Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

tésében a névtár sem segít, mivel itt is mindketten zalai főesperesekként vannak feltüntetve, bár ennek évköre a szócikkek alapján nem dönthető el egyértelműen. A statútum kiadása PFEIFFER 1943.31-56., idézett rész 32. (Akiadásban nem szerepel az eredeti irat jelzete, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban nem található, eddig nem sikerült a nyomára bukkannom.) PFEIFFER 1987. 85., 98. Az 1668-as adat alapján arra lehet gondolni, hogy itt is a somogyi főesperességről lehetett szó az eredeti dokumentumban. A kérdés eldöntéséhez szükséges lenne az eredeti irat megtekintése. 47 A plébánoskodó kanonokok listája megtalálható DÉNESI 2006. 9. a Zalában plébánoskodók a 32. jegyzet alatt. 48 Ságodi István kanonok az utolsó somogyi főesperes 1702-ben, Pápai János kanonok pedig az utolsó zalai főesperes. PFEIFFER 1987.186-187. és 169-170. Ezzel egybevág Pákay Zsolt közlése, aki szerint a zalai és somogyi főesperességek visszaállítására 1779-ben került sor. Az évszám, ami egy királynői leiratra hivatkozik, eltér a Pfeiffernél találhatóktól. Névtára szerint 1777-ben nevezték ki Csapodi Lajost zalai és Zsolnai Dávidot somogyi főesperesnek. PÁKAY 1941. 301., PFEIFFER 1987. 84. és 224. 49 Lásd a Függelékben! 50 Kanonoki kinevezésekre példa 1756-ból VÉL Protocolla episcopalia 15. 385-403. 51 Gyakorlati nehézségeken értem elsősorban az egyházmegye siralmas állapotát, ami a plébániák csekély számát jelentette, illetve ide sorolható a kanonoki stallumok száma is. Mondhatnám azt is, hogy több volt a tisztség, mint ahány személy rendelkezésre állt azok betöltésére. 52 VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 4. 53 Pfeiffer János névtárában Pöstyéni Mihály szerepel budai főesperesként, a hivatkozott iratokban azonban nem találtam erre vonatkozó adatot. PFEIFFER 1987. 176-177. Pöstyéni budai főesperesként való vonatkozó említése valójában a fehérvári kerület protocollumában lelhető fel. SzPL Protocollum districtus Albensis [17311777] 354 VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 7. 55 Például Domanicki János szili plébános kinevezésekor 1745-ben. VÉL Protocolla episcopalia 2. 15-17. 56 VÉL Protocolla episcopalia 15. 29-31. 57 VÉL Protocolla episcopalia 15. 29-31. 58 Mulai János zalaegerszegi esperes-plébánossá történő kinevezése 1763-ból. VÉL Protocolla episcopalia 20. 42-43. 59 VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 31. és 32. 60 Az 1813-as schematizmusban még csak a három régi főesperesség szerepel, a következő évi névtár hozza először a két új főesperességet. Catalogus cleri diœcesis Wesprimiensis 1813. és 1814. 61 VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 25. 62 A névváltozatokról már korábban volt szó, hasznos azonban még egyszer összegyűjteni őket: 1732-33ban készített összeírásban budai főesperesség szerepel (VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 4.), 1755ben fehérvári főesperesség létrehozásáról olvashatunk (VÉL Protocolla episcopalia 15. 29-31.), végül az egyházmegyei rendezéskor budai főesperességet említenek (VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 25). 63 A középkori és a XVIII. századi egyházmegye határok ezen a területen jelentősen különböztek egymástól. A veszprémi egyházmegye több Esztergom és Komárom megyei településről lemondani kényszerült az esztergomi érsekség javára a török háborúk után. Vö. a középkori viszonyokra ORTVAY 1891-1892. 283-308., a XVIII. századiakra pedig VÉL Visitationes canonical 4. 64 KARÁCSONYI-KOLLÁNYI-LUKCSICS 1912. 454. 65 Padányi Bíró Márton Rómába küldött 1757-es jelentésének adatai, amelyek szerint az egyházmegye legkorábbi — XVII. század végi — alapítású plébániái éppen a Buda környékiek voltak, utalnak arra, hogy ezen a vidéken a török kiűzését követően nagyon korán megindult és eredményes is volt a plébániaszervezés. HORNIG 1913. 312-317. Buda környékén 13 plébánia működött 1732-33-ban (Budakeszi, Csaba, Ercsi, Érd, Etyek, Jenő, Kovácsi, Solymár, Tárnok, Torbágy, Vajndorf [Borosjenő], Veresvár, Zsámbék). Ugyanebben az időben Buda szabad királyi város területén, amely kiváltsága folytán az esztergomi érsek joghatósága alatt állt, öt plébániát vizitáltak az érsek emberei. Az esztergomi érsek joghatósága alatt állt még Szentendre [a vizitációban Szentandrás néven], Óbuda és Visegrád plébániája is. PL Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 27. (az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó exempt plébániáknak 1732-33-as vizitációja). 66 Bár Tárnok, Ercsi és Érd Fejér megyében voltak, közelségük miatt indokoltnak tartom inkább a Buda környéki plébániákhoz számítani őket. Ezeken kívül Adonyban, Bicskén, Csákváron, Lovasberényben, Móron, Pázmándon és Válón volt plébánia, illetve Esztergom alá tartozott Székesfehérvár. Feltűnő, hogy a megye Székesfehérvártól délre eső felében az adonyit leszámítva egyetlen plébánia sem volt. 67 Veszprém megyéből Palota és Öskü plébániája tartozott 1728-ban a buda-fehérvári kerülethez, ehhez járult négy év múlva Fok, illetve Városlőd. Előbbit korábban a somogyi kerületben írták össze, utóbbit pedig ebben az időben alapították meg. A megye Zalába ékelődő szögletében lévő nagyvázsonyi és vöröstói plébániák a keszthelyi kerülethez tartoztak egészen az önálló veszprémi esperesi kerület létrehozásáig. 68 Ez az elnevezés szerepel az 1728-as jövedelem-összeírásban. A kerület egységes mivoltát ékesen bizonyítja a püspöki protocollum egy 1736. decemberi bejegyzése, mely szerint Padányi elbocsátja az egyházmegyéből Maszár András torbágyi plébánost. Az irat címe a következő: ^imissionales Rfeverendi] D[omi]ni Vice Archi Diaconi Districtus Buden[sis] & Alben[sisT". VÉL Protocolla episcopalia 1. 287-288. idézett rész 287. 69 Az esperesi kerületek és a világi közigazgatási egységek határai közötti összefüggésre az összegzésben még viszszatérek. 70 Eszerint a veszprémi kerületbe esett a Fejér megyei Isztimér, Bakonykúti, Sárszentmihály, Szabadbattyán, Tác, Csősz, Soponya, Kálóz és a tőlük nyugatra fekvő néhány település. A térképre tekintve nyilvánvalóvá válik a határ vonalvezetésének oka is. Az 1720-as, '30-as években a Fejér megye nyugati sávjában lévő települések katolikus lakossága közelebb talált (egyházmegyés) lelkigondozásra a Veszprém megyei Mezőkomáromban, Öskün, Palotán, mint a megye északkeleti részén lévő plébániákon. 71 J)ie 22da Januarpi] D[omi]nus R[evere]ndus Parochus Válliensis Josephus Dravecz cu[m] D[omi] no R[evere]ndo Parocho Zsámbékienfsi] Jacobo Schillinger p[ro] Districtu Buden[si] & Alben[si]