Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

gyei kettősfurulya balkezes használatra van kialakítva.

48 Megjegyzendő, hogy a klasszikus zenében megszokott jobbkezes tartásmód (ui. balkéz felül, jobb kéz alul) a népi fúvós hangszereknél nem általános. Bizonyos területeken éppen a balkezes tartásmód az általános, ami nem arra utal, hogy minden zenész balkezes, csak a helyi hagyományok által így vált megszokottá. Kozák József ezt a jelenséget figyelte meg az alföldi dudasípszárak, a bolgár dudások és a román furulyások vizsgálatánál.

49 Szintén hátsó állású szélcsatornákkal rendelkezik a szlovákok kettősfurulyája. A szlovák kettősfurulyát két különálló furulyából alakítják ki, amelyet az elkészültük után geometrikus díszítéssel ellátott fémlemezzel fognak össze.

50 A másik érdekessége a szlovák kettősfurulyának, hogy az ujjnyílások nélküli furulyán is bejelölik és faragással díszítik a furatok helyét, de nem fúrják ki. A kettősfurulya a Dunántúlon a regölés kísérő hangszere volt, amint ez Seemayer Vilmos a Zala megyei Garabonc regöseiről 1899-ben készült fényképen is látható.

51 Azonban a regösökről készült képen látható hangszertípusnak felül található a két szélcsatorna nyílása, tehát más furulyatípusról van szó. A regölés szlovén kapcsolata már a frikciós dobok kapcsán ki lett mutatva, ezért nem lehet véletlen, hogy Juró Adlesic 1909-ből való képén, a szlovének Zeleni Jurij (Szent György) ünnepén a regösök által használt kettősfurulyával megegyező felépítésű hangszertípus látható.

52 A regösöket és a zeleni jurijt ünneplő gyerekeket ábrázoló képekről nem megállapítható, de a horvátoknál elterjedt a csapott (flageolett) fúvókájú típusról van szó, ezért valószínűsíthető, hogy a garabonci regösök is ezt a furulyatípust használták. Horvátországban csak a Medvednica, vagyis a zágrábi hegység néhány falujában használnak ilyen kettősfurulya-típust, ahol az elnevezése sluskinja. Sirola Bozidar azt fejtegeti, hogy ha nem ennyire elszigetelt jelenségként élne a horvát népzenében ez a típus, akkor a kettősfurulyák archetípusának is tarthatnánk.

53 Ez a felső szélcsatornájú, csapott fúvókájú kettősfurulya típus megtalálható még a román és a bolgár népi hangszerek között is. A bolgároknál szintén ismert a kettősfurulyák alsó és felső szélcsatornájú változata is. A négy különböző altípus elnevezésében nem tesznek különbséget, mindegyik neve dvojánka,

54 Az egyik típusnál nem egy anyagból faragják ki a kettős furulyát, hanem két nádból készült furulyát kötöznek össze. A másik két különálló furulyából álló típusnál, a két furulyát egy falappal fogatják össze, ami túlnyúlik a két furulyacső szélességén. A bolgár csapott fúvókájú kettősfurulya típusok jellemzője, hogy a bal oldali ujjnyílások nélküli furulya csövön alulról a második ujjnyílás magasságában egy hangnyílás van kifúrva, ami a hang tónusait szabályozza.

55 A macedónoknál dvojánka elnevezésű kettősfurulya csapott fúvókájú és felső szélcsatornájú. A rajzos ábrán egy balkezesre kialakított kettősfurulya látható.

56 A macedón kettősfurulya másik érdekessége, hogy a két furulyacső egy anyagból van kifaragva, de bemélyített véséssel el van egymástól különítve. A néprajzi analógiák áttekintése után megállapítható, hogy magyar nyelvterületen a kettősfurulya típusok a Dunántúlon és a nyelvterület keleti szélén Gyimesben terjedtek el. A két fő típus között lényeges különbség, hogy az egyik típusnál az egyik furulyacső ujjnyílások nélküli, burdon csőként funkcionál. A másik típus jellemzője a divergens vagyis széttartó csövű kialakítás és, hogy mindkét csövön ujjnyílások vannak kialakítva. Ez utóbbi kettősfurulya típus jelenléte a délszláv népcsoportok elterjedésével függ össze. A burdon csöves kettősfurulya típuson belül két altípus különböztethető meg. A csapott fúvókájú és ebből adódóan felső szélcsatornájú altípus ismert a lengyeleknél, a románoknál, a bolgároknál, a macedónok-