Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

vény területén nyitott kutatóárokban a 108 cm átmérőjű, 20 cm mély, egy-két edénytöredéket és állatcsontot tartalmazó gödör és a 20-21 cm átmérőjű, 5 cm mély cölöplyuk(?) kronológiai összetartozása bizonytalan. (12., 25. ábra) Mindkettő átvágta a felszíntől 70-80 cm mélyen jelentkező, helyenként hiányzó sárga, tapasztott felületet. További cölöplyukak és tapasztott felületek voltak megfoghatók a 12/2. kutatóárokban, és az 1., valamint 6. szelvényben. (15., 25., 67. ábra) A cölöplyukak átmérője különböző, a 12/2. kutatóárokban 30-42 cm, a 6. szelvény É-i felében 18 (x 28) és 38 cm az átmérőjük, az 1. szelvényben pedig 22(x 27) cm. (65. ábra) A lakóház külső falával párhuzamosan elhelyezkedő cölöplyukak egy része elvileg tartozhatna a tornác szerkezetéhez is. A 12/2. kutatóárok A., B., C. és D, homokkal, mészszemcsével visszatöltött cölöphelyei azonban inkább egy fa konstrukciójú, a feltárt római kori falaknál későbbi, inkább középkori építmény szerkezeti elemei lehettek még akkor is, ha pl. az A és a C cölöplyukak betöltése felett (a D esetében benne) római kori edénytöredékek kerültek elő. (25. ábra) A cölöplyukakat betöltő réteg egyébként átvágta a II. római kori épület (í/d.) K-i falának külső, kavicsos járószintjét. (15. ábra) A tapasztott felületek megítélése sem egyszerű. (67. ábra) Minden esetre a középkori lakóház 1. helyiségének (í/a.i.) É-i fala alatt 130-132 cm ill. a korábbi középkori lakóház 2. helyiségének (i/c. 2.) É-i fala alatt 28 cm mélyen megtalált tapasztott szinttel kapcsolatban a kora római eredet is felvethető. Ezt a szintet ebben az esetben a II. római kori épület falainak át ül. el kellett vágnia. (24. ábra) í/b. Egy helyiséges középkori (Árpád-kori) épület (25. ábra: kék) Az épület teljes feltárására nem kerülhetett sor. Az egy helyiségből álló ház az l/a. lakóháztól Ny-ra fekszik, falai a cinteremfal alatt ill. a II. római kori lakóház (í/d.) felett húzódnak. A feltárások nyomán meghatározható volt az épület Ny-i harmada, az ásatásokat követő falkonzerválások szabadították ki a DK-i sarkot. Az ÉK-i sarok máig ismeretlen. Tájolása É-D-i. A körítőfal építéséhez visszabontott Ny-i házfal részlete magasan megmaradt, jól látszik a cinteremfalban. (25., 74. ábra). Az épület mérhető falai 54-71 cm magasan maradtak meg, szélességük 55-60 cm. Az ÉNy-i falsarok alatt fut a II. római kori épület Ny-i fala. Valószínűleg ez okozott nehézséget a falsarok építésében. A sarok K felé induló fala 35 cm-rel mélyebben alapozott az épület Ny-i falánál. A DNy-i sarok falait tört kővel, sárga, omlékony, meszes murvás kötőanyaggal falazták, alapozásuk azonos mélységből indult. Falszélességük itt 60 cm. A D-i fal elé egy 50 cm széles kőfal, valamint ez elé még egy nagy kő csatlakozik. A D-i fal belső oldalánál középtájon, a falkonzerváló munkák nyomán, még egy lépcsőszerű kő is rajzolható volt. Az épület belső, rekonstruálható mérete: 3,50 (3,80) x 6,25 (6,30) m. í/c. Két helyiséges középkori (Árpád-kori) épület (25. ábra: szürke) Az 1. kutatóárokban jelentkeztek először és az l/a. lakóház kutatása közben kerültek elő az újabb épület falai. Az ÉÉNy-DDK-i tájolású ház falai felett ível át a cinteremfal. A temető körítőfalának és az l/a. lakóház 1-2. helyiségének építése miatt el kellett bontani a kéthelyiséges középkori (Árpád-kori) ház falainak nagy részét legalább a körítőfal lábazatának indításáig. Az í/c. ház megmaradt falainak mérhető falmagassága 16-71 cm között váltakozik. Falrakásuk nem egyenletes. Az 1. kutatóárokban már 1967-ben megtalált, Ny-i falát nagy kövekből rakták, míg a 2. helyiség (í/c. 2.) K-i falát kisebb kövekből, szabályosabban falazták. Falainak kötőanyaga hasonló az í/b. háznál használt kötőanyaggal, bár sárba rakott falakról is említést tesz az Ásatási napló. A ház falainak szélessége 45-60 cm. A ház teljes külső mérete: 7,9