Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
tek lehettek még a sírban az állatcsont, tojás és edényen kívül. Az orsógombokat csak temetéskor helyezték az elhunyt mellé, mivel az asszonyok életük során az orsófára húzott agyaggombot vagy karikát már csak méretnél fogva sem tarthatták tarsolyban. Esetünkben minden bizonnyal a tényleges, földdel történő betakarás során helyezhették vagy dobták a sírba. Ezért került elő csupán bontás során és nem a koporsóba lezárt elhunyt mellett. A bikónikus orsógombok a középső avar korban tűntek fel a női sírok mellékleteiként, a késő avar korban általánosak lettek. 46 Gyakori a keleti frank peremvidék Karoling kori temetőiben is. 47 A19. sír esetében, mivel ennek nagy része elpusztult és az orsógombon kívül más értékelhető lelet nem került elő, nehéz a keltezés. Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, hogy az orsógomb melléklet adásának szokását a késő avar kori hagyományok továbbélésének tekintjük. 11. Tűk A temetőben, két sírban találtunk olyan vékony, egyik végén hegyesedő vashuzalokat, amelyek talán tűk voltak. Az egyik bontás során a 14. sírban, a másik a 15. sírban, a bal medencecsont alatt került elő. Mindkét sírban felnőtt nyugodott, a 15. sírban a leletek alapján férfi. Tűtartónak sem ezekben, sem a többi sírban nem volt nyoma. Nem zárható ki, hogy ezeknek a vékony vashuzaloknak más szerepük lehetett. Feltűnő, hogy éppen ebben a két esetben az elhunytak a szokásostól eltérően rendellenes helyzetben voltak: a 14. sírban „csípőre tett kezekkel", míg a 15. sírban, kuporgó helyzetben temették el az elhunytat. 12. Tűzszerszámok Tűzcsiholó és/vagy kova három sírból került elő. Mindegyik férfi sír volt. A 6. sírban, bontás közben került elő egy vöröses-barna színű kova. A 13. sír esetében három kova volt. Közülük kettő bizonyosan tarsolyban volt, a téglalap alakú vastárgy és egy négyszögletes átmetszetű, vastagabb, összehajtott bronzhuzal mellett. Utóbbi talán csiholó is lehetett. A harmadik darab a három élű nyílcsúcs mellett került elő, de nem zárható ki, hogy eredetileg szintén a tarsolyban volt. A leletek nagyjából egy csomóban helyezkedtek el, a jobb alkarcsontok környékén, minden bizonnyal egy olyan tarsolyban, amely egy lecsatolt és az elhunyt mellé helyezett övre lehetett felerősítve. A 20. sírban a tűzcsiholó és a kova a bal medencecsont környékén, egy csomóban volt, minden bizonnyal tarsolyban. A gyenge megtartású csiholó végei már töredékesen kerültek elő, teste szalagszerű, középen csak kissé szélesedik ki. Ez a típus gyakori az avar kori férfitemetkezésekben, de a későbbi leletanyagban sem ritka. 13. Tarsoly és késtok viselete A 6. sírban az elhunytat véretekkel díszített övvel temették el. A késtokot valószínűleg közvetlenül az övre, az avar férfi viseletben jól ismert módon, övforgó segítségével rögzítették. 48 Az övet összefogó csat nem került elő. A 7. gyerek sírban minden bizonnyal az elhunyt mellé helyezett tarsolyban voltak a törött csat darabjai, a 4 db ezüst karika, illetve a pántgyűrű. A 9. sírban a bronz csattal összefogott övre erősített vaskarika segítségével rögzítették a késtartó tokot. Az avar kori késviseletben megszokott ez az összeállítás. A 13. sírból előkerült csatok arra utalnak, hogy az elhunyt mellé, lecsatolt állapotban, legalább két övet helyeztek. Mind a csatok, mind a többi lelet a jobb alkarcsontok és a medencecsontok környékén, a sírfal közelében kerültek elő. A nagyobbik vascsat közel 3 cm széles, a kisebbik csat 1,8-2 cm bőröv összefogására szolgálhatott. A sírból előkerült két vaskarika minden bizonnyal egy-egy övre volt felerősítve és vagy a tarsoly vagy a
