Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

TÓTH G. PÉTER EGY ELFELEJTETT EMLÉKMŰ ADALÉKOK A VESZPRÉMI HŐSÖK KAPUJA TÖRTÉNETÉHEZ „Hősi emlékmű"-tervek Veszprémben Még javában zajlott az I. Világháború, amikor már törvény jelent meg arról, hogy a háborúban elesettek tiszteletére minden településnek kötelező emlékművet állítani (1917. évi VIII. tc.) A háborúban elesett katonák kultuszát természetesen elsősorban a katonaság kívánta ápolni. A civil lakosság és a törvényhatóságok képviselői erről egy kicsit másképp gondolkodtak. Míg előbbi esetben a katonai áldozatoknak monumentális "hősi" emlékműveket kívántak emelni, utóbbiban az áldozatok emberi és közösségi értékét kívánták az emlékművekkel megjeleníteni. Ez a dilemma a sokak által ismert és Veszprém város jelképévé vált (majd elfelejtett) Hősök kapuja nevű műépítmény születése kapcsán is megfogalmazódott. A tervekről és döntéshozás módjairól Csiszár Miklósné készített összefoglaló tanulmányt, melyben sorra vette a helyi médiumok, a Veszprémi Hírlap tudósításait, a kortárs levéltári forrásokkal hasonlított össze. Tanulmányom első részében az általa gyűjtött és rendezett értékes adatokat adom közre, melynek forrásjegyzékét kérném az eredeti tanulmányban keresni.

1 Veszprémben a „hősi emlékmű" felállítására a kezdeményezés a katonaságtól indult el. Már a törvénycikk megjelenése előtt felmerült a gondolat, hogy a "hős halált halt" bajtársaknak emléket állítva, erősítsék a katonák közötti összetartást. A kizárólag katonai célokat szolgáló emlékmű gondolata először 1916-ban fogalmazódott meg. Mivel a város két háziezrednek is otthont adott, és a laktanyákban többszáz katona teljesített szolgálatot, ehhez a tervhez a város csak asszisztálni tudott. A terv szerint a 31. honvéd gyalogezrednek és a 7. honvéd tüzérezrednek állítottak volna emlékjelet a város valamelyik közterén, elsősorban ott, ahol az emlékműhöz kapcsolódó látványos és nagyszabású díszszemléket majdan meg lehet rendezni. Kezdetben a város legnagyobb nyilvános tere a Búzapiac tér tűnt a legmegfelelőbb helyszínnek. (Ma ez a Hotel környéke és a város teljesen beépített része.) 1916ban a város képviselő-testülete megszavazta az emlékműhöz való költségvetési hozzájárulását is. Novemberben már a városházán is kiállították a monumentális, mauzóleumszerű emlékmű gipszmodelljét, melyet a pozsonyi katonai parancsnokság művészei alkottak meg. Ez azonban nem aratott osztatlan sikert. (1. kép) Az I. világháború tragikus kimenetele és a trianoni trauma ugyancsak nem kedvezett az efféle, a hatalmat reprezentáló és csak a katonai parádék díszletéül szolgáló emlékműveknek. A városi képviselők is belátták, hogy ennél sokkal súlyosabb problémákkal kell szembenézniük, úgy mint a hadiárvákról és a hadiözvegyekről való gondoskodás. Ezért inkább vállalták az alsóvárosi temetőben nyugvó hősi halottak sírjának egységes rendezését.

2 Az emlékmű terve csak 1924-ben merült fel ismét, amikor egy BM-körrendelet a „háborús hősök" emlékállítását írta elő. Sok helyen - így Veszprémben is - társadalmi mozgalom indult az I. Világháborúban elesett katonák emlékének méltó megörökítésére. A város költségvetésében meghatározott összeget különítettek el az emlékműre, de számítottak arra is, hogy ezt a pénzt közadakozással sikerül kiegészíteni. Hogy ez utóbbi hatékonyan működjön, 1925-ben külön bizottságot hoztak létre dr. Óvári Ferenc elnökletével „Hősök emlékbizottsága" néven. Ennek volt feladata az emlékművel kap-