Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

Jos órásmester a feleségével s egy gyermekükkel. Franz Gründler hajdani könyvkötő legénye, majd veje, Butskó v. Buczkó Ignác tehát már nem élt ekkor. Ennek ellenére a poléta távolabbi pontján álló 39. sorszámú, 250 forintra értékelt ház tulajdonosaként özvegyének nevét így jegyezték föl: „Butskó Ignácné". Hogy megközelítőleg pontosítsuk az első Georgi-műhelyt és lakást, figyelembe vehetjük, hogy az összeírás szerinti második szomszéd ház a megyei katonai toborzó ház. Ez a hely kb. az egy ideig Szekfű, majd napjainkban Toborzó utca Szent Anna téri alsó szakasza. Georgi konkurenciájának mérlegeléséhez támpontot nyújt egy 1848. évi szolgabírói jelentés,

7 mely szerint Veszprémben ekkor öt könyvkötő mestert tartottak számon; kontár - vagyis céhen kívüli - nem volt közöttük, 3 legénnyel és 3 tanulóval (inassal) együtt 11 fő dolgozott a szakmában. Mindnyájan írástudók, rajzképzésben nem részesültek. A legények szállás és étkezés mellett 40 krajcár heti keresetet kaptak mesterüktől. Saját betegsegélyező szervezetük nem volt. Az összeírónak adott válasz szerint a budai ill. pesti könyvkötő céhbe tartoztak. Nem kizárt, hogy a jelentés korábbi, 1847. évi állapotokat tükröző adatgyűjtésre épült, ugyanis az öt fő soknak tűnik. Vásonyi István, tekintélyes református könyvkötőmester, városi esküdt éppen 1847-ben hunyt el, Csehszíjjártó István pedig 1848-ban. Bizonyosan, név szerint is azonosítható mestertársak Ludwig Georgi mellett 1849-ben Till Antal és Jádi József. Utóbbi református vallású volt, a Gizella tér (manapság: Szabadság tér) táján álló háza saját tulajdona volt, ahol egyedül dolgozott segéd és inas nélkül.

8 A budai könyvkötő céhbe 1854-ben fölvett Ludwig Georgi mesternek Károly nevű fia, majd a következő nemzedékek is apáról fiúra hagyományozva vitték tovább a könyvkötő mesterséget Veszprémben. A hoszszú fonál csak a XXI. század elején szakadt meg.

9 A mester német nyelvű autográf számlái is igazolják, hogy - bár fiai, leszármazottai később teljes mértékben elmagyarosodtak - ő véglegesen letelepedve is németnek tekintette magát. Veszprémi aktív élete nagyobbrészt a kiegyezés előtti olyan két évtizedben telt, amely született porosz-német identitásának feladását nyilván nem siettette. Fontos hangsúlyozni, hogy a korabeli Veszprém többfelekezetű, többnemzetiségű város volt, ahol egy 1847. évi felmérés szerint

10 a lakosság 13.846 fős összlélekszámából német nemzetiségű 1974 fő (14%). Georgi beilleszkedése elé nyilván semmilyen komoly akadály nem tornyosult. Művelt, fiatal betelepülőként, aki luxusipart űzött magas színvonalon, feltehetőleg hamar talált családján kívül is társadalmi és baráti kapcsolatokat. Az emlékiratai révén ismertté vált veszprémi borbély, Francsics Károly olykor kirándulásokra, hosszú sétákra kísérte el, 1851-ben vele köttette be naplóját.

11 Munkába állása Veszprémben nem sértett szakmai (céhes) érdekeket, hiszen voltaképpen a Franz Gründler halálával (1845) megüresedett helyet töltötte be. Mint katolikus kézműves, pontosan és jó ízléssel kivitelezett próba-kötéseivel egykettőre elnyerte több egyházabeli megbízó tetszését. Már kezdettől igen nagy számban kapott folyamatos megrendelést, pl. a veszprémi püspöki könyvtártól, a káptalan egyes tagjaitól (a könyvtárak állományában azonosítható kötések nagy száma alapján), valamint a tihanyi és a bakonybéli bencés apátságoktól,

12 ill. Zirc ciszterci apátsági könyvtárától. Általánosan elterjedt gyakorlat szerint a könyvkötés mellett könyvkereskedelemmel is foglalkozott (akárcsak később leszármazottai), sőt kiadóként szolid kísérletet tett iparos vándorkönyv nyomatására.

13