Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

A rendelkezésünkre álló adatok tehát egyértelműen arra vallanak, hogy az Árpád-korban meglehetősen esetlegesen töltötte be ténylegesen a veszprémi püspök a királynéi kancellárságot,

7

9 s erre csak egy ízben ad magyarázatot az, hogy a főpap a király kancelláriájának élén állt - 1272-ben, illetve 1273 és 1275 között vezette IV. László kancelláriáját Pál veszprémi püspök

8

0 -, s ezért nem látta el a királynéi udvarban a kiváltságai alapján neki járó tisztet. Mindez arra vall, hogy a veszprémi püspök az esetben lett ténylegesen a királynéi udvar kancellárja, ha a királyné - vagy a király - nem rendelkezett másként. Ha mármost a királynék és a veszprémi egyház közötti kapcsolat lényegét akarjuk összegezni, aligha választhatunk jobb megoldást, mint hogy idézzük I. Károly király 1341. évi oklevelének szavait, melyek szerint a veszprémi egyház „királynéi kápolna" (specialis capella reginalis),

8

1 ahol - amint arra már Árpád-kori oklevelek is utalnak

8

2 - a királynéi trónus (sedes reginalis) áll. Ennek párhuzamát megtaláljuk a királyok esetében is, csakhogy míg az uralkodóval kapcsolatos szakrális mozzanatok megoszlottak Székesfehérvár és Esztergom között - aminek legnyilvánvalóbb megjelenési formája az a sajátosság, hogy a királyt Esztergom érsekének kell koronáznia, ám nem saját székesegyházában, hanem a fehérváriban a királynéi méltósághoz kapcsolódó szakrális elemek mindegyike a veszprémi egyházhoz kötődött. A királynék és Veszprém kapcsolata ugyanakkor nagyon is behatárolt volt. Nincs tudomásunk arról, hogy a királynék Veszprém, mint település felett is különleges jogokat gyakoroltak volna, jóllehet a település lakói között forrásaink emlegetnek királynéi népeket,

8

3 s Veszprém Szent Katalin nevű negyede (terra in civitate Veszprém [!] vicus Sanctae Catharinae dictus) is a királyné földesurasága alá tartozott.

8

4 Hasonlóképpen hiányzik a kapcsolat a királynék és Veszprém megye között. Az, hogy a királynék - legalábbis ismereteink szerint - soha nem nyerték el Veszprém megye kormányzatát, alighanem magyarázható azzal, hogy a megye az Árpád-kor „klasszikus", tehát az azonos nevű várispánsággal szimbiózisban élő megyéinek típusába tartozott, a királynéknak juttatott megyék viszont - mint Pilis, Verőce, Szepes vagy Pozsega - a királyi magánuradalmakból kifejlődött megyék közül kerültek ki. Az viszont már inkább elgondolkodtató, hogy a királynéi udvar méltóságai sem viselték a veszprémi ispánságot. Úgy tűnik tehát, hogy az a kapcsolat, amely a királynékat a veszprémi egyházhoz fűzte, nem sugárzott ki a székesegyház falain kívülre. Hasonló jelenségek figyelhetők meg egyébiránt Esztergom és Fehérvár esetében is, ami egyfelől megint csak megerősíti a Veszprém és közöttük vont párhuzam találó voltát, másfelől viszont éppenséggel kiemeli a királynék és a veszprémi egyház kapcsolatának bensőségességét. Mindazok a tények, amelyek tartalommal töltik meg e kapcsolatot, szakrális vonatkozásúak, s ezért talán nem véletlen, hogy éppen azon a ponton - tudniillik a veszprémi püspök királynéi kancellárságát illetően - a leggyengébb a kapcsolat, ahol a szakrális jelleg a legkevésbé jellemző. A veszprémi püspökségnek és főpapjának persze, nemcsak a királynéhoz fűződő kapcsolata adott jelentőséget. A püspök - hasonló méltóságot viselő társaival egyetemben - tagja volt az operatív politikai döntéseket meghozó királyi tanácsnak, helyi szinten pedig a püspökség kiterjedt birtokai - melyek zöme Veszprém, Zala és Somogy megyében feküdt - biztosított neki súlyt. A püspökség - elsősorban a tizedjövedelmekből, s csak másodlagosan a birtokokból eredő - gazdagsága a legszemléletesebben a III. Béla-kori jövedelemjegyzék alapján mérhető fel, ahol is a veszprémi főpap a maga 1700 márkányira becsült jövedelmével a püspökök középmezőnyében található megelőzve a pécsi, a zágrábi, a győri, a váradi, a váci és a nyitrai püspökségeket, elmaradva viszont az egritől, a csanáditói és az erdélyitől.

8

5 A püspökség jelenléte döntően befolyásolta végezetül a székváros, azaz Veszprém történetét is. A település magja a várnak - s azon belül a püspöki székesegyháznak és palotának,

8

6 a valamikor 1276 előtt a Mindenszentek tiszteletére alapított prépostságnak,

87 valamint az ezeknél régebbi Szent György kápolnának

8

8 - helyet adó hegy volt, mely körül az Árpád-kor folyamán több váralja (suburbium) alakult ki. Ez a jelenség általános az Árpád-kor jelentősebb települései esetében, Esztergomban, a várral együtt, nem kevesebb mint huszonegy, önálló névvel is rendelkező „váralja" alkotta az összefoglalóan districtusnak ('kerület') is mondott

8

9 Esztergom egészét. A késő középkorban Fehérvár jóval kevesebb, a várral együtt hét településrészből állt, s kérdéses, hogy ezek mindegyike létezett-e már az Árpád-korban is. Hasonló a helyzet Veszprémben. Bizonyosan létezett az Árpád-korban a XV. században Szent Iván negyednek (vicus Zenth Iwan) nevezett

9

0 városrész, mivel névadó templomát, a Keresztelő Szent János-egyházat már 1318 táján említi egy oklevél.

9

1 Ha azonban ez a templom azonos azzal a Szent János-egyházzal, amelynek kegyuraságát. pápai jóváhagyással 1209 előtt bizonyos Raguéi asszony adta a veszprémi püspökitek,

9

2 egyenesen a legkorábbi ismert városrész lehet az egyház körül kialakult telep. Ennek valószínűségét látszik megerősíteni, hogy a Szent Iván 16