Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

JÁMBOR TAMÁS „1956" A VESZPRÉMI JARAS KISKÖZSÉGEIBEN Szentkirályszabadja, Balatonalmádi, Vörösberény, valamint a vizsgált időszakban közigazgatásilag hozzá tartozó Balatonfűzfő Veszprém megyében, az egykori Veszprémi járás területén, a megyeszékhelytől viszonylag kis távolságra lévő községek. Földrajzilag is nagyon közel helyezkednek el: Ha a vörösberényi faluközpontból egy 5 kilométeres sugarú kört húznánk, annak területe lefedné mindhárom községet. Bár az '50-es évek közepén az egyes települések lakosságának száma nagyjából megegyezett, a községek infrastrukturális háttere, a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása és az iskolázottság színvonala mégis jelentősen eltért. Az események áttekintésekor Szentkirályszabadja szempontjából meghatározó külső körülménynek kell tekintenünk a község határában fekvő katonai repülőteret, amelyet 1956-ban a szovjet csapatok használtak.

1 A jelentős létszámú haderő nyomasztó közelsége visszafogottabbá tette a település lakosainak a viselkedését. A vizsgált községek rövid bemutatása 1. Szentkirály szabadja: A középkori írott emlékek a községet már gyakorlatilag a mai nevén „libera villa Sancti Regis" azaz Szent Kiraly szabad faluja néven említik. A település a XI. századtól folyamatosan lakott, az itt élő emberek többnyire gazdálkodó kisnemesek voltak.

2 A község termőföldei zömmel gyenge minőségűek, ezért a helyi termelők a XX. században kiéleződött agrárversenyben nehezen tudtak megélni a földművelésből. Mivel ez a társadalmi réteg az itt élő lakosok jelentős hányadát tette ki, mindez komoly változásokat okozott a helyi munkaerőpiacon.

3 Az elszegényedett gazdák többnyire a térség nagyobb gyáraiban, Balatonfűzfőn és Veszprémben kaphattak munkát vagy önálló iparosként próbáltak boldogulni. Az '50-es évek közepén a település lakosságának többsége már ezen a két területen tevékenykedett.

4 A helyi értelmiséget az általános iskola tanárai, a katolikus plébános és a református lelkész jelentették. 2. Vörösberény: Első ismert említése 1109-ből való, ekkor Szárberény (Zaarberin) néven ismerték a községet.

5 A középkortól kezdve egyházi birtok volt. Az 1920-as évekig alapvetően mezőgazdasági jellegű település. Ekkortól azonban, részben az infrastrukturális fejlődés (vasút, közút), részben a község közigazgatási területén végrehajtott hatalmas ipari beruházás hatására - ami a balatonfűzfői gyárkomplexum megépítését eredményezte - az iparban dolgozók aránya jelentősen megnőtt, és az '50-es évekre már ez határozta meg a község arculatát.

6 3. Balatonalmádi: Aforrások először 1401ben említik, Kisszárberény (Kysszarberen) néven.

7 A középkortól a Veszprémi Káptalan birtokában volt.

8 A község mai arculatát a két világháború között kezdődő turisztikai fellendülés alakította ki. Vizsgálatunk szempontjából lényeges adalék, hogy 1956-ban jelentős számban éltek itt olyanok, akiket Budapestről telepítettek ki, vagy a retorzióktól tartva a községben lévő nyaralójukban húzták meg magukat. 4. Balatonfüzfő: A település ősét, „Máma" falut 1109-ben említik először. Ez a község a Rákóczi szabadságharc idején elnéptelenedett, lakói nem tértek vissza. „Fűzfő puszta" Vörösberény közigazgatási területének része volt.

9 A település a mosonmagyaróvári lőporgyár áttelepítésével kelt ismét életre 1926-ban.

10 Erőművet, vasútállomást építettek és két évvel később papírgyár, majd festékgyár létesült.

11 Az 1950-es évek közepére egy infrastruktúrával, kulturális létesítményekkel gazdagon ellátott, a kor magyarországi viszonyaihoz képest korszerű ipartelep