Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

éves államiság ünneplésének és megújításának országos mozgalmába. Veszprém lokális várostere - leginkább a várat értve alatta - így lett az országos léptékű koncepció egyik - nem túl látványos - színhelye (8. kép). Az ideiglenes várkapu megépítése és az uralkodó veszprémi fogadása alkalom volt arra is, hogy egy XVIII. századból eredő és a XIX. század közepén megerősödő városi legendát is megerősítsenek: Gizella királyné veszprémi jelenlétének kultuszát. Ferenc József bajor felesége, Erzsébet és I. István király bajor felesége, Gizella személyei között a kortársak szimbolikus kapcsolatot véltek felfedezni, melynek csak egyik jele volt, hogy Ranolder János veszprémi püspök 1854-ben 120 oldalas monográfiát szentelt a témának. Ez a díszkiadás, Erzsébet királyné és a Habsburg-ház dicsőítése és megalkuvással együtt járó lojalitás jegyében született. Figyelemre méltó a német nyelvű munka címoldalán a szerző címlistája: „Bischof von Weszprim, kaiser-königlichen geheimen Rathe und Kanzler der Königin von Ungarn" - mely szerint a püspök önmagát is új szerepkörben kívánta meghatározni.

9 Az új szerep természetesen ekkor még csak álom volt, hiszen a koronázásra később került sor. Arra azonban alkalmas volt ez a mű, hogy a vár és a város szerepét a lokalitáson túl, magasabb dimenziókba emelje. A vállalkozás helyben minden bizonnyal sikerrel járt, mivel Gizella kultusza ekkor, de később is - napjainkban a rendszerváltozást követően 1992-től - jelentős közösségi támogatást kapott. A városnak ezek a szimbolikus dimenziói minden bizonnyal befolyásolták a vár „középkorias" - jobban mondva Szent István-i - világának újraalkotását. Ez az újraalkotási folyamat pedig - bár nem volt töretlen - mindig kapott újabb is újabb impulzusokat egy-egy jelentősebb évforduló alkalmával. Ilyen jelentős, impulzust adó jubileum volt I. Szent István király halálának 1938-as állami megemlékezései. A veszprémi várostér átalakításának ez az alkalom újabb lehetőségeket kínált, melyben a Hősi kapu megépítése egy volt a sok közül. A jubileumi évre való felkészülést már 1935-ben eltervezték, de az élet úgy diktálta, hogy még 1939-ben is ezt ünnepelték egy-egy jelentősebb városképi átalakítást jelentő munkát követően. A Hősök kapujának megépítése A város 1933 májusában kiírta a Hősök kapuja tervpályázatot.

10 A korábban tervezett közel 20.000 pengő a Hősi Emlékmű megépítésére nyitott takarékpénztári számlaalapon a rendelkezésre állt. Ez az összeg pedig már elég volt ahhoz, hogy a város tervpályázatot hirdessen az emlékmű megvalósítására. A 13 beérkezett pályamű és a pályázók azonos gondolatot variáltak. Minden terv egyetlen, az úttestet teljes szélességében átívelő kapuban és egy jobbról elhelyezett „toronyszerű építmény"-ben gondolkozott. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács négy pályamunkát talált kivitelezésre alkalmasnak, illetve díjazásra méltónak (9. kép). Az első díjat Pázmándi István budakalászi építészmérnök nyerte el. A másik három díjazott ugyancsak budapesti építészmérnökök voltak. Pázmándi István már negyedéves építészhallgatóként is nyert pályázatot emlékmű témákban, többek között 1924-ben - a BM-körrendelet után - a Magyar Építész- és Mérnök Egylet ún. Wellisch-nagypályázatán, ahol a „Magyar" jeligével ellátott műve nyerte el az első díjat.

11 Pázmándi építészeti munkássága a veszprémi Hősök kapuja megtervezése után teljesedett ki. 1936-ban Karácsonyszálláson (ma Nagykarácsony), 1944-ben Dunakeszin tervezett római katolikus templomokat. 1938-ban a bajóti XV. századi Szent Simon és Júda római katolikus templom üvegablakait tervezte és kivitelezte.

12 Részt vett a Budai vár északi szárnyának nyugati részén végrehajtott épületbővítések tervezésében, ahol a neobarokk homlokzatok kialakításán együtt dolgozott dr. Kotsis Iván, Janáky István és Krén Ferenc építészekkel. Megvalósítatlan tervei között szere-