Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
bontva kívánták bemutatni a város és a vár valódi „helyeit". A látogató, a turista általában háromféle terméket „fogyaszt", amikor egy-egy helyetjelenlétével is kitüntet. A tájékozódást és az eligazodást segítik a szórólapok és térképek. Ezekre csak helyben van szükség, gyorsan amortizálódnak, érvényüket vesztik, mihelyst a turista elhagyja a „terepet". Ezekből az információkból gyorsan lesz „szemét", emlékként nem működő eldobható hulladék. A második típusú „termék" a jelenléthez kapcsolódik. Azt a személyes illúziót és élményt teremti meg, hogy „ott voltam". Legtöbb esetben ezt a fénykép és a mozgókép médiuma valósítja meg. Ezért van jelentősége és fontossága manapság azoknak a termináloknak, ahol a turista belefényképezheti magát a meglátogatott térbe. Fontos, hogy olyan háttér legyen, amit máshol nem kaphat meg. Képeslapot kell kapnia, különben az egész nem működik, vagy puszta játékká degradálódik. Nem mindegy tehát, hogy mi a háttér. Ezért lehet fontos - miként azt a 2004-es tervben az építészek kidolgozták a várkapu teraszainak kialakítása. Az „akárhol" helyekkel ellentétben itt „a helyet" kell keretbe foglalni. A város múltját meghatározó XX. század eleji épített örökség kiváló háttér és médium ehhez. A 2004-ben kidolgozott tervek megvalósítása nem került napirendre, az épület helyi védettségét is csak civil kezdeményezésre sikerült elindítani 2008-ban. A Hősök Kapujának zárva tartása sokadik példája annak, ahogy a városvezetés - politikai színezettől függetlenül - a kollektív emlékezetre méltó épített kulturális örökségről gondolkodik. A várban és a városban jelenleg közel tucat lokális védelemre méltó épület áll üresen, hasznosítás és minimális használat nélkül. A tartós használaton kívüli állapot a város emlékektől és emlékezéstől való megfosztásának első jele. Szinte bohózat témája lehetne az a történet is, ahogy a város egyik turisztikai jelképe és a város egyik fényképekkel sokat idézett „megbecsült" műtárgya, a „Vetési-kő" mintegy „elveszett" és a tulajdonosi mivoltukra figyelmeztetett önkormányzati képviselők próbálták „megtalálni" azt. De ugyanígy járt a jobb sorsra érdemes Bakonyi Ház vagy az egykori piarista rendház ügye is, melyeket sem a városi, sem a megyei önkormányzat nem érzett úgy a magáénak, hogy arra hosszú távú fejlesztéseket alapozzon, esetleg ezekre pályázatokat nyújtson be. Jobbnak látta inkább eladásra felkínálni ezeket. Nem lehet illúziónk, hogy ezeknek az épületeknek a kollektív értékként való újraalkotásai a döntéshozók közönye (halogató taktikája vagy csak verbális tettei) miatt idővel egyre nehezebb feladattá fognak nőni. Ennek elkerülése érdekében készítettük el 2008-ban Pázmándi István tervei és az 1945 előtti fényképek és leírások alapján azt a kisebb munkát, mellyel archívumunk kívánt hozzájárulni a 70 éve felavatott épület méltó megünnepléséhez. (Ez utóbbira ugyanúgy került sor, mint felavatására: sehogy vagy jócskán elhalasztva.) A rekonstrukciós rajzokkal a Hősi kapu két festett színes üvegablakát alkottuk meg újra, legalább is a rajzok szintjén. (3—4. ábra). Csak remélhetjük, hogy a kapu a közeljövőben megnyílik, és újra méltó jelképe lesz Veszprémnek. JEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEK BALASSA 1996 = BALASSA László: A veszprémi vár építéstörténete a XIII-XVII. században. Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században. Szerk. V. dr. Fodor Zsuzsa (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6.) BANDI 1996 = BANDI László: Emlékhelyek Veszprém megyében. 1996-tól. Jelenleg az Eötvös Károly Megyei Könyvtár helyismereti portálján: www.ekmk. hu/emlekhely/Emlekhelyek/index.html . MMJ - Komárom-Esztergom = Magyarország Műemlékjegyzéke. Komárom-Esztergom megye. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Budapest 2006. MOLNÁRné 1998 - MOLNÁR Jánosné: Szent IstvánEmlékév 1938. Bakony-balatoni kalendárium,
