A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Horváth Eszter: A langobard ékkő- és üvegberakás technológiai sajátosságainak vizsgálata a várpalotai és jutasi fibulákon

jától függ. A kövek színét élénkíti, ha fémlemez van alattuk, e nélkül sötétnek tűnnek, még ha egyébként átlátszók is. Ez az oka annak, hogy a jutási kengyelfibulákon a kövek élénkpiros árnyalatúak, ugyanakkor a várpalotai 5. sír kengyelfibuláin egészen sötétek. A berakások összehasonlítása ideális esetben a teljes zárványkép alapján történik, így van esély rámutatni az ásványok képződési körülményeinek és kémiai összetételének különbségére. Minthogy a tárgyalt leletek berakásai befoglalt állapotban voltak tanulmányozhatók, feltehetően nem a zárványkép egészét lehetett látni. A megfigyelt eltérések régészeti interpretációja problematikus, és óvatosságra int az összetétel alapján történő lelőhely-lokalizálásban.

17 A bizonytalanságok megoldására a mikroszkópos vizsgálat nem elegendő. A felmerült kérdésekre választ adhatnak azok a nyugat-európai eredmények, amelyek elsősorban az ékkövek kémiai elemzéseiből származnak.

18 A Meroving leletek gránátberakásain végzett legkorábbi vizsgálatok értékelésénél az európai lelőhelyek kitermelését hangsúlyozták. A távol-keleti eredetű kövek felhasználását csak nagyon szűk körben mutatták ki.

19 Az azóta folyamatosan bővülő lehetőségek és fejlődő vizsgálati módszerek meggyőzőbb adatokat szolgáltattak erre nézve, két Németországban végzett vizsgálat különösen is jelentős.

20 Az egyik esetben a kémiai elemzéssel elválasztották egymástól az V-VI. századi és a VII-V11I. századi leletanyag ékköveit. Előbbieket indiai és Sri lankai eredetű almandinként határozták meg, utóbbiakat a pirop gránát csehországi lelőhelyéhez kötötték.

21 A másik vizsgálat során többféle kémiai módszert és mikroszkópos zárványkép-elemzést is alkalmaztak, az így kapott eredményeket össze lehetett kapcsolni. Ezeket a modern korban kitermelt gránátok referencia adataival is összehasonlították, a régészeti tárgyak anyagát így konkrét geológiai lelőhelyekkel tudták összekötni. A többszörösen megerősített eredmények a Meroving-kori gránátok indiai és Sri lankai eredetét támasztották alá.

22 A kémiai bizonyítással lelőhelyhez kötött kövek egyes zárványainak megfelelőit a veszprémi langobard anyagban is meg lehetett figyelni.

23 Az adatok alapján feltételezhető, hogy a Kárpát-medencei tárgyak berakásai a Meroving leletekével azonos forrásból származtak. Ahhoz, hogy az eredmények meggyőzőbbek legyenek, a Nyugat-Európában elterjedt elemzési módszerek itthoni alkalmazása látszik célszerűnek. A gránát- és üvegberakások megmunkálása A tárgyalt langobard fibulák berakásainak mikroszkópos megfigyelésével, anyaguk meghatározásán túl lehetővé vált megmunkálásuk nyomainak aprólékos elemzése is. Ez utóbbi külön figyelmet érdemel, hiszen az ékkőmegmunkálás régészeti bizonyítékai, a különféle szerszámok ritka leletek. Emiatt csak a kész tárgyak alapján lehet következtetni az alkalmazott technikákra és előállítás menetére. A vizsgált leletanyagban domináló gránátok esetében eszerint három fő munkafázis volt elkülöníthető: a kövek formájának kialakítása, polírozásuk és méretre szabásuk. A műveletsor elvégzésének módja és eszközei elsősorban az adott kor és műhely technikai színvonalától, valamint a kövek fizikai tulajdonságaitól függött. Ebből a szempontból a két legfontosabb befolyásoló tényező a keménység

2A és a hasadás.

15 A vizsgált langobard fibulák berakásai formájuk szerint két alaptípusba sorolhatók: felületük lehet domború vagy sík kiképzésű. A jutási kengyelfibulák állatfejben végződő tűlemezeit apró, félgömb alakúra csiszolt gránátokkal hangsúlyozták. A domború formák kialakításánál azt az optikai törvényszerűséget tartották szem előtt, hogy minél magasabb a kő boltozása, annál jobban visszaveri a rávetődő fénysugarakat (4. ábra 4.).

26 A modern ékkőművességben a magasra domborodó felületű, de sík hátlapú, többnyire kerek vagy ovális köveket ún. kabosonoknak nevezik.

27 A kifejezés a csiszolás módjára utal, nem pedig a foglaláséra, ahogy a régészeti szakirodalomban sok helyen tévesen utalnak rá.

28 A jutási fibulákon látható kabosonoknak térben és időben a legszorosabb formai párhuzamai a gepida sasos csatok lemezén és rombuszos tűlemezű kengyelfibulákon figyelhetők meg. Parányi méretük alapján összefüggésbe hozhatók az V. század második felére keltezett germán fejedelmi leletekkel is (Tournai, Apahida).

29 A kaboson forma a polychrom stílus korábbra keltezhető tárgyain gyakrabban fordul elő, sokszor igen nagy méretben. Ezzel szemben a VI. századi leleteken többnyire csak kiegészítő szerepet kap egy-egy részlet kihangsúlyozására. Főleg öntött tárgyakat díszít, csak elvétve fordul elő rekeszes foglalatban, erre a Kárpátmedencei leletanyagban nincs is példa. Megformálásukhoz vastagabb gránátdarabokra volt szükség, ebből csiszolással és polírozással telt színű, plasztikus berakást hoztak létre. A két pár kaboson csiszolású gránáton kívül (egyik elveszett, ezt utólag ezüstből pótolták), a tárgyalt langobard fibulák összes többi berakása sík felületű. Ez a forma az egész VI. századi Európa ékköves anyagában dominál, függetlenül foglalásuk módjától. Sík lapokból könnyebben alakíthattak ki geometrikus vagy bonyolultabb formákat, és adott mennyiségű nyers51