Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

választott 18 tagú szervezet tagjai: Farkas Béla, Birkus Hubert Adolf, Dr. Ráday István, Adolf Győző, Kovács Ferenc 143 és még 12 sze­mély. Az új tagok közül Adolf Győző felszóla­lásában kérte, hogy a szervezetbe a demok­ratikus működés biztosítékaként delegálja­nak munkásokat is. 144 A nagygyűlés elfogad­ta a javaslatot és további 9 főt választott az új szervezetbe. 145 A közgyűlés a Rákosi-rendszer legfőbb helyi támogatóit, Megyeri Béláné tanács­elnököt és Kadosa István iskolaigazgatót felfüggesztette hivatalából. 146 Az érintetteket nem bocsátották el, hanem fizetésük megha­gyása mellett eltiltották őket a munkavég­zéstől. 147 Az új vezető szervezet ezután felhívta a figyelmet az érvényben lévő rendeletek: a statárium, a kijárási tilalom és a szesztila­lom betartására. Külön kérték a jelenlévő­ket arra, hogy a község ifjúságát ne engedjék ki az utcára, mert azok a településen találha­tó szovjet katonai kórház őrségét már több esetben provokálták. 148 A Balatonalmádi Forradalmi Tanács más­nap tartotta alakuló gyűlését. Ezen meg­választották Farkas Bélát a szervezet elnö­kének és mellé - rossz egészségi állapotá­ra való tekintettel - négy helyettest is kije­löltek. Ezután egy küldöttséget indítottak az egyik elnökhelyettes, Birkus Hubert veze­tésével a településen található szovjet kato­nai kórház parancsnokához. A tárgyaláson a magyar fél vállalta, hogy szavatolja az üdü­lőnek és lakóinak biztonságát, a szovjet pa­rancsnok pedig elismerte az új szervezet lé­tezését és ígéretet tett arra, hogy segíti annak működését. 149 A községben megszervezték a nemzetőr­séget is. Ennek parancsnokává Adolf Győzőt nevezte ki a forradalmi tanács. Az új szer­vezet vezetője 1904-ben született Pozsony­ban. Tanulmányit Pécsett és a Ludovika Akadémián végezte. Szolgálatának megkez­dése után rövidesen a Honvéd Térképésze­ti Intézetbe helyezték, ahol különböző szak­beosztásokban dolgozott több mint tíz évig. Munkájáért 1942. február 26-án megkapta a Signum Laudis-t és az őrnagyi rendfoko­zatot. Ezután a 21. székely honvéd határva­dász zászlóaljhoz vezényelték, amelynek ha­difogságba eséséig parancsnoka volt. A ha­difogságból öt év elteltével érkezett haza. 150 A forradalmi események idején topográfus­ként dolgozott Veszprémben. Személyében egy nagy tapasztalattal és gyakorlattal bíró, megfontolt katonatiszt került a Balatonal­mádi Nemzetőrség élére. A szervezet tagjai voltak még: Papp Ko­vács Sándor 151 , Majbó Béla, Majbó Gábor 152 és még 65 személy. A nemzetőröknek Adolf Győző parancs­nok minden este oktatást tartott a járőrözés­ről, a kapcsolattartás elméleti alapjairól és a gyanús személyek előállításának módszere­iről. 153 A községet 6 körzetre 154 osztották. A tagok ezekben a kerületekben teljesítettek járőr­szolgálatot nemzeti karszalagokkal, fegyver­zet nélkül. 155 Külön járőr felügyelt a régi Pos­tás Üdülőre, amelyben a szovjet katonai kór­ház állomásozott. 156 A településen átfutó főútvonalat a nem­zetőrség egy műanyag padokból épített bari­kád segítségével lezárta, és az itt szolgálatot teljesítők igazoltatták az erre haladó gépjár­műveket. 157 A nemzetőrséget ezenkívül csak egyszer, 1956. október 30-án alkalmazták más feladatra: egy, a 4. sz. Mélyépítő Válla­latnál szabálytalanul megrendezett összejö­vetelt oszlattak szét, a rendőrség támogatá­sával. 158 A nemzetőrség fegyverzetét Majbó Béla és Birkus Hubert hozták Veszprémből a Jutási Laktanyából. 159 Innen 50 puskát, 2 géppisz­tolyt, 2 golyószórót, 1 láda kézigránátot és 2 láda lőszert küldtek Balatonalmádiba. 160 Eh­hez a későbbiek során Majbó Béla és Né­met Károly még több fegyvert és téli ruháza­tot vételezett Veszprémben. Egy honvédsé­gi teherautó 1956. november 3-án este újabb fegyvereket szállított a községbe. A forrada­lom utolsó napjaira összesen kb. 150 pus­ka, 20-30 géppisztoly, 3-4 golyószóró, több

Next

/
Thumbnails
Contents