Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

láda kézigránát és lőszer halmozódott fel a Balatonalmádi Nemzetőrség raktárában.

161 Ennek ellenére a nemzetőrség tagjai közül 1956. november 3-ig csak az úteligazító járőrök rendelkeztek két vadászpuskával. Ezen a napon este azonban minden járőr két puskát kapott, amelyeket tovább kellett adniuk a váltásnál.

162 Majbó Béla és Birkus Hubert 1956. október végén Győrbe utaztak, hogy tájékozódjanak az ott kialakult helyzetről. Mivel megbízólevelük nem volt, hivatalos tárgyalásokat nem folytathattak. Itt szerzett tapasztalataikról beszámoltak Farkas Bélának és a Forradalmi Tanács több tagjának is.

163 A településen halottak napján gyászünnepélyt rendeztek az I. világháborús emlékműnél, amit Fehér Sándor jelentett be a rendőrségen. Az összejövetel kezdetekor a rendezvény fő felelőse felállt a szobor talapzatára és arra kérte a jelenlévőket, hogy egy perc néma csenddel tisztelegjenek a harcokban elesettek emléke előtt. Ezután Birkus Hubert elszavalta Sajó Sándor „Magyar ének" című versét, majd a város fontosabb társadalmi szervezeteinek képviselői megkoszorúzták az emlékművet.

164 A Járási Forradalmi Tanács Birkus Hubert Adolfot 1956. november 2-án megválasztotta elnökségi tagnak.

165 A községről a veszprémi forradalmi sajtó 1956. november 4-én terjedelmes publikációt közölt. Ebben a cikkben Farkas Béla válaszolt a riporter kérdéseire. A forradalmi tanács elnöke elsőként a rend és a közbiztonság megszilárdulásáról, a nemzetőrség megalakulásáról, a községben lévő szovjet katonai kórházzal folytatott tárgyalásokról és a község élelmiszerellátásának kezdeti nehézségeiről beszélt.

166 Ezután a Balatonalmádiban berendezett kórházról nyilatkozott a helyi forradalmi szervezet vezetője. Az intézményről csak ez az egy forrás tudósít. Eszerint az egészségügyi intézmény 180 férőhelyes volt és a Dohányipari Üdülő épülete adott neki otthont. A kórház élelmezési teendőit az Üdülő Vendéglátó Vállalat helyi kirendeltsége vállalta magára, az erdészet ingyen tűzifával, a Mélyépítő Vállalat koksszal segítette az önkéntes kezdeményezést. A kórház kiszolgáló és egészségügyi személyzetét valószínűleg az önként jelentkező helyi polgárok adhatták. Bár a község a sérültek szállításának céljából Tapolca segítségével még vonatot is küldött Budapestre, az önkéntes kórházba mégsem érkezett egy beteg sem.

167 A publikáció a helyi Vöröskereszt tevékenységéről is tudósít. A szervezet pénz, ruha és élelmiszergyűjtési akciót indított a fővárosi forradalom támogatásának céljából. Továbbá a település önként jelentkező lakóiból egy csoportot is szervezett, amelynek tagjai vállalták, hogy szükség esetén véradással támogatják a budapesti kórházakat.

168 A cikk további részében Farkas Béla beszámol a helyi forradalmi tanács hosszú távú programjáról: a régi pártház épületének hasznosításáról, a helyi lakásproblémák rendezésének tervezetéről és az idegenforgalom fejlesztésének lehetőségeiről. Végül köszönetet mond a helyi vállalatoknak és munkatársainak az önzetlen segítségért.

169 4.3. A november 4-i események A szovjet beavatkozásról elsőként a városközponthoz közel lakó Birkus Hubertet értesítették hajnalban. Az elnökhelyettes ezután a tanácsházára sietett, ahol egy rakétapisztollyal a levegőbe lőtt egy piros és egy zöld töltetet, ami annak a jele volt, hogy a nemzetőrség járőrszolgálatot teljesítő tagjai térjenek vissza a tanácsházára. A beérkező járőrök arra kaptak utasítást, hogy kezdjék el tisztítani a raktáron lévő fegyvereket.

170 Eközben a Forradalmi Tanács többi tagját is értesítették, akik rövidesen a helyszínre érkeztek. A testület jelen lévő tagjai ekkor elhatározták a fegyverek kiosztását.

171 A lőfegyverek kiadása reggel nyolc órakor kezdődött el. A fegyvereket Majbó Béla osztotta ki. Katona Emil vezette a listát, amelyen a kiadott fegyver típusát és az átvevő nevét