Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009)
és a benti kutatás eddigi eredménye alapján a sólyi középkori templom és környezete a középkor folyamán csak alkalmanként, illetőleg bizonyos sajátos szempont szerint szolgált temetkezésre. 1 0 Az 1724 előtti karzat A templom nyugati felében öt földbe állított faoszlop helyét tártuk fel, s az alaprajzi rendszerüknek megfelelően a hatodik a délnyugati sarokban, a kutatás idején is meglevő mai karzatlépcső helyén található. Az egyik oszlop mellé visszatöltött, máshonnan odahordott földben I. Lipót 1681-es ezüstkrajcárja került elő. Az építkezés jellege - a kőművesmunkát mellőzendő a falak mellett is oszlopokat helyeztek el, a követ nélkülöző alapozási mód - kis igényű, egyszerű eszközökkel készült építményre utal. A komoly méretű, szabályos elrendezésű oszlophelyek elhelyezkedése karzatra utal, mely a megfigyelések alapján a XVII. században készülhetett, s az 1724-es dátummal jelzett építkezés előtt, néhány évtizedig állhatott fenn. A XVIII. századi építkezés A templombelső régészeti korszakait egy öntött terrazzopadló zárta le. Ebben, illetve közvetlenül alatta azonosítható volt két oszlop helye, melyek a múzeumba szállított karzat két oszlopának feleltethetők meg. A terrazzopadló vélhetőleg egykorú a karzatépítéssel, mely a templom teljes felújításával, festett kazettás mennyezet, új, falazott szószék készítésével, az ablakok átalakításával, a falkorona megemelésével és új födémek építésével járt együtt. Megállapítások A sólyi templom középkori hajója és szentélye a XIII. században épülhetett. Ezt megelőzően állt itt legalább egy, de feltehetőleg több különböző Árpád-kori épület. Az első sírhorizont a kőtemplom építését valószínűleg megelőzi, legkésőbb a templom építése alatt történtek e temetkezések. Az erre vonatkozó írott források és a templom körül temetőre, cinteremre, a szentélyben oltáralapozásra utaló nyom hiánya, a kis számú, alkalmi temetkezés alapján egyelőre kétségbe vonható a plébániatemplom jogállás. A korábbi épületnyomoknak a kora Árpád-kori kápolnával való azonossága az eddigi eredmények alapján nem bizonyítható egyértelműen. A reformátussá lett gyülekezet használatában a templomot először - kisebb igénnyel - a török hódoltságot követően javították ki, majd a XVIII. század első felében került sor egy átfogó átalakításra és felújításra. 105
