Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

ja a 73.5.1-es leltári számú szarukürt, amit ifj. Nagy István, a Népművészet Mestere faragott 1972-ben. A díszesen faragott kürtön vaddisznók, szarvasok, madarak, mókus, nyúl és róka látható. A szarukürtök díszítését késheggyel kivésve és szalonnás korommal bedörzsölve vagy választóvízzel való bekenéssel, előzetes előrajzolás nélkül készítették. A gyűjtemény P. 125-ös leltári számú szarukürtje a szentgáli vadászok reprezentatív hangszere volt. Amint az a nevéből is adódik, a kanászkürtöt csak kanászok használták, gulyások, juhászok vagy csikósok nem. Kihajtáskor kürtöltek, hogy már előre nyissák ki az ólakat, hogy ne kelljen az egész csordával várniuk a malacokra.

28 A kanász kürtölése nem is anynyira az állatoknak szól, mint a gazdáknak, hogy engedjék ki az állatokat az utcára. Ettől függetlenül az állatok egy idő után megszokták és hallgattak rá. A kan ászkürtölés emellett presztízsértékkel is bírt, ezért a falusiak megkövetelték a kanásztól, hogy kürtöljön a házuk előtt. Malonyay Dezső kiemeli, hogy a kürt csak a kanászok hangszere és a csordás sohasem használja, mert az kolompot köt a tehén nyakára és annak hangja figyelmezteti a falusiakat a kihajtásra.

29 Amint azt Herman Ottó a Vas megyei pásztorok 1646-os céhleveléből idézi, a pásztorok a kürtjeikét, mint a mesterségük szimbólumát, az úrnapi precesszión kötelesek voltak használni.

30 Bartók Béla szerint a kanászok a szarukürtön a legtöbbször hangutánzó motívumokat játszottak.

31 Békefi Antal a kanászkürtölésen belül különbséget tesz a kihajtó versek, ezen belül a rövid, néhány motívumos és az összetettebb forma között. Ezen kívül még elkülöníthetőek a cifrák és a rögtönzések.

32 Tari Lujza csoportosításában a kanászkürtdallamok, egyetlen hangot használó recitativikus kötetlen szignálok, két hangos jelzések, vagy a legáltalánosabb jelzések típusai szerint meghatározhatóak.

33 Sárosi Bálinttól tudjuk, hogy az állathívogató dallamformulák mellett, olykor még egy-két soros szöveges formulák is kialakultak, nemritkán vaskos kifejezésekkel megtűzdelve.

34 Tari Lujza a játékmód tekintetében elkülöníti a jobbkezes tartást, ahol a kürtöt marokra fogva, a hüvelykujj támasztja a hangszert, vagy a csukló kifordítva a hüvelykujj kívülről és a többi ujj alulról támasztja a hangszert, illetve a jobb kéz tart és a bal kéz a fúvóka alatt alátámasztja a hangszert. Balkezes tartás esetén, a hüvelyk és a kisujj alulról a többi ujj pedig felülről támasztja a hangszert, hasonlóan a fuvolafélék tartásmódjához.

35 Malonyay Dezső leírásából kiderül, hogy nem könnyű a szarukürtöket megszólaltatni és a megfújás módjának külön technikája alakult ki a kanászok között.

36 A kürt fúvókáját a száj sarkába kell fogni és a nyelv hegyét félre kell fordítani, hogy csak a nyelv széle érjen a fúvókára és azon a nyelvet billegtetni, fordítani kell és így „magyarázzák" a hangot, cifrázzák a kürtölést. Az arc kürthöz eső fele felfújódik, mert itt tárolják a kürt fújásához szükséges levegőt. De az igazi kürtösnek nem igazán fújódik fel az arca, mert a fül és a nyak megbetegedhet az erőlködéstől. A kanászok ki is hangsúlyozzák, hogy az egyedi fújási technikát még a gyári hangszerekhez szokott ezred trombitás sem tudja leutánozni. 3.3. Kürtök: fa- és kéregkürtök A fa- és a kéregkürtök nagyobb része jellemzően egyenes furatú ezért valójában a fa és a kéregtrombiták csoportjába tartoznak. A fakürtök és fatrombiták morfológiai különbségeit figyelembe véve több típusba is sorolhatóak. A fatrombiták jellemzője a fa egyenetlen növését is figyelembe véve teljesen egyenes, esetleg nagyon enyhén ívelt forma, amely a befújó végétől kezdődően enyhén öblösödik, követve a fa növésének természetes formáját. Az elkészítését tekintve hosszában kettéhasítva és a belsejét kivájva készül. Az így kivájt kúpos furatú két