Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
ki, arácsi személy nevével 13 , 2. oldalán számítás. A 29. lap 1. oldalán beszolgáltatási kötelezettség, 2. oldala üres. A 30. lap 1. oldalán a leadott felszerelési cikkek listája, 2. oldala üres. A 31. lap 1. oldalán a nála maradt felszerelési cikkek listája, 2. oldalán a hazaküldött levelek és holmik jegyzéke. A 32. lap 1. oldalán levelek hazulról listája, 2. oldala üres. A 33. lap 1. oldalán idegen posta, 2. oldalon „A haza mindenek előtt !" című vers. A 34. lap mindkét oldalán névsor. A 35. lap 1. oldalán levelek haza és ,jVem is az fáj nekem" című vers. A 36. lap mindkét oldalán számítások. A 37. lap 1. oldalán ,Messze idegenben ... szovjet földön" című vers, 2. oldalán „gyümölcsössel rendelkező hegyközségi tagok" jegyzéke. A 38. lap 1. oldalán „Borzasztó rossz érzés" című vers, 2. oldalán az írt levelek listája. A 39. lap 1. oldalán haza írt levelek listája, 2. oldalán puskaszám: a 2766, nyilvántartási szám: 3.048., dr. Antalfy Jenő o(rvos) ezredes neve és néhány további lényegtelen apró feljegyzés. A napló bár korántsem mentes a helyesírási hibáktól, mégis egy természetes eszű, jó íráskészségű, józan gondolkozású, és bizonyos élettapasztalatokkal rendelkező tisztességes, becsületes, vallásos és hazafias érzületű, családszerető vidéki embernek mutatja íróját, aki éles megfigyelőként szemlélte az őt körülvevő világot és saját véleménye volt a látottakról és átéltekről. A napi események többé-kevésbé pontos lejegyzésén túl az írás egyik fő motívuma az otthon és a család, a rokonok, barátok, ismerősök utáni folyamatos és az idő múlásával egyre keservesebb vágyakozás, a honvágy. Dömös Imre egyetlen egy percig sem szűnt meg arra vágyni és várni, hogy végre véget érjen a számára borzalmas háború és hazakerülhessen szerettei körébe. Erre fohászkodva többször is kéri az Istent. Rendkívüli örömet okozott neki a gyermekeitől 1942. szept. 23-án - az otthonról való indulás után több mint két hónappal -, majd a feleségétől 1942. október 1-én megkapott első hazai levél. Bár - úgy tűnik - Dömös Imre legalább részben egyetértett a korabeli propaganda bolsevizmus ellenes szemléletével, s úgy vélhette, hogy maga is egy szovjet ellenes keresztesháború résztvevője, ezen beállítottsága nem vakította el józan eszét. A háborús pusztítás, halottak, romok és nyomorúság látványa elborzasztja és szánakozásra készteti. A csekély megmaradt holmival menekülő orosz civil lakosságot látva, önkéntelenül kibukik belőle: Jstenem de nagyon rosz lehet nekik". Jóllehet nem első vonalbéli harcoló alakulat katonája, de a kivagonírozás helyszínétől az alkalmazási helyükig való hosszú gyalogmenetek, amelyeket fegyverrel és felszereléssel megterhelve, iszonyú hőségben és a járművek által felvert óriási porban, rendszerint ivóvíz nélkül, vagy csekély vízzel ellátva tettek meg, főleg kezdetben teljesen kimerítették a már negyvenedik évén túl járó, korosodó házasembert, aki odahaza nyilván megszokta, hogy nagyobb távolságra szekéren vagy vonaton utazzon. (A hagyatékában megmaradt fényképek tanúsága szerint bajtársai is ugyanezen idősebb korosztályból kerültek ki. A fiatalabbakra az első vonalban volt szükség.) A bakancs hólyagosra töri a lábát, izomláz gyötri, forgói begyulladnak a szokatlan igénybevételtől. Mindehhez járul az orosz harcteret megjárt katonáinknál egészen általánosnak mondható, a mostoha higiéniás viszonyok előidézte többé-kevésbé folytonos hasmenés, az ún. ukrainka. De, hogy öröme teljes legyen, egyedi fülbaj is rontja közérzetét, s több fogat is kell húzatnia. A napló rendkívül érdekes különálló részletében folyamatosan beszámol egészségi állapotának alakulásáról is. Ezt a részt eltekintve néhány egyedi problémától - jóformán bármely Oroszországot megjárt katonánk leírhatta volna. Érettségivel nem rendelkező vidéki ember létére, különösen büszke volt rá, hogy a század irodán szolgálva ő dirigálhatja a karpaszományos, odahaza „nadrágos ember" bajtársait, egy tanítót és egy tisztviselőt, lévén ezek teljesen járatlanok a katonai ügyvitel írásbeli munkáiban. Amikor azonban
