Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

alternative in Vice Archi Diacon[i] decretaliter per nos electi sunt

..." VÉL Protocolla episcopalia 1.151. 72 A budai kerületből Érd, Torbágy, Promontorium, Ráckeve, Tétény, Tököl, Törökbálint és Újfalu, a fehérvári kerületből pedig Adony, Ercsi, Pentele, Perkáta és Vájta került át az új kerületbe. VÉL Protocolla episcopalia 12. 539-54

1- Ugyanerről az eseményről ad hírt a fehérvári kerület protocolluma is. Eszerint azonban a kerület kialakítására februárban került sor, és Érdet nem a budai, hanem a fehérvári kerülethez sorolta. (Magam, tekintettel arra, hogy Érd ebben az időben Fejér megyéhez tartozott, ez utóbbi hitelessége mellett vagyok) SzPL Protocollum districtus Albensis [1731-1777] 101. 73 Ez az időszak különösen érdekes, mivel Dravecz József váli esperes-plébános Veszprémbe távozta (1755. július) és Horváth Pál bicskei plébános esperesi kinevezése (1755. november) közé esik (SzPL Protocollum districtus Albensis [1731-1777] 90). Lenti István leveléből azonban Horváth november előtti esperességére következtethetnénk (VÉL Protocolla episcopalia 12. 427-428). 74 Egy más tárgyú levelének utóiratában a következőképp ír Lenti István helynök: ,A D[omi]nus Millidorfris könyörög, hogy méltóztattnék Excellentiád továbbis a Vice-Esperességben meg tartani. Ha Excellentiádnak ugy tetézik, bizony talán meg maradhat, mert a Bicskei bizony nem ér reá, kivált már most gyakran a Coronánakis meg köll lenni. Úgyis ő néki lenne 12 Plebanus subalternusi, a Bicskeinek pedig 17." VÉL Protocolla episcopalia 12. 427-428. Hogy 1755 évvégén már eldöntött tény volt a ráckevei esperesi kerület felállítása, bizonyítja egy 1755. december 11-én kelt irat is, melyben említik többek között a ráckevei kerületet is. VÉL Protocolla episcopalia 15. 29-31. Mildorfer (1758tól Tejfalusi) György életútjára röviden lásd PFEIFFER 1987. 214-215. 75 Jelen tanulmányban nem foglalkozom a plébániákkal és a plébánosokkal, így annak a sok esetben bonyolult, gyakran hosszas egyeztetésekkel járó folyamatnak a bemutatását is mellőznöm kell, hogy miképp is jutott valaki egy plébániához. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a XX. század derekáig élő kegyúri rendszer korlátozta a püspök döntési szabadságát a plébániai javadalmak betöltését illetően. Helyezésről a korszakban nem is igazán szerencsés beszélni. 76 Sajnos a visszahelyezés pontos időpontjára nem találtam eddig adatokat. A törökbálinti plébános 1759. február 13-án a budai kerület koronájára volt hivatalos (ahol egyébként a solymári plébánossal egyetemben nem jelent meg). Torbágy esetében 1761-ből van tudomásunk arról, hogy a budai kerületbe tartozik. VÉL Protocolla episcopalia 18.132. és 660-661. 77 VEL Protocolla episcopalia 20. 6-7. Megismétlődni látszik Mildorfer esete. Érdet plébánosa kinevezése miatt kellett a budai kerülethez csatolni. Érdekesség, hogy Tomisics két évvel korábban, 1761-ben ajánlkozott már esperesnek a ráckevei kerületbe, akkor a kinevezést más kapta meg. VÉL Protocolla episcopalia 18. 520. 78 VEL Acta dismembrationis diœcesis No. 25. 79 KARÁCSONYI-KOLLÁNYI-LUKCSICS 1912. 454- és 461. 80 A terület lakosságának lelkigondozását, mint a Hódoltság területének más részein is, elsősorban szerzetesek látták el. Somogy területén működött az andocsi jezsuita misszió. Ennek történetére lásd MOLNÁR 2003b. 81 A kettő-négy település mélységű sávban az 1720-as évek elején kettő (Babócsa és Csurgó), 1777-ben hat plébániát találunk (Babócsa, Berzence, Csurgó, Tarany, Vízvár és Zákány). A kérdéses területet majd csak 1777-ben csatolták vissza Veszprémhez. A korabeli Somogy megyéhez tartozott még Szigetvár is. Ez a település a török kiűzését követően a pécsi püspök joghatósága alá került, s bár az 1720-as években igényt tartott rá a veszprémi egyházmegye is, visszaszereznie nem sikerült. Az 1720-as évek adatait lásd VÉL Miscellanea Fasc. 1. No. 1., 1777-re vonatkozóan VÉL Acta dismembrationis diœcesis No. 25. A továbbiakban Somogy megye alatt — az egyházigazgatáshoz, az esperesi kerületekhez kapcsolódóan — annak csak az egyházmegyéhez tartozó részét értem. 82 VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 10. 83 VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 4. 84 VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 7. 85 Nagyberény nem szerepel a korábbi összeírásokban, így csak áttételesen ismerjük egyházigazgatási hovatartozását. A veszprémi esperesi kerület 1734-es öszszeírása szerint Mezőkomárom két filiája, a Somogy megyei Város- és Faluhídvég a somogyi főesperességhez tartozik. Nagyberény területe szomszédos volt e két községével, így ekkor ennek is Város- és Faluhídvéggel azonos közigazgatási egységbe kellett tartoznia. VÉL Conscriptiones proventuum fasc. 1. No. 7. 86 A palotai kerület kialakításáról később, a veszprémi főesperességnél lesz szó. Itt annyit lényeges megjegyezni, hogy a veszprémi kerület déli és keleti területeit foglalta magában az 1750-es évek derekától. 87 „ordinavi ipsum [sc. Stephanum Kiss, parochum Igaliensem] vicearchidiaconum districtus inferioris archidiaconatus Simighiensis", illetve „superioris vicearchidiaconus parochus Kaposiensis, Josephus Vörös maneat" VÉL Protocolla episcopalia 1. 5-7. 88 10 plébánia került az alsó kerületbe (Attala, Gölle, Igal, Karád, Látrány, Lengyeltóti, Mernye, Somogyvár, Szil és Törökkoppány) és 12 a felsőbe (Buzsák, Csököly, Kaposvár, Kéthely, Marcali, Mesztegnyő, Nagybajom, Segesd, Szentpál, Tapsony, Vid, és Vörs; említik még Szentbalázst és Kislakot, azonban plébános nélkül, s más források szerint ezeken a településeken ekkor még nem működtek plébániák). Területi szempontból jóval aránytalanabb volt a felosztás: az alsó kerület mintegy harmadát, a felső mintegy kétharmadát tette ki a megyének. Ez utóbbihoz tartozott a Nagyatád-CsökölyKaposvár vonaltól délre fekvő vidéket, ahol egyetlen plébánia sem működött. 89 Az alsó és felső kerület elnevezésekre talán magyarázatul szolgálhat, ha a két kerületre Veszprémből, a püspöki székhelyről tekintünk. A kerületek nevei, különösen a felső kerületé alkalmas az olvasó összezavarására. A somogyi felső kerületet Padányi később kaposinak nevezte, hiszen ehhez tartozott Kaposvár is. Ugyanakkor többször segesdi kerület elnevezés alatt bukkan fel a forrásokban, mivel területe nagyjából egybeesett a középkori, s tegyük hozzá, a XIX. századi segesdi főesperesség területével. A somogyi alsó kerület másik neve, esperese plébániájáról igali volt. Az elnevezésekben az igazi zavart az keltheti, hogy később épp Kaposvár hovatartozása változott meg, így a korábban alsónak nevezett kerület neve lett kaposi vagy kaposvári kerület, míg a felső esetében kisebb ingadozás után a segesdi kerület elnevezés rögzült.