Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009)

látható vonalát. Ennek alapján kétszer tört vonalú karzatra lehetett következtetni, melyből egyelőre a keleti szakasz helyét azonosíthattuk. Az ásatási eredmények A 2004-es kutatás során a szentélybelsőben egy barna, tömör, helyenként habarcsrétegekkel megszakított feltöltési réteget figyelhettünk meg, mely egyértelműen a templom építésekor keletkezett, mint kiegyenlítő réteg. Az innen előkerült néhány kerámiatöredék kora a XIII. századra volt tehető. A 2008-09-es feltárás további adatokat szolgáltatott erre vonatkozóan. Megfigyeltük, hogy a templomhajó keleti kétharmadában szintén jól megfogható feltöltés található, mely az építéskor keletkezett, s itt a szentélytől eltérően tiszta sárga homokkal töltötték fel az épület belsejét a padlószintig. A szentélyben ugyanakkor tovább követhettük, és még jobban megfigyelhettük a barna feltöltési réteget, melyből itt egy datáló, a XIII. század első feléből származó friesachi dénár került elő. A hajó északi fala mentén egy keskeny, K-Ny irányú árok fut, melyet a nyugati hajófal alapozása elvágott. Erre az árokra merőlegesen, a széléhez illeszkedő, kissé szélesebb és sekélyebb, habarccsal kitöltött árok került elő, melyet elvágott az északi hajófal alapozása. A két utóbbi árok betöltésében néhány Árpád-kori kerámiatöredéket találtunk. A szentély nagy részének területén, ahol a későbbi beásások nem bolygatták meg, egy szürke, lesimított felszínű agyagréteget találtunk. A hajóban egy folttól eltekintve sehol nem volt meg ez a réteg. Az agyagréteg jól megfigyelhetően az épület építési rétege alatt helyezkedik el. Alatta egy vékony járószintben számos apróbb, az Árpád-kor korai szakaszára tehető kerámiatöredék került elő. A szürke agyagréteg tetején, szintén a templom építési rétege alatt a szentély területének középső részén egy rögös szerkezetű, egyenetlen vastagságú sárgásbarna réteg feküdt. A talajrögök anyagában egykor nedves állapotban belekevert növényi szálak lenyomatai láthatók, ez arra utal, hogy építési agyagtapasztás maradványáról van szó, mely omladékként, másodlagosan került e rétegbe. Az első sírhorizont A templomhajó délkeleti negyedében, a fent említett kőréteg területén hét gyermektemetkezést tártunk fel, melyeknek betöltését fedi a templom építési rétege. Ezek a sírok ugyanakkor átvágják a kőréteget. A sírhorizonton belül is jelentkeznek szuperpozíciók, korábbi sírok későbbi temetkezés során történt bolygatása, amelynek alapján ugyan rövid időszakra, de nem egyszerre történt temetkezésekre következtethetünk. Sem a templomhajó más részein, sem a szentélyben nem találtunk egyéb, e sírcsoporthoz tartozó sírt vagy sírrészietet. Az álló épülethez köthető objektumok A XIII. században megépült templomban a fennállása során történt építkezések, temetkezések és beásások nyomait azonosíthattuk. Ezek időrendje, szétválasztása és kormeghatározása esetenként lehetséges és folyamatban van, funkciójuk ugyanakkor esetenként nehezen határozható meg. A hajó délkeleti negyedében a későbbi karzatoszlop helyén a jelek szerint a XVIII. századi felújítás előtt a földbe állított, kőfalazattal körülvett, 35-40 cm vastagságú faoszlop állt, mellyel kapcsolatba hozható egyéb szerkezeti elem sem az ásatáson, sem a falkutatáson nem volt megfigyelhető. Hozzá kelet felől egy sekély mélységű, eltérő építőanyagú alapozási sáv illeszkedett, szintén az előbbivel egy időben elbontott építmény nyoma. Az egyébként csekély mértékben bolygatott templombelsőt egy ismeretlen funkciójú beásás és több. kevés leletanyagot tartalmazó, tüzelés nyomait viselő gödör bolygatta meg. A második sírhorizont A templomban a felépítését követően történt öszszesen 14 temetkezést azonosíthattunk. A temetkezések a templomhajó keleti felében csoportosultak, míg a szentélyben csupán egyetlen, magzati korban elhunyt, sekély mélységben elhantolt gyermek váza került elő. Azonos, vagy közel azonos helyre történt ismételt temetkezés egyáltalán nem fordult elő, így gyakorlatilag egy sírhorizont - temetkezési időszak - teszi ki e sírcsoport legalábbis döntő többségét. Az első sírhorizonthoz hasonlóan sajátos módon a gyermektemetkezések a meghatározóak, egy sír a gyermekkor határát éppen túllépett, iuvenis korú személyé és egy temetkezés két felnőtt holttestét tartalmazta. A templomtól keletre húzódó 2004-es kutatóárokban egyáltalán nem került elő temetkezés. A kinti 104