Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

bújtatóval, téglalap alakú töredék, felületén téglalap alakú, keskeny bronz rátéttel, három szegeccsel, egy hasonló töredék, valamint egy kerek, vastagabb darab. Töredékessége miatt csak feltételezzük, hogy a hasonló, csatos szíjbefogós sarkantyúk típusába tartozhatott.

41 A sarkantyúk kérdésével részletesebben foglalkozott Szőke Béla Miklós, aki megállapította, hogy a sarkantyúk főként a IX. század első harmadában és második harmadának elején, a század közepéig voltak használatban.

42 8. Nyílcsúcsok A temető két sírjából került elő nyílcsúcs. Egy három élű, tüskés avar típusú nyílcsúcs a 13. sírban volt, az elhunyt jobb alkarcsontjainak közelében volt. Két darab köpűs szerkezetű nyílcsúcs került elő a 20. sírból. Egymás mellett, a bal combcsont mellett voltak, talán eredetileg tegezbe helyezve. A köpűs nyílcsúcsok a IX. század elején, a frank-avar háborúk idején tűntek fel a VII. század után, kiszorítva a nyéltüskés változatokat. Ez a leggyakoribb fegyver a Karoling korban. Gyakran több darabot is behelyeztek a sírba, de ezen belül nincs kötött helye.

43 9. Kések Az ajkai temető öt sírjából került elő vaskés melléklet (6., 9., 13., 15., 20. sírok). Mind az öt sírban férfiak nyugodtak, bár antropológiai vizsgálat híján az elhunytak életkorát nem tudjuk megállapítani. Női vagy gyerek sírban nem találtunk késmellékletet. Egy kés szórványként került a múzeum tulajdonába. Sírszám Vaskés h. penge sz. helye a sírban 6. sír 18 cm 1,4 cm j. medencecsont 9. sír 12,4 cm 1,2 cm j. combcsont 13. sír 8,2 cm 1,9 cm j. alkarcsont 15. sír 13,5 cm 1 cm b. medencecsont 20. sír 16,4 cm 2 cm b.combcsont Szórvány 14,1 cm 1,9 cm A kések átlagosan 12 cm feletti hosszúsága megfelel a hasonló korú temetőkben, a férfi sírokban tapasztalt késméreteknek. A késpenge a nyélhez kétféle módon kapcsolódik: a legtöbb a középső (négy esetben), két esetben alsó nyélállású volt. A kések a penge formája alapján öt esetben egyenes hátúak, a hegy felé felhúzott élűek voltak (6., 9., 13., 20. és szórvány). A 15. sírból előkerült kés szintén egyenes hátú, de a pengéje erősen elkeskenyített, a pengetőnél megerősített. Elképzelhető, hogy ennek kialakítása nem véletlen. Az ehhez hasonló formájú kések a hús csontról, bőrről való lefejtésére, az inak kivágására, azaz a hús feldolgozásának finomabb műveletére szolgálhattak. Hasonló a 9. sír késmelléklete is, bár ennek pengéje valamivel szélesebb. Mindkét darab erősen elkeskenyített hegyben végződik. A kések pengéjén vagy nyelén megmaradt fa nyomok arra utalnak, hogy a késeket fa tokban viselték. Az öt kés közül négy viseleti helyen, a combcsont mellett vagy a medencecsontok környékén volt. Kivételt a 13. sír jelent, amelyben a kés utólag került az elhunyt mellé, valószínűleg a lecsatolt övvel együtt. A feltárás során előkerült kések közül három a jobb, míg kettő a baloldalon volt. Tomka Péter vizsgálatai szerint a késő avar korban a férfiak a kést elsősorban a jobb oldalon viselték.

44 Szőke Béla vizsgálatai szerint a IX. században a késviseletében áttérnek a baloldalra.

45 Esetünkben, a leletanyag feldolgozása során más vonatkozásban is megfigyelhető késő avar kori hagyományok továbbélését láthatjuk. 10. Orsógomb A temető egyetlen agyag orsógomb melléklete a 19. női sírból került elő. Fényes, polírozott felületű, bikónikus, szürke színű darab, koncentrikus körökkel díszített. A sírnak csupán a déli felét lehetett feltárni, így sajnos nem ismert, milyen egyéb mellékle-