Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

rangja, a közösségen belül betöltött helye indokolta az átlagosnál nagyobb sírgödröt. 3. A sírba helyezés módja A sírokban nyugvó csontvázak nagy része hanyatt fektetett, nyújtott helyzetben került elő. A koponya vagy a váz irányába (8., 9., 13., 20. sírok), vagy a jobb (6., 7., 14., 16. sírok) vagy a bal (12., 15. sírok) oldalra billent. A karcsontok általában nyújtva, szorosan a váz mellett helyezkedtek el. Gyakori, hogy az alkarcsontok a medencecsont alá vagy a medencecsontra helyezve kerültek elő. Ez elsősorban a koporsóba vagy valamilyen szerves anyagba, textilbe csavart csontvázakaknái fordul elő. A 6. sír esetében viszont úgy tűnik, hogy a bal alkarcsontokat tudatosan hajlították a medencecsontokra. A14. sírban a kar- és ujjcsontok a medencére hajlítva kerültek elő („csípőre tett kezekkel"). A comb- és lábszárcsontok általában párhuzamosan, nyújtva kerültek elő. Kivételt a 14. és 20. sír jelent, amelyben a bal comb- és lábszárcsontok keleti irányba kissé behajlított helyzetben voltak. A13. sírban a két lábfejcsont volt egymásra helyezve. Külön kell szólni a 15. sírról, amelyben kuporodott helyzetben eltemetett, felhúzott comb- lábszárcsontú felnőtt csontváza nyugodott. Az elhunyt két alkarcsontját a mellkasra hajlították. A rendellenes testhelyzetben előkerült csontvázak szinte minden nagyobb avar, honfoglaló vagy Árpád-kori temető feltárása során napvilágot látnak. Vizsgálatukkal több kutató is foglalkozott, de talán a legrészletesebben Szabó János Győző, aki öszszegyűjtötte a honfoglalás és Árpád-kori temetők hasonló sírjait, az ezekkel kapcsolatos véleményeket.

8 Az ajkai 15. sír kuporgó helyzetű csontváza az általa I. csoport 3. típusába tartozik.

9 Ezzel kapcsolatban a különböző elképzelések közül esetünkben talán az jöhet szóba, hogy az elhunyt halála után így merevedett meg és ilyen testhelyzetben is temették el, de minden bizonnyal nem gondatlanságból. Erre sem a sírmélység (a temető második legsekélyebb sírja), sem a leletszegénység nem utal. Minden esetre kétségtelen, hogy a sír hossza éppen megfelelt ennek a pozíciónak és az elhunyt lábait és karjai nem utólag hajlították be. Erre utalhat a csigolyacsontok alól előkerült vaskés, valamint a törött csat, amelyek közül az egyik valószínűleg a már merev test sírba helyezéskor került a váz alá, illetve a másiknak ekkor törhetett le a csatteste. 4. Kettős temetkezés Az ajkai temető 4. sírjában két felnőtt, teljes egészében megbolygatott csontváza került elő. A bolygatott csontokat a sír északi végébe dobálták vissza, míg a két koponyát a részben megbolygatott, de eredeti helyén, a sír déli végében levő comb- és lábszárcsontokra dobták. A koponyák 132 és 130 cm mélyen kerültek elő, vagyis a sírrablók a csontvázak szintjéig ástak le. Melléklet nem került elő. Sorozatunk korábbi két közleményében már részletesebben is kitérhettünk a kettős- vagy többes temetkezésekre. Korábban a Szentgál-Kövestelek 2. sír, négy felnőtt temetkezése 10

, valamint a Nemesvámos-Kapsa utca 3. sír férfi-nő-gyerek, családi (?) sírok

11 feldolgozásakor nyílt lehetőség arra, hogy e temetkezési szokással kapcsolatos kutatási eredményekre kitérhessünk. Az ajkai 4. sír esetében e temetkezési szokás harmadik változatát lehetett dokumentálni, azaz két felnőtt közös sírban, minden bizonnyal azonos időben történt eltemetéséről van szó. Sajnos a korabeli rablás következtében, mellékletek hiányában, csak a temetkezési szokást lehetett rögzíteni. A kettős- és többes temetkezési szokásokkal Tomka Péter foglalkozott részletesebben.

12 Kutatásai alapján arra következtetett, hogy ezek száma elsősorban a késő avar korban nőtt meg jelentős mértékben. Ennek magyarázatául a járványos betegségek elterjedése is szolgálhatott, ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a hátte-