Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

HERMANN ISTVÁN ESPERESI KERÜLETEK VÁLTOZÁSAI A VESZPRÉMI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYÉBEN (AZ 1720-AS ÉVEKTŐL - 1777-IG) Bevezetés Dolgozatomban a veszprémi római ka­tolikus egyházmegye igazgatástörténeté­nek egy szeletét kívánom megvizsgálni. Mi­vel az igazgatás, egyházigazgatás meglehe­tősen tágan értelmezhető fogalmak, szüksé­gesnek tartom az alábbi tanulmány tárgyá­nak közelebbi meghatározását. Az egyház­igazgatás — nézetem szerint — magában fog­lalja a szervezeti struktúrát, azaz mindazon kereteket, amelyek léte lehetővé teszi a lel­kipásztori szolgálat megszervezését. Ez alatt az egyházi közigazgatás területi kereteit és az ezekhez kapcsolódó apparátus felépítését ér­tem. Emellett az egyházigazgatás körébe tar­tozik magának a lelkipásztori szolgálat meg­szervezésének a módja, annak változásai is. A kettő, bár szorosan összefügg, nem fedi egymást. Az egyházigazgatás két oldala közti különbséget talán történészi megközelíthe­tőségük közti különbséggel is érzékeltetni le­het. Míg az egyházi közigazgatás elsősorban intézménytörténeti megközelítéssel vizsgál­ható, addig a lelkipásztori szolgálat körül­ményeinek feltérképezéséhez a társadalom­történet ad szempontokat. Magam jelen tanulmányban a veszprémi egyházmegye közigazgatásának, azaz a szer­vezeti keretek változásainak bemutatására teszek kísérletet. Maga a kutatás egy egysze­rűnek látszó problémából bontakozott ki. Az egyházmegyei plébániák levéltárainak fel­mérése során szembesültem azzal a nehéz­séggel, amit az egyes települések egyházi közigazgatásban elfoglalt mindenkori helyé­nek, azaz plébániai, esperesi kerületi hova­tartozásának nyomon követése jelentett. Ez felszínre hozta egy egyházmegyei történe­ti schematizmus és helységnévtár égető hi­ányát. Ennek előmunkálatai során készült el az alábbi tanulmány, amelyet mint a jelenleg is folyó kutatás önállóan is megálló részered­ményét teszek közzé. A célkitűzés — a történeti schematizmus és helységnévtár elkészítése — meghatároz­ta, hogy az egyházigazgatás mely szeletét ve­gyem górcső alá. Mindez azonban nem je­lenti a problémakör egyéb vetületeinek elha­nyagolását. Az egyházi szervezet változásai jelentik azt a keretet, amelynek ismerete le­hetővé teszi az egyházmegye igazgatásának társadalomtörténeti szempontú vizsgálatát. A dolgozat kezdő időhatárát a források adta lehetőségek szabták meg. Az 1720-as évek második felétől állnak ugyanis rendel­kezésre olyan összeíró források, amelyek le­hetővé teszik az egyházmegye egészének azonos szempontú vizsgálatát. 1 A tanulmány záródátumául pedig a Mária Terézia-féle egyházmegyei rendezés kínálkozott, mint a veszprémi egyházmegye újkori (közigazga­tás-történetének egyik legjelentősebb for­dulópontja. A vizsgálat fókuszába eredetileg a főespe­rességek és az esperesi kerületek beosztásá­nak változásai kerültek. Mivel azonban e vál­tozások szorosan összefüggtek a plébániahá­lózat módosulásával — jelen esetben bővülé­sével — ezért a kutatás előrehaladtával szük­ségessé vált a plébániahálózat alakulásának figyelemmel kísérése, minél teljesebb feltér­képezése is. A forrásfeldolgozás végeredmé­nye egy településszintű adatbázis elkészíté­se lett. 2 Az adatbázis összeállítása során felszínre kerültek a közigazgatási változások hozzáve­tőleges időpontjai. Ezek ismeretében immár célirányosan végezhettem kutatásokat a vál­toztatások idejének és körülményeinek tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents