A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Köhler Kitti: A lengyeli és a Balaton–Lasinja kultúra embertani leletei Veszprémből
váz töredékes, hiányos, szintén vízköves. Az agykoponya abszolút méreteit tekintve igen hosszú-keskeny-igen magas; indexek szerint hyperdolicho-ortho-(hyper)akrokran; körvonala norma verticalisban ovoid, norma occipitalisban ház alakú; a tarkó curvoccipital profilú. A széles homlok hypereurymetop indexű. Az arc abszolút méretét tekintve széles, a felsőarc hypereuryen indexű. A szemüreg mesokonch, az orr mesorrhin indexű. Az apertúra piriformis alsó széle anthropin, a fossa canina mély. Anatómiai variáció: A lambdavarrat mindkét oldalán varratcsontocskák láthatók (ossa wormiana). Fogazat: A megmaradt 13 fogon - amennyire az a vízkő ellenére látható volt - caries nincs. A fogak abráziója 5-ös fokozatú. Az alsó állkapocs őrlőfogain fogkő figyelhető meg. Ezenkívül a bal felső Ml fog gyökerénél abscessus található. Patológia: Néhány, igen rossz állapotban megőrződött nyakcsigolya corpusának peremén osteophyta-képződés látható. 15. sír (562. obj.) - 30-50 éves férfi: A lelet töredékes, vízkővel borított koponyából áll, amely a metrikus adatok felvételét nem tette lehetővé. Az ugyancsak vízkővel borított postcraniális csontok közül a jobb alsó és felső végtagcsontok - utólagos bolygatás következtében - hiányoznak. Az agykoponya körvonala norma verticalisban pentagonoid, norma occipitalisban ház-alakú. A számított termet a kis kategóriába esik. Anatómai variáció: A lambdavarrat bal oldalán közepes nagyságú varratcsont látható (ossa wormiana). Fogazat: Az összesen megmaradt 24 fogon caries nincs. Az abrázió 5-ös fokozatú. Összegzés 7. Lengyelt kultúra A lengyeli kultúra Veszprém, Jutási út lelőhelyén feltárt nyolc temetkezéséből egy gyermek (Infans I. korú), három férfi (1 aduitus, 1 maturus, 1 maturus-senilis korú), három nő (1 aduitus, 2 maturus), továbbá egy meghatározhatatlan nemű (juvenis korú) egyén embertani maradványai kerültek feldolgozásra. A leletanyag általában közepes megtartású, megfigyeléseinket elsősorban a csontokra rakódott vízkő nehezítette. A késő neolitikus sírok a feltárási terület északnyugati negyedében, egymás közelében, mintegy csoportot alkotva kerültek elő. Nem zárható ki, hogy a sírba temetettek között esetleges rokoni kapcsolat állhatott fenn. Ennek tisztázását egyrészt az eltemetettek demográfiai adatainak összevetése, másrészt a csontvázakon előforduló öröklődő epigenetikai jellegek megfigyelése segítheti elő. Az eltemetettek életkori adatait figyelembe véve a családi kapcsolat véleményünk szerint nem kizárt. Feltűnő ugyanakkor, hogy a hat egyén között csak egy kisgyermek volt. Az öröklődő epigenetikai jellegek, anatómiai variációk megfigyelése sem tisztázta az ehhez a csoporthoz tartozó temetkezések közötti vérségi kapcsolatok meglétét. Ez ugyanis csak abban az esetben végezhető el eredményesen, ha ezek vizsgálata szisztematikusan, azaz minden vázra kiterjedően nyomon követhető. 22 A csontokra rakódott vízkő azonban jelen esetben ezek megfigyelését nagymértékben gátolta. Az egymáshoz viszonylag közeli temetkezések esetében csupán egy variáció, az ossa wormiana fordult elő két egyénnél. Ez a jelleg azonban más sorozatok esetében is igen gyakori, ezért mindinkább el kell fogadnunk azt a vélekedést, amely szerint az ossa wormiana vérségi kapcsolatok tisztázására nem alkalmas. 23 A veszprémi embertani leletek vizsgálata során észlelt kóros elváltozások az őskorban gyakran jelentkező megbetegedések közé tartoznak. Traumás eredetű elváltozás a 2. sírban nyugvó idős férfinél fordult elő, akinek mindkét ulnáján gyógyult törést találtunk. Az igen gyakori izületi megbetegedések közül spondylosis vagy spondylarthrosis a megfigyelésre többé-kevésbé alkalmas leletek esetében két férfi gerincoszlopán hagyott nyomokat, egyszer az ágyéki, egyszer pedig a gerinc teljes szakaszán (2. és 5. sír). Az elváltozás mindkét esetben az idősebb korcsoportú egyéneket érintette. Habár nem tartozik a kóros elváltozások körébe, de mindenképp érdemes megemlíteni a postcraniális csontok - elsősorban a calcaneus és a patella - izomtapadási régiójában jelentkező fokozott túlterhelés okozta tarajos csontkinövéseket (entesopathia), amelyek két egyénnél voltak megfigyelhetők (2. és 5. sír). A fogazati megbetegedések sem súlyosságuk, sem gyakoriságuk tekintetében nem voltak számottevőek. Szuvasodás (caries) anyagunkban igen kis mértékben jelentkezett. Hét felnőtt 122 fogának vizsgálata során két egyénnél mindösszesen csak két szuvas fogat találtunk, amely mindkét esetben a kisőrlő fogakon, a cement-zománc határon kezdődő nyaki caries volt. A 2. sírban nyugvó idős férfinél a töredékes felső fogsorban valamennyi fog még a halál beállta előtt kihullott, alveolusaik csaknem teljesen felszívódtak, az alsó fogsorban további három fog még az életben kihullott. A veszprémi leletanyag tipológiai besorolása a rossz megtartottság következtében nehézségekbe ütközik. Metrikus adatok felvételére mindösszesen egy férfi és egy nő koponyája volt alkalmas (1. sz. táblázat). Ez 39
