Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

rében a késő avar korban bekövetkezett, az avarság életének alapjait megrengető történelmi események, az ezt követő társadalmi változások is állhattak. A bizonytalan, talán lelkileg is nehezen feldolgozható események egy-egy közösségen belül az erőszakos vagy öngyilkos cselekedetek számának megnövekedését váltotta ki. Ezt a lehetőséget az ajkai 4. sír esetében sem zárhatjuk ki. A kettős- és többes temetkezések kérdésével az utóbbi években Bende Lívia, Balogh Csilla és Kiss Gábor is foglalkozott. Bende a Székkútas-Kápolnadűlői avar temető kilenc kettős temetkezését vizsgálva megállapította, hogy ezek nagy valószínűséggel, egymással szoros vérségi vagy családi kapcsolatban levő, egy időben elhunytak sírjai voltak, illetve a szokás elsősorban a késő avar korban figyelhető meg hosszú időn keresztül. 13 Balogh egy nagyobb területi egység - a Duna-Tisza közi avar kori temetőket tekintette át. Vizsgálatába, Tomkával ellentétben, bevonta az ugyanabba a sírgödörbe történő, de későbbi temetkezéseket, valamint az ikersírokat is. Ezt azzal indokolta, hogy ez utóbbi esetekben is a közösségnek olyan tagjait temették azonos sírgödörbe vagy szorosan egymás közelébe, akik az életben is közeli rokoni, érzelmi kapcsolatban álltak egymással és közel azonos időben hunytak el. Mint kifejti: „Nem támasztható alá egyetlen esetben sem egy rituális gyilkosság felvetése, és megfelelő antropológiai vizsgálat nélkül bizonyítani nem lehet azt sem, hogy az avar kori sírokban a kettős- és többes temetkezések jelensége egy járványos betegség okozta társadalmi traumával magyarázható."

14 Nem vonva kétségbe azt az állítást, hogy az után-temetkezések vagy ikersírok esetében az életben, szoros kapcsolatban állókat temették el ilyen módon, minél közelebb egymáshoz, a kérdés szempontjából nem értek egyet ezeknek a vizsgálatba való bevonásával. Ezeket már eleve nem lehet e témán belül - azaz kettős- és többes temetkezések - tárgyalni, mivel későbbi temetkezésekről van szó, és ebből a szempontból lényegtelen, hogy közel azonos időben vagy jóval később történtek. Ezek bevonása e téma kutatásába több problémát vett fel. Ami a kettős- és többes temetkezések magyarázatát illeti, a Tomka által felvetett történelmi és társadalmi események által kiváltott trauma hatása, amely talán az erőszakos halálesetek megszaporodását eredményezte, legalább annyira fogadható el, mint a járványok okozta halálesetekre való utalás. Jelenleg egyikre sincs kétségtelen bizonyíték, de az általa felvetett gondolat egy újabb lehetséges magyarázat. A továbbiakban is indokolt a különböző temetkezési szokások szétválasztása és ennek megfelelően ezek értékelése, feldolgozása. A kettős- és többes temetkezések azonos időben, egyszerre, talán azonos okból, esetleg rokoni kapcsolatban is álló elhunytak közös sírja. Kutatásai összegzése során Balogh is arra az eredményre jutott, hogy a kettős- és többes temetkezések az avar kor második felére, annak is főként a SpA3 fázisára keltezhetők.

15 Kiss Gábor a vasasszonyfai avar temető kettős sírjait vizsgálva megállapította, hogy a VII. század utolsó harmadától a IX. század közepéig használt temetőben két olyan időszak mutatható ki, mégpedig a VII-VIII. század fordulóján, illetve VIII-IX. század fordulóján, amikor a kettős temetkezések megjelennek. Előbbi esetben talán valamilyen járvány volt a kiváltó ok, míg utóbbi esetben a történelmi és társadalmi változások által kiváltott események szolgáltak magyarázatul. 16 Veszprém megyében egyelőre még folyamatban van a kettős-vagy többes temetkezés szokásának feldolgozása. Az eddig közölt három sír vizsgálata alátámasztja azt a kutatási eredményt, hogy ez a szokás a késő avar kor végén gyakori. Ugyanakkor, mindazok ellenére, hogy mindhárom temető földrajzilag elsősorban a Kisalföldhöz kötődne, a Veszprém megyei példákban a kettős