Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

Ismeretes, hogy kölcsönkönyvtárat is működtetett, ami szintén megfelel a kor gyakorlatának. Könyvtáráról nyomtatott katalógust jelentetett meg.

14 Kutatásunkat a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Könyvtár, a zirci (volt ciszterci apátsági) Reguly Antal Műemlékkönyvtár és a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteménye korabeli állományában végeztük. Az azonosítás alapját a Georgi családban megőrzött 5 darab bélyegzőszerszám és 17 darab tábla-klisé azonosítása, ill. minden olyan könyvkötői számla jelentette, amely az illető könyvtár katalóguscédulái alapján ma is előkereshető, ráadásul annak idején csak egy példányban beszerzett mű kötését igazolta. E kötések nem pusztán a díszítőszerszám-egyezések révén bizonyulnak Georgi munkájának. Egyéb esztétikai, kivitelezési sajátosságok is meghatározóak. Az első két évben még gyakran előforduló világos- és sötétbarna kötésbőrt később felváltja új divatot követve a szinte kizárólag fekete, fényezett bőr alkalmazása. Ez a tömeges könyvkötés-igény miatt nagyobbrészt nem drága borjú, vagy kecskebőr, hanem gyengébb minőségű, egyenetlen barkarajzú olyan juhbőr, melynek epidermiszét, felszínét nedves hengerléssel kisimították, esetleg vésett felületű hengerrel művi mintázatot préseltek rá a természetes szőrtüsző-rajzolat helyett. Ez az ún. bastarde bőr jellegzetes XIX. századi könyvkötőanyag. A teremkönyvtárak igényéből következően díszítő aranyozás a táblára általában nem került, csak a gerincre. Georgi a korabeli európai divatot követő romantikus, ill, historizáló motívumokat, a jellegzetes páros óriásbélyegzőket és kliséket beszerezte és jó kompozíciós érzékkel és rendkívül gondos, pontos kivitelezéssel aranyozva alkalmazta. Német („gótbetűs") és latin betűkészletével változatosan élt a gerinc cím-mezőin. Idejekorán, már első veszprémi éveitől fogva alkalmazta az Európa-szerte gyorsan elterjedő különféle sima és mintázott könyvkötő vásznakat, ill. préselt terülő-mustra rajzolatú díszpapírokat. Már nem használt olyan tarka, több dúcról színesen nyomtatott imprimé előzékpapirokat, mint még a század első harmadában apósa, ill. előtte annak apja: a két Franz Gründler. Ludwig Georgi előzékei már többnyire egyszínű, kereskedőktől készen vásárolt velinszitás és gyári géppapírok. Előzékpapíron ritkábban, táblaborítóként azonban gyakran alkalmazott többszínű (ökörepés erjesztésú olajfestékekkel vizes alapon előállított) márványozást. Lehetséges, hogy ezek némelyike már nem általa készült, habár erre nyilvánvalóan képes volt. Ilyen utólag fényezett, rendkívül változatos szín-összeállítású díszpapír már a korabeli kereskedelemben is beszerezhető volt. A könyvtest metszés-felületeit leggyakrabban egyszínű, világos, finom rajzolatú márványozással díszítette. Ha Ludwig Georgi jellegzetes kötéseit öszszevetjük korabeli más hazai, ill. osztrák, német stb. példányokkal, jól érzékelhető, hogy a veszprémi mester naprakész, divatkövető volt. Mesterségbeli tudása és szépérzéke őt a korabeli könyvkötészet élvonalába emelte. A következő válogatott katalógus érzékelteti Georgi szerteágazó, magas színvonalú tevékenységét, szakmai fejlődését. A lista tételeinek végén megadjuk azon kéziszerszámok (nyélbefoglalt kézi egyes-bélyegzők és sávozók), ill. aranyozó préssel alkalmazható nagyobb klisék lenyomat-sorszámait, melyeket a táblákon összesítettünk. Ezek az ábrák méret-helyességet biztosító mérce alkalmazása mellett, könyvkötés-fotók alapján végzett digitális retusálással készültek. Az öszszehasonlítás alapjául szolgáló, elsődleges forrásadatokkal Georgi készítményének tekinthető kötések díszítményei mintegy igazolják más olyan további kutatásba vonandó kötések azonosítását, melyeken azonos szerszám-lenyomatok szerepelnek.