása valamivel könnyebb feladat. Az északi és a déli szobában állt drága kályhák eleve lakófunkciót feltételeznek. A két szobához tartozó konyhát is inkább magánkonyhának kell meghatározni. Orosz Krisztina a magyarországi középkori várak konyháinak vizsgálata során alapvetően két konyhatípust különít el. Az egyik típust a közel négyzetes alaprajzú konyha képviseli, ami piramidális magas kéményben folytatódik. Ilyen a szigligeti várhoz viszonylag közeli somlói vár konyhája. A másik típust a vár gazdasági szárnyában kialakított konyhák képezik; itt a konyhát általában raktárak mellett alakították ki. Ebből a típusból számunkra különösen érdekes a botszentgyörgyi konyha; ennek a bejárata az udvarról nyílt és északnyugati sarkában épített tűzhely volt. A konyhától délre gazdasági célokat szolgáló két helyiség volt. Hasonló konyhát találunk a füzéri várban is, de ott nem volt épített tűzhely.

1

4 Mindkét konyhatípus legalább 70-100 évvel megelőzte a szigligeti vár szabadkéményes konyháját. A gúla alakú kéményektől a szigligeti szabadkémény alapvetően azért különbözött, mert ez utóbbit nem közel négyzetes, hanem téglalap alaprajzú tér fölé építették. A többosztatú lakóház és a füstmentes szoba kialakulását is elősegíthette a viszonylag szűk helyen egymás mellé épített konyha és raktárak sora. A gúla alakú kéménynek mint gyűjtőkéménynek is megvoltak már az előképei, a visegrádi vár magánkonyhája mellett a Mátyás korban épített helyiség kemencéjének nyílása a kürtő alatt a konyha keleti falában nyílt.

1

5 A technikai feltételek már adottak, csak idő kérdése volt, hogy ezekből - a mindennapi élet szükségletei által teremtett módosításoknak köszönhetően - mikor alakul ki a rendkívül praktikus szoba+konyha+szoba kialakítású, gyakorlatilag füstmentes háztípus, amelynek a szigligeti várban teljesen kialakult korai példányát tártuk fel. Ebből a háztípusból a szigligeti felső várban többet is feltártunk, van köztük olyan is, amelyik több kisebb épület átépítéséből alakult ki. Ezek részletes rétegtani és építéstörténeti elemzése még számos fontos adatot szolgáltat majd a magyar lakóházak fejlődéstörténetéhez. A szigligeti vár konyhájának tűzpadkáját Orosz Krisztina a XV. századi táblaképek ábrázolásai alapján a polgári építészethez kapcsolja.

1

6 Megállapítása teljesen helytálló, azonban számolnunk kell ennek az épülettipusnak a népi építészetre gyakorolt hatásával is. A népi építészetben a kőház a XVIII. században jelenik csak meg, akkor is csak szórványosan. A több három - helyiséges lakóházak már a XV-XVI. században megjelennek úgy az Alföldön, mint a Dunántúlon. Ezek a házak azonban még ház/szoba+kamra vagy pitvar+kamra vagy gazdasági egységekből tevődnek össze, a Dunántúlon mindegyik helyiség bejárata az udvarról nyilik, az Alföldön azonban már megjelenik a pitvarból nyíló ház-/szoba-, illetve kamraajtó.

1

7 A kémény szavunk első említése 1620-ból ismert: „a kéményeket és a kürtőket szépen kiseperjék a parasztok".

1

8 Ennek ellenére a szabadkéményes ház csak a XVIII. század végére válik általánosan elterjedté. A szoba+konyha+szoba alaprajzi elrendezésű házak - bejárattal a pitvaron keresztül - is csak ettől a korszaktól kezdenek elterjedni. Ez a rövid - teljességre nem törekvő - népi építészeti összefoglaló is jól szemlélteti a szigligeti várban feltárt 69