Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században

A következő várnagyok ennek a megváltozott hatalmi politikának a haszonélvezői voltak. Az első közülük Magyar István, 1346-ból.'

2 A Magyar István és Magyar Pál gimesi várnagy közti rokonság nem tisztázható megnyugtatóan.

3

3 Lehetséges, hogy István Pál mester fia volt, ennek ellentmondani látszik azonban az a tény, hogy amíg 1338-ban Pál fia Domokos lovag szerepel a királyi udvarban, addig István nem. Lehetséges, hogy nem apa-fiú, hanem testvéri vagy más rokoni viszony volt közöttük, mindenesetre kettejük pályafutása több ponton összekapcsolódott: István 1337-ben, 1339-ben és 1342-ben is Pál gimesi alvárnagyaként tűnik föl a forrásokban.

3

4 Kapcsolat mutatható ki Pál és István között a Dunántúlon is. Magyar Pált 1327-ben gimesi várnagyként a Zala megyei királyi és királynéi birtokok fölkutatására és viszszaszerzésére küldték ki,

3

5 ezt követően pedig dunántúli birtokszerzéseiről szólnak a források: 1328-ban a zalai Páhot, nem sokkal később a Komárom megyei Konkolyt szerezte meg. Köcski Sándor országbíró rokonságából házasodott, felesége az a Nádasd nb. Margit, aki az országbíró fiának, Györgynek az özvegye volt. A házassággal az 1332-ben fiúsított asszony birtokaira is rátehette a kezét.

3

6 A dunántúli birtokpolitikába illeszkedhet a tihanyi várnagyság megszerzése is, a király várnagyával, egyik kedvenc híve kinevezésével az amúgy kisszámú Zala megyei uralkodói birtokot kívánhatta ellenőriztetni. A következő ismert vámagy Dörögdi Kilián fia András, aki Paksi Olivér tárnokmester vámagyaként töltötte be tisztségét.

3

7 Esetükben báró és familiárisa területtől független együttműködésének példáját láthatjuk, ugyanis 1340-ben már szintén együtt szerepeltek: Paksi ekkor zólyomi ispán, András pedig (Zólyom-) Lipcse alvámagya volt.

3

8 Nem kerülhető meg esetükben a királyné személye, mivel Paksi 1336-60 között a királyné udvarbírájának tisztségét töltötte be, majd ezzel párhuzamosan két ízben királyi tárnokmester is volt.

3

9 Ott volt vele az udvarban András mester is, akit 1350-ben altárnokmesterként említettek,

4

0 s ebben a minőségében lett tihanyi várnagy: feltehetőleg Paksi Olivér személyéhez kapcsolódóan kaphatta meg a várat. Ezek után nem meglepő, ha András mester tihanyi vámagyként - mint olyan úr familiárisa, aki a királynéi udvarban is méltóságot visel - Erzsébet királyné prokurátoraként vett részt egy birtok adásvételében.

41 András környékbeli birtokokra is szert tett: 1340-ben a Zala megyei Dencs, 1350-ben pedig a Veszprém megyei Tótvázsony birtokokat kapta a királytól.

4

2 Paksi ragaszkodása kipróbált hívéhez nem egyedülálló jelenség: soproni ispánsága idején (1353-55) például az a Szarka Miklós mester volt az alispánja, akit magával vitt új, az ország másik felén található ispánságába, a szatmáriba is (1355-60).

4

3 Az Anjou uralkodók arisztokráciájának utánpótlása egyrészt azokra a volt oligarcha familiárisokra épült, akik jó időben és jó helyen - fölismerve a központi hatalom erősödését - tudtak kiválni korábbi uruk kíséretéből, s csatlakozni a királyhoz. A királyi udvar - kiegészülve a királynék rangban talán valamivel halványabb udvartartásával

4

4 - alkotta a bárók krémjét, az uralkodó legfontosabb hívei mind valamilyen udvari rangot viseltek, legyen az akár bírói vagy más kormányzati hivatal. Az udvarban a különféle hivatalt viselő bárók mellett fontos szerep jutott az udvari lovagoknak és apródoknak, ez utóbbiak közé még nem nemesi származásúak is bekerülhettek. E két csoport alkotta az arisztokrácia igazi utánpótlását: tagjai a bárók közelebbi vagy távolabbi rokonai, valamint a homo novusok közül kerültek ki. A királynéi udvarban ugyanúgy megtalálhatóak voltak a bárókon kívül a lovagok és az apródok is, ily módon mintegy megkettőződött az ország kormányzatában potenciálisan szerephez jutni tudók száma. A két udvartartás között nem voltak éles határok, volt királynéi tisztviselők töltenek be királyi pozíciókat és fordítva. Kurcz Ágnes számításai szerint csak a XIV. századi apródok közül 87 személyből 13 emelkedett bárói méltóságra.

4

5 A felemelkedés egyik járható útja az ifjú nemes számára a királyi udvarba történő bekerülés volt, ahol kezdetben apródként szolgálhatott. A következő lépcsőfok az udvari lovagi státus lehetett, ami már együtt járt a magister megszólítással.

4

6 Pártfogótól, a család származásától és egyéni érdemektől függően a további előrelépés is biztosítható volt. Valamely királyi vár várnagysága után már a bárók szintje következhetett, ahonnan még tovább lehetett emelkedni a nádori, báni vagy vajdai méltóság felé, amelyek a legtekintélyesebb hivataloknak számítottak.

4

7 Tipikus példája egy homo novus fokozatos fölemelkedésének a következő tihanyi várnagy, Chuz, vagy ahogy később ismertebbé vált, Ludbregi János karrierje. A család eredetileg Sopron megyében lehetett birtokos, első ismert tagja egy bizonyos Kwn, akinek fiai „csúz" Péter és Pál comesek voltak: utóbbitól származott a Zsidányi, előbbitől a Ludbregi család. Péter fia Csúz János vitte a legtöbbre a családban, aki karrierje során egészen a horvát-dalmát bánságig jutott.

4

8 János mester Lajos király itáliai hadjárataiban szerzett kimagasló érdemeket, 1350-ben Zalában, a Muraközben volt birtokos.

4

9 Jól illeszkedett zalai javaihoz a tihanyi királyi vár várnagyságának megszerzése: 1352. január 30-án említik mint tihanyi várnagyot.

5

0 Valószínűleg a háborúkban mutatott érdemei elismeréséül emel28