Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

Az l/a. ház (lakóház) 3 helyisége nem egyszerre, nem egy időben épült meg. Lehetséges, hogy az É-i és a D-i helyiséghez a közbülső csak összekötőtagként szolgált. Minden esetre úgy tűnik, hogy az 1. (D-i) helyiség és az ÉK-i pillér (= tornáctámfal) egy időben készült, tekintettel az 1. helyiség (i/a.1.) K felé túlnyúló falsíkjára. Az l/a. 1. helyiség Ny-i falát addig hosszabbították meg É felé, amíg el nem érték a korábbi ház, sárga, habarcsos kötőanyagú falát. Ez után a 2. helyiség Ny-i falának falrakási módja megváltozott, kötőanyagként nagyon kevés habarcsot tartalmazó anyagot használtak, (l/a. 2.) A körítőfalat és az 1. helyiség Ny-i falát lapos kövekből meszes habarcsba rakták. A falakat azonban általában agyaggal falazták. (63— 64. ábra) Az 1. épület (lakóház) teljes hoszsza 20,7 m, a tornáctámfallal 22,2 m, szélessége 6,4 m (a pillér szerű DNy-i falcsonkot is beleértve) ill. 7 m a tornáctámfalat is beleszámítva. Az l/a ház helyiségeinek belső mérete különböző. Az 1. helyiség (í/a.i.) 4,50 -4,75 x 3,60-4,15 m (trapéz alakú) alapterületű, a 2. helyiség (l/a. 2.) pedig 3,70-4,15 x 7,55-7,60 m. A 2. helyiség Ny-i fala enyhén ívelő. A 3. helyiség (l/a. 3.) sem szabályos négyszög alakú, K-i fala enyhén megtörik. 40-50 cm széles D-i fala, pillérszerű falcsonkként követhető Ny felé. Az épületfalnál sekélyebben alapozott tornáctámfalat az épület ÉK-i sarkához építették. A 3. helyiség belső mérete 4,70-5 x 7,10-7,70 m. A tornáctámpillér É felé 1,70 m, Ny-K-i irányban 0. 90 m. A helyiségfalak szélessége 45 és 64 cm között váltakozik. Legszélesebb az 1. helyiség D-i és a 3. helyiség Ny-i fala. Míg az 1. helyiség É-i fala 70-95 cm magas, az l/a. épület falainak mérhető magassága 64-110 cm között váltakozott. Az 1. helyiség Ny-i fala és a cinteremfal a K-i támpillér miatt nem simulhatott teljesen egymáshoz. A két fal közötti hiányt kövekkel töltötték ki. Ez a „körítőfal megvastagítás" D-en nem nyúlik tovább az 1. helyiség D-i falánál, É felé azonban egészen addig tart, amíg az l/a. 2. helyiség Ny-i fala és a cinteremfal „távolodni" kezd egymástól. (25. ábra) Az 1. helyiség DK-i külső sarkánál, a falalapozás aljánál két sor kővel magasabban megfigyelt kőréteg az l/a. lakóház külső járószintjével lehet azonos. Az 1. helyiség DNy-i sarkában sárga homokos rétegből, valamint az ÉNy-i sarok felett nagyon sok középkori edénytöredék került elő. A 2. helyiség (l/a. 2.) Ny-i fala keresztül szelte a II. római kori épület 4. helyiségét (í/d. 4.). A 70-90 cm magasan álló középkori házfalat itt 40 cm magas kő- és tegulatörmelékre egyenletes falsíkkal alapozták. A fal alja mélyebbről indul, mint a közeli körítőfal, egyébként 70 cm magas törmelékrétegre emelt 50 cm alapozást követő, 40 cm magasan megmaradt felmenő fala. (16. ábra) A lakóház falát a cinteremfalnál mélyebben visszabontották. A visszabontott római kori fal a közös találkozási pontokon, ebben a helyiségben és a 3. helyiségben is, alapozásul szolgált. A 2. helyiség leletanyaga az elsődleges meghatározás szerint jellemzően XIV-XVI. századi. A lakóház 3. helyiségét (l/a. 3.) magas törmelékréteg fedte, attól függően, hogy mennyire bontották vissza a római kori épületfalat. A törmelékréteg alatt a helyiség D-i felében vörös-barna égett réteg, É-i felében homokkal, mészszemcsével kevert réteg jelentkezett. (18. ábra) A rétegek bolygatottnak tekinthetők. A római kori épületfal, a lakóház É-i fala és a fűtőcsatorna között területen került elő egy megközelítőleg csepp alakú, 50 x 80 cm kiterjedésű gödör („A" gödör), É felé cölöpszerű lemélyüléssel. Annak ellenére, hogy laza barna, homokos betöltésében a 3 db edénytöredéken kívül imbrextördékek is voltak, nem tekinthető római korinak. Az l/a. épület ÉK-i sarkához csatlakozó, áttükrözött „L" alakot mutató falat leginkább tornáctámfalként határozhatjuk meg. A saroktól 34 cm-re 17 cm átmérőjű, falazott cölöplyukat falaztak. A támfal előtt a 8. szel-