Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

rú áldozatainak, de nem utolsó sorban minden korábbi „honvédőnek" állított emléket. Ha a várhegy végéről kitekintünk, és a Bakonyt pillantjuk meg a szemünk előtt, akkor jobbról a Margit-templom barokk kort idéző, nehézkes, méreteiben kissé aránytalan épülete, balról a „jövőt jelentő" Völgy-híd, mellettünk a középkort valósággá tevő királynői város áll (ez utóbbi legalábbis a lokális városi legendáknak köszönhetően). Mögénk kerül így, ebben a jelentéssel behálózott térben az a Hősi-kapu, amin keresztül a múlt által felszabdalt térbe jutottunk. Egyszerre lesz így a régmúlt kapuja (talán a török kori várvédőkre is emlékezve) és a közelmúlt (az I. Világháború) hőseinek emlékműve. Ez a nem szokványos emlékmű - jellemző módon - azt az illúziót kelti, hogy talán már korábban is ott állt, „már régóta" felépült, vagyis, hogy a középkori és a törökkori vár szerves része volt. Ezek a nem titkolt szándékok - úgy gondolom - mindenképp kirajzolódnak a Hősök Kapuja körül. De térjünk rá a mostani jelentésére is. Sajnos ez a jelentéssel telítettségi állapot csak szűk közönség számára mutatkozik meg. Még az itt élő veszprémiek zömének is ez az emlékmű alig vagy semmit nem mond. Szűk határokkal rendelkezik az a társadalmi csoport is, amelynek tagjai a kötelesség emlékezet miatt késztetést éreznek, hogy ezt a valóban elfelejtett emlékművet, jobban mondva ezt a jelentéseiben megkopott műemléket alkalmanként az emlékek ápolását megcélozva ünnepélyesen, amolyan rituális céllal felkeressék. Ezért szerepel az épületen egy Koppányi idéző márványtábla, bár ez a turistatekintetek előtt szemérmesen megbújik. (Ennek a márványtáblának sajnos nem a legszerencsésebb helye). Ilyen értelemben az épület egyébként funkciójában is csak csorbul tan működik. Foglaljuk össze, mit is jelent a Hősök Kapuja. Értelmezhetjük a vár és a honvédők emlékének általában vett emlékjeleként, de az I. Világháború hőseinek konkrét emlékműveként is. A kapu a várhegy bejárata, de egyben szimbolikus kapu is a középkori és a barokk Veszprém virtuális tereihez. Kapu egy heterotóp (sok és igen változatos jelentésű) térhez, amely a „tér" általános szimbolikáját hordozza a „nem tér" helyekkel ellentétben. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a „tér" úgymond térként „viselkedik" és jelentésekkel telített, szemben az olyan helyekkel, ami bárhol máshol előfordulhatna. Ez az a hely, ami máshol nincs, szemben azzal a hellyel, ami akárhol lehet. A turista és a „bennszülött", az őslakos (a veszprémi) is arra vágyódik, hogy ezt a helyet tapasztalhassa meg és nem csak virtuálisan, de fizikálisan is - a jelenlétével. A turista megismerve szeretné „elvinni" ezt a helyet, a bennszülött viszont magáénak érezni, otthonként belakni. Ezt az érzést kell - úgy g

ondolom - felerősíteni, az elhalványult jelentéseket pedig, újrarajzolni. Veszprém a Hősök Kapuján keresztül nézve is lehetne ilyen „hely", ami a különlegesség illúzióját hordozza. A Hősi kapu rekonstrukciós terve 2004-ben A 2004-ben kidolgozott rekonstrukciós és felújítási terveke szerint a tervezők továbbra is számoltak az épület kapu-jellegével, de megpróbálták annak emlékmű-jellegét is visszanyerni. Megtartva a kapunak a várba felvezető funkcióját, felerősítve a valóban emlékjel jelentését, új jelentésként a várhegy és a város „mentális térképét" kínálták fel a városlakóknak és az ide látogató turistáknak. Úgy gondolták, hogy ez többféle szinten is megvalósítható lesz. Egyrészt, amolyan régészeti szinteket, kulturális rétegeket elkülönítve vázolták fel a város „múltját", élesen szétválasztva azt, ami elkülönül, és kihangsúlyozva azt, ami összetartozik. Szerepjátékossá kívánták tenni az idelátogatót, aki amolyan „időutazóként" járhatná be a város épített örökségének színtereit. Középkori, kora újkori, újkori és modern rétegekre