Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

századparancsnoka ügyetlenségük miatt minősíthetetlen módon és hangnemben letolja ezen bajtársait, büszkesége ellenére, természetes intelligenciája szembe állítja a kiabáló és káromkodó parancsnokkal, megjegyezvén, hogy ,Jlz asztán nem is ember, főleg nem vitéz ember szájából várható, ijen beszéd kiejtése előtt még a falusi kanász is meg gondolkozik"'. Általában nincs nagy véleménnyel a - legalábbis szerinte - semmihez sem értő, ám a legénységi konyhától maguknak különb étkezést igénylő tisztjeiről. Százada a németek számára rendkívül fontos kaukázusi front (kőolajmezők, szén, vasérc) jövő-menő utánpótlási vonalainak helyreállításán, karbantartásán dolgozik (vasúti pálya helyreállítása, átszegezése európai nyomtávra, hidak helyreállítása). Az irodai munka helyett időnként neki is golyószórót fogva, az ellenséges repülőgépeket lesve kell ügyelnie, vigyáznia dolgozó bajtársaira. Jó ideig csak a kemény munka, a zord időjárás, a gyenge ellátás és gyatra higiénia okoz nekik mindennapi problémákat. Azonban miután a szovjet légifelderítés kifigyeli munkájukat, szinte naponta, vagy akár napjában többször is élnek át ellenséges légitámadásokat, bombázást és géppuskázást. A Dömös Imre által átélt szovjet bombatámadások: 1942.10. 23. 50 gép 100 bomba 1942.10.24. 11 bomba 1942.10. 25. 3 bomba 1942.10. 26. 1942.10. 27. 1942.10. 30. 1942.10. 31. 1942. 11. 02. 6 bomba I942. 11. 03. 5 bomba 1942. 11. 09. 6 bomba 1942.11. 10. 5, majd 15 bomba I942. 11. 11. kb. 10-15 bomba 1942. 11. 12. 150 Sztálin-lámpa 1942. 11. 13. kb. 9-10 bomba I942. 12. 07. 25 bomba 1942.12. 28. 5 bomba 1942.12. 29. 8 bomba 1942.12. 30. 3 bomba 1943. 01. 20. 3 bomba 1943. 01. 21. 3 bomba 1943. 02. 03. nagy bombázás, 5 méterre tőle gyújtóbomba, másodjára tőle 15 méterre 1943. 02. 24. 1943- 02. 25. 2 bomba 1943. 02. 26. 1943- 03. 09. bombázás két ízben 1943- 03. 22. (Ahol azt nem tüntettem fel, a ledobott bombák száma a naplóból nem volt megállapítható.) „A 101. vasútépítő zászlóalj-parancsnokság alakulatai [...] Kubany térségében [...] négy nagyobb hídon kívül 20 kisebb hidat állítottak helyre, és kereken 600 km-nyi vasútvonalat helyeztek karba és szögeltek át normál nyomtávra. Mindezt az egyre romló őszi időjárás miatt bekövetkező közlekedési nehézségek, az üzemanyag-ellátás szinte teljes hiánya és a munkálatokat állandóan zavaró és akadályozó ellenséges légi tevékenység közepette végezték. A Sztálingrád felől érkező hírek és a szovjet hadvezetés propagandája a magyar legénység hangulatára igen kedvezőtlenül hatott" — foglalta össze az itt tevékenykedő magyar vasútépítők ténykedését az ezen sajátos csapatnem történetét mintaszerű alapossággal feldolgozó dr. Zakariás Zoltán (1899 - Budapest 2004. október 12.) egykori m. kir. honvéd vasútépítő százados, utóbb honvéd mérnök alezredes, a történelemtudomány kandidátusa.

14 (5-6. ábrák) A sztálingrádi, majd a kaukázusi front öszszeomlását követő 1943. januári nagy szovjet támadáskor a 101. honvéd vasútépítő zászlóalj alakulatai közül, csak a 111. vasútépítő századnak sikerült a Kubány térségéből Rosztov irányában visszavonulnia. A többi egység - így Dömös Imre egysége