Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

ronázási határozatot. 1923. augusztus 19-én koronázták meg a kegyszobrot mintegy háromszázezer hívő (akik között magas rangú személyek is szép számmal megjelentek), valamint száz pap jelenlétében, nagyszabású ünnepség keretében. Ekkor került abba az állapotba a kegyszobor, amelyben ma is látható.

19 Gidle és a kolostor-templomegyüttes megmaradását a csodatévő Szűzanya közbenjáró oltalmának tulajdonították, tulajdonítják, akit a mélyen hívő római katolikus keresztények legfontosabb és leghűségesebb közbenjárójuknak tartanak. A Szűzanyának, mint közbenjárónak a szerepét János Evangéliuma értelmében a keresztre feszített Megváltónak szóbeli végrendeletére vezeti vissza a római katolikus egyház. János Evangéliumában a következők olvashatók: amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: asszony, nézd a fiad!" Aztán a tanítványhozfordult: „Nézd az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány." (Ján. 19: 26-27.) így lett az Istenanya az embereknek, mint a földi lét sokféle nehézségeivel, megpróbáltatásaival küzdőknek segítője, a kegyelmek közvetítője, közbenjárójuk Istennél, Jézus Krisztusnál. A Szűzanyának ebbéli szerepével kapcsolatos csodák az egész keresztény világban ismertek, megtalálhatók a korai időktől, a VIII. századtól fogva.

20 A kegyszoborral kapcsolatos csodás gyógyulások és a kegyhely fogadalmi képei A kegyhelyek történetéből ismert mozzanat, hogy az ott történt csodákat lejegyzik és kivizsgálják, hisz csak komoly, gyakran hoszszadalmas bizonyítási eljárással válhat egyegy csodás eseményekben, gyógyulásokban gazdag hely kegyhellyé. Ez jellemezte Gidlét is. A gidlei Szűzanya szobrával kapcsolatos csodákat 1620-tól jegyezték le. A domonkos szerzetesek a gnieznói érsekhez fordultak egy bizottság létrehozásáért a csodás esetek kivizsgálására. Az érsek engedélyével létre is jött a bizottság, mégpedig két taggal, mindkettő prelátus volt. Nagyszámú tanút hallgattak ki, akik eskü alatt vallottak a csodákról. Olyan nagy volt a tanúk száma, hogy a bizottság speciális apostoli delegátust kért a kihallgatás folytatásához. A megtörtént csodás eseteket a „Nagy Kincs" című mirákulumos könyvben örökítették meg. 80 esztendő alatt (1620 és 1700 között) háromszázra nőtt a bejegyzések száma. Közöttük 236 személy menekült meg különböző veszedelmekből, 21 vak nyerte vissza látását és 31 halott támadt fel és tért vissza az életbe.

21 Ennek hatására engedélyezte a gnieznói érsek a csodák ábrázolását, amelyek képek formájában, ahogy jeleztük, ma is láthatók. A képek terjedelmes feliratokkal rendelkeznek, amelyekből megismerhetők a csodás események. Olyanok ezek az illusztrált szöveges történetek, vagy magyarázatokkal ellátott képek, mintha egy külön mirákulumos könyvet alkotnának.

22 A csodás eseményeknek egy része csodálatos gyógyulásokról (Burzinsky Spytek veseköveitől történt megszabadulása 1618, Wojciech Bios beszédképességének visszatérése 1617, Vielebny X Konisevszki Erazmus járásának visszanyerése 1620, X Vojczek Svietlicki légzőszerveinek meggyógyulása 1622, a Tarnowi Castellan és Eva Rzeczyka gerincbántalmainak elmúlása 1625, ill. 1628, a sieradzi vajda halálos betegségből való megmenekülése 1627, Piotr Szczekoczky lányának a szédüléstől való megszabadulása 1634, Stanislaw Stempka eszének visszatérése 1639), másik része halottak életre keléséről ( Marcin Roszowski fiacskájának és Kallixtus Piotr kútba esett lányának az életbe való visszatérése 1617 és 1618), harmadik része pedig csodával határos módon, valamilyen veszedelemből való megmenekülésről (Mikolaj Lasocki és Piotr Boriszewski ártatlan raboskodásának megszűnése 1679, Jan Richwalskinak és feleségének a megáradt folyóból való kimenekülése) számol be, név szerint megörökítve