Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

mindazokat, akiket a Gidlei Szűzanya megsegített (8-20. képek). Ezek a képes ábrázolások a mariazelli csodákat megörökítő oltár, a Grosser Mariazeller Wunderaltar képeire emlékeztetnek.

23 Az eszét vesztő Stempka plébános esete (1639) pl. rokonságot mutat a megszállottak, a pszichoneurózisban szenvedők gyógyításának történeteivel, amely a valóságban az elmeháborodottaknak a Szent Szűz közbenjárásának eredményeképpen történt gyógyulását jelentette.

24 A bénultságból való gyógyulás, a járás képességének visszanyerése, mint Koniszewski Erazmus, a tarnowi várnagy vagy Eva Rzeczyka esete (1620., 1625., 1628.) ugyancsak rokoníthatók a Marizellben történt XV—XVI. századi esetekkel.

25 Ugyanakkor több más magyar vagy európai kegyhelyen, - közöttük akár olyan helyi jelentőségű, amelynek vonzáskörzete mindössze a szomszéd falura/falukra korlátozódik csupán, - történt csodálatos gyógyulások, eredményes közbenjárások és a Gidlén feljegyzettek között ugyancsak felfedezhetők a rokon vonások, sőt azonosságok.

26 Egyébként azoknak a betegségeknek döntő többségéről, amelyekkel a gyógyulás reményében a kegyhelyre mentek elmondható, hogy azok részben lelki problémákra, szorongásokra, azaz pszichoszomatikus bajokra vezethetők vissza, amelyek szervi működési zavarokat eredményeztek, amint ezt más kegyhelyek esetében is megállapította a kutatás. A kegyhely és a kegyszobor erejébe vetett megingathatatlan hit vezethetett el a beteg állapotának javulásához vagy akár a gyógyulásához.

27 A megtörtént és bizonyított csodákat viszont kizárni mindezek tudatában sem lehet. Mind a feljegyzett, mind a képeken megörökített csodák egyaránt azt igazolják, hogy a gidlei Szűzanyához, mint a betegek gyógyítójához, égi orvoshoz, mint a szükségben, veszedelemben lévők közbenjárójához fordultak, segítséget kérve, várva, remélve, majd a közbenjárásáért, az elnyert kegyelemért hálájukat kifejezve. Ennek megnyilvánulási formája volt a fogadalmi képek készíttetése és adományozása, amelyeknek egy része Gidlében a kegykápolna falán, másik része pedig a kolostor múzeumában található. Valamennyi a Szűzanya iránti tiszteletet és a meghallgatásért való hálaadást fejezi ki. A betegségből, halálból, különféle veszedelemből való megmenekülés képi ábrázolásai ezek, felajánlások, hálaáldozatok (ex voto, azaz votív képek), amelyek a kegyhely hatékonyságának hirdetői is egyszerre.

28 Megörökítették a Szent Szűz csodálatos közbenjárását, hirdették a patróna csodatévő erejét.

29 Ezeknek a kegyhelyeken elhelyezett jegyképeknek többféle változatát ismeri a vallási néprajz. Nem túlzás azt állítani, hogy nincs olyan jelentős kegyhely Európában, ahol ne találkozhatna a zarándok jegyképekkel, azaz fogadalmi képekkel.

30 A jegyképek, vagy votív képek esetében mindig festett képekről van szó, amikor meghatározott szerkesztési szabályok szerint, gyakran kettes vagy hármas tagolódású mezőre osztva a kép felületét, készítették el az ábrázolást.

31 Ilyen képek láthatók a gidlei kegykápolnában is. Sajnálatos azonban, hogy a Gidlében őrzött fogadalmi képek alkotóiról egyelőre vajmi kevés ismeretünk van. Sőt, arról sincs tudomásunk, legfeljebb csak feltételezéseink, hogy az ajándékozók hogy és hol juthattak hozzá ezekhez a képekhez. Nyilvánvalóan, ahogy más, jelentős búcsújáró helyen, úgy itt is léteztek olyan személyek, - inkább mesterek, mint művészek -, akik fogadalmi képek festésével foglalkoztak, sőt árusítottak is ilyen képeket. Ezekhez másutt készült ábrázolásokat, esetleg ponyvanyomtatványok illusztrációit előképekként használhatták.

32 Elképzelhető viszont az is, hogy a meghallgatást talált személy otthonról hozta magával a fogadalmi képet, bár ennek ellentmondani látszanak a képeken megfigyelhető meglehetősen azonos stílusjegyek. A képek állandó szereplői mindig az vagy azok a személyek, akik segítséget kaptak, meghallgatásra találtak. Egy részük magát a szerencsétlenséget mutatja be, másik részük a beteg embereket, míg harmadik részük a kegyszobrot és az előtte fohászkodót, fohászko-