Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

fal tehát biztosan római kori eredetű volt. A vakolat mögötti falszakasz egy része még ugyancsak a római korban készült, majd további ráfalazása a román korhoz köthető. (19., 34. ábra) Az ÉNy-i saroknál a római kori fal teljes magassága 131 cm, amelyből alapozása 51, felmenő, meghagyott fala pedig 80 cm magas volt. (39. ábra) A fehér vakolat alsó széle tehát a padlószintig tarthatott. A diadalív 16 cm-rel lejjebb kezdődő alapozásindítása a padló vastagságának felelhet meg. A diadalív alapozása egyébként 56-60 cm-rel magasabban indult, mint az É-i fal (római kori fal alja), alját terrazzo szerű (amely magasabban van, mint a római kori fal alapozásának és felmenő falának váltása?) elkenésre falazták. Alapozásának magassága 40-44 cm, ezt követi a kváderekből álló, vakolatnyomokat mutató felmenő fal. (19., 34-35. ábra) A szentély padlószintjét lapos kövek jelzik. A szentély padlószintje a hajó padlószintjéhez képest 18-25 cm-rel volt magasabban. A templom teljes hossza 11,70 m (a sírkamrával együtt 12,70 m), szélessége 6,106,15 m, az előcsarnokkal együtt 9,50-9,55 m (az előcsarnok pillérét is beleszámítva pedig 9,95 m). A templom hajójának belső mérete 7,45-7,50 m x 4,60-4,80 m. A patkóíves szentély belső mérete Ny-K-i irányban 2,70-2,75 m, É-D-i irányban 3,30-3,35 m. A hajó felmenő falainak szélessége É-on 55-60 cm, Ny-on és D-en 80 cm. A szentély falszélessége 65-75 cm, a sírkamra felmenő szakaszai 60-68 cm szélesek, az előcsarnok falai pedig 40-60 cm. Ezeknél csak a sírkamrát lezáró Ny-i fal keskenyebb, 35-40 cm. (25-26. ábra) A templom falai általában tört kőből, habarccsal készültek. Az É-i felmenő, román kori falban is alkalmazták az opus spicatum falazási technikát. A hajó külső sarkai armírozottak voltak. 3-3 sor jól látszik mindebből az ÉK-i és az ÉNy-i sarkon. (39-40. ábra) Az ÉNy-i saroknál az armírozás legalsó köve alatt ill. az É-i oldal ötödik kősorának alja jelzi templomhoz csatlakozó egykori külső felszínt. A hajó törmelékében talált kváderek, valamint a szentély külső és belső falszélének hiányzó kövei alapján feltételezhetjük, hogy a szentélyt is kváderkövekkel köpenyezték. A Ny-i és a D-i hajófal széleit is kváderfalázathoz hasonlóan de nagyobb, kevésbé megfaragott kövekkel falazták. (39., 42. ábra) A szentély, a hajó Ny-i és D-i fala nagyon lepusztult. A felmenő szakaszokból a legtöbb esetben még 50 cm sem maradt meg. A hajó padozata is elpusztult. A nagy mértékű bolygatás ellenére néhány sírt sikerült még a hajóban feltárni. Szórványként előkerült Zsigmond és II. Lajos ezüst érem egyike mélyen a padlószint alatti feküdt.

28 A karzatot a templom Ny-i harmadában két, alsó kősoráig elbontott pillér tartotta. Az É-i pillér alapterülete 72 cm x 60 cm, a D-i pedig 68 cm x 75 cm volt. A templom DNy-i sarkában ferdén elborult, 125 cm magas fél oszlop töredék (36. ábra), valamint meszszebb, a sírkamra D-i oldala közelében felhalmozott törmelék tetején talált újabb fél oszlop részlet a karzattartó pillérekbe lehetett beépítve. A templom bejárata D-ről nyílott. Kifelé és befelé is rézsűs bejáratának nyílása D-en volt szélesebb, összesen 110 cm. A templom hossztengelyétől kissé É-ra került elő egy sárga, murvás kötőanyagú, falazott sír, amelynek külső mérete 2,80 m x 1,40-1,45 m, belső pedig 1,90-1,95 m x 0,65-0,70 m. Belsejében az É-i oldalon vakolásnyomok voltak láthatók. (37. ábra) Alját meszes, murvás réteg borította. A megbolygatott sírban a 1967-re már csak 8, nyilvánvalóan másodlagos helyzetű koponya és néhány csont maradt. A hajó Ny-i részében még a feltárás megkezdése előtt talált három nagyméretű, kb. 10 cm vastag lapos kő talán a falazott sír lefedésére szolgált, miután 70-95 cm-es oldalszélességük elegendő volt ahhoz, hogy beborítsák a sírt. (38. ábra) A hajó D-i fala és a diadalív közötti törmelékben, valamint az É-i fal külső oldalán ill. a cinteremfaltól Ny-ra az 1. kutatóárokban talált piros, piros sávos, vörösbarna, sárga,