Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
Szórványok: I. Feketére égett, helyenként barna foltos agyag edény, Kihajló pereme ferdén levágott, nyaka erősen beszűkül, testének felső része kihasasodó, fenék felé szűkül. Apró kavicscsal soványított. Testén két kettős hullámvonalköteg, alatta egyenes vonalköteg van. M.: 9,6 cm; sz.átm.: 7,9 cm; f.átm.: 7,2 cm. (12. ábra 1.) Szilágyiné Farkas Ilona ajándéka. II. Sárgás-barna, helyenként szürke foltos, apró kaviccsal soványított agyag edény. Kihajló pereme lekerekített. Fenék felé alig szűkül. Testén szabálytalan, elnagyolt hullámvonalköteg van. M.: 10,7 cm; sz.átm.: 11,7 cm; f.átm.: 6,9 cm. (12. ábra 2.) Rózsa Károly ajándéka. III. Apró kaviccsal soványított, kívül-belül barnás-szürke agyag edény. Enyhén kihajló pereme legömbölyített, fenék felé alig szűkül. Díszítetlen. M.: 7,2 cm; sz.átm.: 9,4 cm; f.átm.: 7,4 cm. (12. ábra 3.) IV. Egyenes hátú, egyélű vas kés, nyelén fanyomokkal. H.: 14,1 cm. (12. ábra 4.) Temetkezési szokások 1. Tájolás A sírok tájolása általában ÉÉNy-DDK-i volt, 310-344 0 között, átlagban 328 0 volt. Ez a tájolás megfelel a késő avar kori temetők nagy részében megfigyelt tájolási adatoknak. 5 Egy esetben fordult elő ellenkező tájolás, a 13. sír esetében (DDK-ÉÉNy-i, 152 0 ). Szinte minden temetőben találkozunk egy-egy ellentétes tájolású sírral, leggyakrabban a temetők szélső sírjainak esetében. 6 A jelenség pontos magyarázatát, a felmerült különböző vélekedések ellenére 7 , ma még nem tudjuk. Esetünkben, mivel a temetőnek csupán kis részét tudtuk megmenteni, még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy a 13. sír már talán valóban a temető szélső sírjai közé tartozhatott. Nem tudjuk az A., B., C. jelű, elpusztított, valamint az 1., 2., 5. bolygatott sírok pontos tájolását. 2. Sírgödrök formája, mélysége A sírok mélysége 88 és 260 cm között változott. Átlagban 153 cm volt. Szokatlan módon nem mutatkozott különbség a gyerek és a felnőtt sírok mélysége között: átlagos mélységük 140 cm volt. A legmélyebb sírokat a telek déli részén feltárt szélső sírsor esetében lehetett dokumentálni, mégpedig az átlagosnál valamivel gazdagabb 20. férfi (240 cm) és a 3. női (260 cm) sírok esetében. Az 1., 2. és 5. sírok esetében a sírgödör formáját már nem lehetett megfigyelni. Újkori bolygatás miatt bizonytalan a 3. sír gödre. Szintén újkori bolygatás miatt nem ismert a 19. sír sírgödrének északi fele, valamint a 20. sír északi vége. A 20. sír déli vége, illetve a 9. sír déli fele, mivel ezek a szomszédos telek alá nyúltak és feltárásra már nem volt lehetőség, szintén nem ismerjük. Korabeli bolygatás eredménye a 10. sír szabálytalan körte formájú gödre, talán a korabeli ráásás nyoma. E sír nyugati fele a rézsű kialakítása során pusztult el. Nem lehetett pontosan megfigyelni a 15. sír ÉNy-i sarkának, valamint a 13. sír keleti szélének foltját. A teljes terjedelműkben feltárható sírok mindegyike lekerekített sarkú, téglalap felülnézetű aknasír volt. A sírfalak és a sír alja egyenes kialakítású volt. A 8. és 13. sír esetében a sírgödör déli vége valamivel keskenyebb volt, mint az északi vége. A sírgödrök mérete általában megfelelt a sírban nyugvók méreteinek. Kivételt csupán a 15. sír jelent, amelybe felhúzott lábtartásban, pontosabban kuporgó helyzetben temették el az elhunytat. Az átlagosnál jóval nagyobb gödröt ástak a 20. sír esetében, bár teljes hosszát, a már említett okok miatt, nem ismerjük. Szélessége 65-70 cm volt, a tekintélyes méretű koporsó a sír közepére volt helyezve. Minden bizonnyal az elhunyt
