Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
hogy a római kori település az országút túlsó, E-i oldalán is folytatódik. Megemlékezett egy falról, kiszántott kő- tégla- és vakolatdarabokról és beszámolt két római kori sírkőről is. Az egyik a már említett, Zánkán befalazott kő volt, a másik pedig a veszprémi piarista gimnázium udvarán feküdt és, amely ugyancsak a „zánkai hypocaustumból" származott. 13 Thomas Edit a középkori templom XIX. század vége felé még jól látható romjai ellenére lehetségesnek tartotta a római kori „épületelőzményt.", s úgy gondolta, hogy a peristyliumos villát talán a IX. században vagy korábban templommá alakítottak át. 14 Az országút É-i oldalán 1952-ben szőlő alá forgatáskor ismételten falak jelentkeztek. Ugyanekkor került volna elő a római edénytöredékeken kívül a IV. századi, maszkos oszlopfő és egy oszloplábazat is. 15 Kuzsinszky Bálint megemlékezett leírásában Pel argus János 1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságához intézett leveléről, amelyben szó volt azokról az oszlopokról, amelyek a zánkai reformáus templomban voltak láthatók és amelyeket „állítólag egy balatonparti földüregben találtak", „mely római fürdőhelynek ismertetett fel". 16 A három római kori (?) oszlop közül kettő, fejezetével lefelé fordítva, lábazatként szolgál, s román fejezettel kiegészítve támasztja alá a templom szószékét. 17 Az 1967-ben a zánkai Fő u. 40. számú telken feldúlt késő császárkori sír összeállításához korábbi sírkövet használtak fel. 18 A kérdés csak az, hogy a korábbi és a későbbi sírok, leletek (1. alábbiakat is!) hány római kori településhez ill. temetőhöz tartoztak? „A temető felett közvetlenül", azaz az országút É-i oldalán kb. 30 x 60 m-es területen a terepbejárások alkalmával (1965-ben is!) sok kődarabot, tegulát, imbrexet találtak, késői jellegű peremtöredék kíséretében, s ezeknek alapján nagyobb villaépületre gondoltak. 19 Kissé távolabb 1960-ban két, másodlagos helyzetű épülettagozatokkal kibélelt késő római sír került elő. Az elsőből származik az az állatfejes díszítésű, részletezően megmunkált bronz karperec, amely a veszprémi múzeum ékszeranyagának kiemelkedő darabjai közé tartozik. 20 Egy 1953-as jelentés tudósít arról, hogy a balatonakaii tanácsház kis kapuoszlopába egy feliratos római kő volt beépítve, amelyet Ságpusztán találtak volna, és amelyet Sági Károly szállíttatott volna el onnan. 21 A veszprémi múzeum Sági Károly ajándékaként valóban őriz egy római kori faragványt a „régi temetőből", de az egy fehér márvány, ferdén kannelúrozott fél oszlop töredéke. 22 Koppány Tibor, a műemléki bemutatás tervezője 1972-ben közölte a D felé bővítményekkel ellátott templom hozzávetőleges alaprajzát. 23 Rajzán az előcsarnok, egyébként joggal feltételezhető, bejárata nem volt megfogható az ásatások során. A sírkamra és a szentély csatlakozása pontosításra szorul. A tihanyi bencés apátság, akkor múzeumi kezelésben lévő pincéjében a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1970-ben át kívánta rendezni a római kori és a középkori kőtárat. Ennek során Éri István múzeumigazgató és a ságpusztai műemlék-együttes bemutatásának építésze, Koppány Tibor az ásatásokból származó néhány kőemlék bemutatását tervezte és valósította meg. Öszszesen egy kettős ajtó részletének és egy ikerablak rekonstruktiv összeállítása készült el. A kiállított kőemlékeket az 1976-ban megjelent katalógusban Tóth Sándor 1230-1260 közé keltezte. 24 III. Az ásatások története, eredményeinek összefoglalása 1. Általános adatok A 71-es közlekedési út D-i oldalán az újkori temetőtől ugyancsak D-re eső rendezetlen, D felé lejtő, egyenetlen felületű terület volt az ásatás helyszíne. A templomot és a cinteremfalat egy kisebb kiemelkedésen építették meg. (3., 29.,31. ábra)
