Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
a területre a hengerfejes, bolhalyuk nélküli dudatípusok voltak jellemzőek. 137 Nyugat-Európában már a XIII. században feltűnnek az ember- és állatfejes dudák. A Madrid melletti Escorial Könyvtár „Bölcs Alfonz" Cantigas de Santa Maria 1270 körüli fóliánsának 235. lapján, két egymással szemben ülő dudás látható, akik baszszus sípszár nélküli hajlított szimpla sípszáras dudán játszanak. 138 Az egyik duda sípszártőkéje egy koronás emberfejet, a másik duda sípszártőkéje pedig állatfejet formáz. 1330-ból való az angol Luttler-féle zsoltároskönyv, amelynek lapszéli ornamensén egy dudás játszik. 139 A zenész hangszere már egy kúpos kialakítású basszussíppal ellátott dudatípus, amelynek a szintén kúpos szimpla sípszára koronás emberfej alakú sípszártőkébe csatlakozik. A XV-XVI. századra azonban eltűnnek a nyugat-európai dudákról az ember- és állatfejes dudafejek. Michael Praetorius 1619-es kiadású, a kor hangszereit bemutató művében a bemutatott hatféle dudatípus közül egyiken sincs dudafej. 140 AXVII-XVIII. században viszont a húros hangszereken, mint a viola de gambán, a viola d'amorén, a ciszteren vagy a tekérőlantokon jelennek meg az emberfejes faragványok. Anthony B aines a fúvós hangszerek történetét bemutató könyvében egy kecskefejes, két basszus sípszáras, fújtatós dudatípus képe látható, amely a képaláírás tanúsága szerint XVI. századi és Lengyelországból, esetleg Bohémiából való. 141 1720 körül egy rajzon bukkan fel újra német nyelvterületen a kecskefejes dudaábrázolás. Ugyanez az ábrázolás látható Schaffhausenben egy 1734-es intarzián. 142 A szorb dudatípusokat vizsgáló Josef Rezny szerint a XVIII. század második felében jellemzően a szorbok és a lengyelek használtak kecskefejes, fújtatós, Bock elnevezésű dudákat. 143 Szakái Aurél kiemeli, hogy a magyarországi vonatkozású dudaábrázolásokon a XV-XVIII. század közötti időszakban nincs faragott dudafej. Ugyanez a helyzet a XVII. század végi és a XIX. század közepét magába foglaló időszak Felvidékről származó dudásábrázolásaival. 144 Hankóczy Gyula szerint a kecskefejes duda a XVIII. században jelenhetett meg az Alföldön felváltva és kiszorítva a korábbi hengeres sípszárú dudatípust. 145 A legkorábbi XVIII. századi magyar vonatkozású ábrázolása a kecskefejes dudának Martin Engelbrecht 1740-1748 között készült képén az osztrák magyar lovasság dudása. 146 Szintén katonai vonatkozású ábrázolás a hadmérnök Bikkessy-Heinbucker József 1816-ban kinyomtatott rézmetszetén látható verbuváláshoz dudáló pásztorruhás katona. 147 A képen a dudás kecskefejes dudával kíséri a katonai toborzó táncot. A képen látható duda élő kecskének látszik, amely nyilvánvaló stilizálás. A basszussíp végén egy ülő ördögalak van kialakítva, amely mindeddig egyedülálló, ezért a kép egyéb ábrázolási hibáiból adódóan valószínűsíthető, hogy szintén stilizálás és a dudával kapcsolatos babonás hiedelmekre utal. A szimpla sípszár helyén közönséges pipa van, amilyen a dudás kunsüvegének visszahajtott pereme mellé is van tűzve. A pipaszerű sípszár valószínűleg a sípszár végére illesztett hangtölcsért akarta megjeleníteni. A „Hazai 's Külföldi Tudósítások" 1813. november 27-i számából kiderül, hogy az Eszterházy Hercegi regimentjének október 20-án elhunyt dudását Román Józsefnek hívták. A képen látható 1781-es születésű Román József dudás az Esterházy gyalogezred toborzó csapatához tartozott és Mátray Gábor leírásából kiderül, hogy 1812-ben és 1815-ben a pesti rondellában egy színdarabban, a Margitszigeten a József nádor főherceg tiszteletére adott ünnepségen és farsangi táncmulatságok alkalmával is többször fellépett a kecskefejes külön módosítású dudájával. 148
