Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

vezért kerülethez számították, sikerült nem csupán a plébániák számában, hanem a kerületek területében is arányos felosztást alkalmazni. Somogy megye területén 1747-et követően egészen 1777-ig változatlan maradt az esperesi kerületi beosztás. A Mária Terézia-féle egyházmegyei rendezés a somogyi főesperesség területét csak annyiban érintette, hogy a zágrábi püspökség Dráván inneni, somogyi plébániáit ide csatolták. Székesegyházi, más néven veszprémi főesperesség A XVIII. századi székesegyházi főesperesség mind plébániáinak számát, mind területét tekintve a legkisebb volt az egyházmegye főesperességei között. Nem volt ez másként a középkorban sem. Ekkor is csupán két esperesi kerület alkotta:

102 • Kádártai kerület (9 plébánia, s további plébániák török uralom alatt) • Devecseri kerület (21 plébánia, ebből 16 üres)

103 A török kiűzése után — mint fentebb láttuk — a püspökség Veszprém megyei plébániái nem szerveződtek önálló egyházigazgatási egységbe, hanem két másik kerületbe, a buda-fehérváriba, illetve a később tárgyalandó keszthelyibe lettek besorolva. Ellentétben Fejér megyével ennek oka nem a terület gyéren lakott volta lehetett, hanem a protestáns egyházak túlsúlya.

104 A veszprémi esperesi kerület megszervezése Bíró Márton nevéhez köthető. Bíró Mártont 1733-ban nevezték ki veszprémi főesperessé. Ugyanebben az évben, 1733. július 6-át követően készült egy összeírás, amely az egyházmegye Veszprém megyei plébániáit tartalmazta.

105 A megnevezett plébániák egyházigazgatási hovatartozását nem jelölték az összeírásban, de abból, hogy az ezzel párhuzamosan, esperesi kerületenként felvett jövedelem-összeírásokban ezek a plébániák még a buda-fehérvári, illetve a keszthelyi kerület részeként szerepelnek, arra következtethetünk, hogy a kerület szervezésének előkészítése során készült a jegyzék. 1734-ből maradt fenn a székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve.

106 A két adat alapján a főesperesség és az esperesi kerület megszervezését 1734 legelejére kell tennünk. A kerület keleti és Balatontól délre húzódott határairól már korábban, a buda-fehérvári, illetve a somogyi kerület kapcsán ejtettünk szót. Nyugat felé a korabeli Veszprém-Zala megyehatárt követte, azzal a kis módosítással, hogy a Zala megyében fekvő mai Balatonfüred és környéke a veszprémi kerülethez tartozott.

107 Észak felé a határ nagyjából a Bakony gerincén futott. Az esperesi kerület eredetileg kilenc plébániával alakult meg, ehhez hozzávehetjük a székváros, Veszprém plébániáját, amelyet ebben az időben a városban élő szerzetesek láttak el.

108 A plébániák számának növekedésével szükségessé vált a kerület felosztása. Erre 1755. december 11-én került sor. Ekkor az északnyugati (a bakonyi és a Balaton-felvidéki) területeket a veszprémi esperesi kerületbe szervezték, míg a főesperesség keleti sávját a Balatontól délre eső területekkel egyetemben a palotai esperesi kerületbe vonták össze.

109 Az 1777-es rendezés során a fehérvári egyházmegyéhez került a palotai kerület keskeny keleti sávja, amely a világi közigazgatás szerint Fejér megyéhez tartozott.

110 Zalai főesperesség A főesperesség Zala megyét, helyesebben annak nagyobb részét foglalta magába. A zágrábi püspökség területe ezen a vidéken már a középkor századaiban is túlnyúlt az országhatáron, s nem csupán a Muraközt mondhatta maga alá tartozónak, hanem a Mura folyó túlpartján is egy széles sávot. A XVIII. századi egyházmegyehatárok ezen a területen nagyjából megegyeztek a középkoriakkal. A már gyakran idézett 1550-es ösz-