Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

negyed feltételezhető helyén, a vártól délkeletre, kora Árpád-kori temető ismert.

9

3 Az 1370-ben „püspöki falu"-nak {villa episcopalis) nevezett

9

4 Szenttamásfalva városrészre vonatkozó első adatunk az 1237-ben említett „Szent Tamás mezeje" {campus sancti Thome),

9

5 s mivel a névadó szent az 1173-ban szentté avatott Beckett Szent Tamással azonos, okkal gondolhatunk arra, hogy a templom építésére valamikor a XII. század utolsó negyedében vagy nem sokkal azt követően kerülhetett sor.

9

6 A városrészt - a korábbi feltételezésekkel szemben - meggyőző érvek alapján lokalizálta Solymosi László a várhegy déli lábánál lévő területre.

9

7 A „Szent Tamás mezejét" említő 1237. évi oklevélben bukkan fel először forrásainkban a Szent Miklós-templom,

9

8 mely körül a Szentmiklósszeg városrész {vicus Zenthmykloszege)

9

9 alakult ki. Ez Szenttamásfalvától délre, a várostól némileg elkülönülten feküdt. Területéről kora Árpád-kori régészeti leletek ismeretesek, maga a templom azonban inkább a XIII. század elejére keltezhető.

10

0 A vártól északnyugatra fekvő városrész, a Margitszeg {angulus sancte Margarethe)

10

1 templomát, a Szent Margit-egyházat hiteles forrás először 1318-ban említi,

10

2 ám felbukkan már a veszprémi püspökség javainak 1082-re keltezett, ám valójában valamikor 1275 és 1327 között készített hamis összeírásában is.

103 Régészeti és művészettörténeti megfigyelések a templomot a XI

I—XIII. századra keltezik.

10

4 A Margitszegtől északra feküdt a Katalinszeg {vicus Sanctae Catharinaef

0

5 városrész, mely királynéi birtok volt, s 1275 előtt valamivel adományozta Izabella királyné, IV. László félesége a Szent Katalin kolostor apácáinak. A rendházat 1240-ben alapította Bertalan veszprémi püspök domonkos apácák számára.

10

6 Itt élt 1242 után, a mai Margit-szigeten álló kolostor elkészültéig, IV. Béla leánya, Margit hercegnő. A vártól keletre feküdt a Sárszegnek nevezett negyed (Vicus Sarzegh)}

0

7 Erről a városrészről Árpád-kori adat nem áll rendelkezésre, s temploma sem ismert. Említést érdemel végül a Veszprémtől nyugatra létesített veszprémvölgyi kolostor. Ennek alapítója vitatott: Géza fejedelem épp úgy szóba került, mint fia, Szent István király. Annyi bizonyos, hogy eredetileg görög apácák éltek benne, akiket 1220 táján ciszterci nővérek váltottak fel.

10

8 Az Árpád-kori Veszprémet alkotó településhalmaz egyes elemei földrajzi értelemben elkülönültek egymástól, s nem volt egységes a város lakossága sem. Veszprém lakosai között a már említett 1237. évi oklevél a veszprémi ispánság várjobbágyait és várnépeit, királynéi népeket, udvarnokokat és hercegi népeket említ meg, s a felsorolás egy 1271. évi oklevél alapján kiegészíthető még nemesekkel és a veszprémi káptalan népeivel.

10

9 Az idézett adatok a városias jellegű Árpád-kori települések azon jól ismert sajátosságára mutatnak rá, hogy azok lakossága - mint arról az említett 1271. évi veszprémi oklevél is megemlékezik - az emberek jogállás és földesuraság szempontjából különböző csoportjaiból {aliarum libertatum et variorum dominorum homines)™ tevődött össze. Nem változtatott ezen a helyzeten az sem, hogy András herceg, a későbbi III. András király, 1278-ban a veszprémi püspökség Somogy, Veszprém és Zala megyében élő népeit mentesítette az említett megyék ispánjainak és udvarispánjainakjoghatósága alól,"

1 amely rendelkezését 1294-ben, immár királyként, megerősítette.

11

21. Károly azon 1313. évi döntése, amellyel a nagyszigeti - azaz a mai Csepel-szigeti - tizedek fejében a püspökségnek adományozta a veszprémi ispánságot,

11

3 sem jelentett többet, mint azt, hogy egyrészt a várispánság maradék földjei és népei a püspökség kezére kerültek, másrészt azt, hogy a mindenkori veszprémi püspök viseli majd a megye ispánságát. I. Károly azonban 1323-ban, korábbi adománylevelei felülvizsgálatakor, nem erősítette meg 1313. évi döntését, így újra a király által kinevezett világi ispánok álltak a megye élén,

11

4 egészen 1392-ig, amikor Zsigmond király újra, immár végérvényesen a püspökre ruházta az ispáni méltóságot.

11

5 Végezetül arra a kérdésre kell kitérnünk Veszprém Árpád-kori története kapcsán, hogy miért nem kapott a település városi kiváltságlevelet. Veszprém várispánsági központ volt, s ez - távlatilag, persze - magában hordozta a városias fejlődés lehetőségét. Az ilyen települések hadiutak mellett létesültek: Veszprémen át vezetett az Árpád-kor egyik fő útvonala, a „latin út" {via Latinorum)

11

6 Itáliából Fehérvárra, majd tovább Esztergom és (O)Buda felé.

11

7 A hadiutak ugyanakkor a kereskedelem ütőerei is voltak, így ezek a központok nemcsak stratégiai, hanem forgalmi szempontból is a kedvező fekvésű települések közé tartoztak. A vár ellenőrizte az utat és az azon zajló kereskedelmi forgalmat, egyúttal azonban védelmezte is, érthető tehát, hogy éppen az ispánsági központok voltak az Árpádkori Magyarország legkorábbi vásáros helyei, ahol a környék terményei és termékei gazdát cserélhettek. A vár aljában kialakuló települések ily módon vonzerőt gyakoroltak a piac közelsége miatt a hazai kézművesekre épp úgy, mint a messzi tájak javait közvetítő idegen kereskedőkre. Veszprémben is két, már az Árpádkorban is működő vásárról van tudomásunk, az egyiket szombatonként tartották Szenttamásfalván, a másikat pedig, amelyet Beszédkőnek {Bezedkeu) neveztek,

118 szerdai napokon a vártól északnyugatra.

11

9 Ezek egyike 17