A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Köhler Kitti: A lengyeli és a Balaton–Lasinja kultúra embertani leletei Veszprémből

alapján csupán annyi állapítható meg, hogy a sorozattöredéket képviselő agykoponyák abszolút méretek szerint elsősorban a hosszú-keskeny-középszéles-magas, indexek szerint a dolicho-hyperdolichokran kategóriákba esnek. A homlok abszolút méretek szerint" széles-igen széles, indexek alapján eury-hypereurymetop. A tarkó minden esetben curvoccipitalis profilú. Az arckoponya sajnos csak egy esetben volt rekonstruálható, amely középszéles-magas, leptomorph jellegű. A hosszúcsontok mérete alapján számított testmagasság értékeinél heterogenitás mutatkozik, azaz alacsony és magas termetű egyének egyaránt megtalálhatóak a férfiak és a nők között is (2. sz. táblázat). A metrikus és morfológiai adatok összességében arra engednek következtetni, hogy a veszprémi leletek a gracilis és a robusztus leptodolichomorph típusvariánsok körébe tartozhattak. A lengyel i kultúra népességének embertani arculatajói ismert, köszönhetően annak, hogy temetkezései - különösen a neolitikum korábbi periódusaihoz képest - viszonylag nagy számban kerültek elő, amelyek jelentős része antropológiailag is feldolgozott. A legtöbb és legnagyobb sírszámú temetők, illetve temetőrészletek főként a Délkelet-Dunántúlról ismertek (pl. Villánykövesd,

24 Zengővárkony,

25 Mórágy-Tüzkődomb,

26 Pári-Altacker

27

), míg ettől északra és nyugatra néhány kivételtől eltekintve (pl. AszódPapiföldek,

28 Csabdi-Télizöldes

29

) általában csak rituális vagy áldozati jellegű temetkezésekről van tudomásunk (pl. Esztergályhorváti

30

). A hagyományos taxonómiai elemzések szerint a lengyeli népesség igen heterogén összetételű volt, amelyet az atlantomediterrán és a nordoid típus dominanciája mellett a gracilis mediterrán és a cromagnoid komponensek, továbbá elvétve bizonyos brachykran (alpi) elemek előfordulása jellemez.

31 A metrikus adatokra épülő összehasonlító statisztikai vizsgálatok - amelyek különböző típusok, illetve típusvariánsok létrehozásával leletegyüttesek közötti összefüggések, adott esetben különbségek megállapítására is alkalmasak - alátámasztani látszanak a fent ismertetett taxonómiai sokszínűséget. E szerint a korszak népességet túlnyomórészt a robusztus és a gracilis leptodolichomorph koponyájú típusok képviselik, amelyek mellett az eurydolichomorph variáns is előfordul, bár utóbbi részesedési aránya elenyésző.

32 A mórágy-tűzkődombi "ВГ'-ként megjelölt temetkezési csoport csontmaradványainak feldolgozása során K. Zoffmann Zsuzsanna - a feltételezett helyi fejlődéssel járó gracilizációs folyamatnak legkevésbé kitett - arcmagasság méretek alapján állított fel ti pus variánsokat (A-D típusok, altípusokkal). Ezek közül a temetőn továbbá a lengyeli kultúra egészén - belül, a tipológiai heterogenitás mellett az alacsony-keskeny-eurymorph arcú (C) típusvariáns dominanciáját állapította meg.

33 Szintén a metrikus adatokra épül a Penrose-féle distancia analízis is, amely időben és térben egymástól távoli kultúrák, illetve embertani sorozatok történeti, genetikai kapcsolatainak kimutatására szolgál. Egy több lépcsőben elvégzett, Közép- és Délkelet-Európa, valamint a Közel-Kelet több, mint száz neolitikus és rézkori sorozatainak általánosított Penrose-távolságait vizsgáló elemzés során K. Zoffmann Zsusanna négy nagyobb csoportot különített el. Ezek közül a lengyeli kultúra a szinte kizárólag kárpát-medencei neolitikus sorozatokból álló ún. „közép-európai csoport"-hoz tartozik. E csoportnak az analízis során nem volt semmiféle olyan szignifikáns kapcsolata, amely nyugati, keleti vagy akár déli/délkeleti irányú biológiai kötődésre utalna, azaz teljesen elszigetelten áll a többi - déli, délkeleti, nyugati csoport - között. A lengyeli kultúra sorozatainak a közép-európai és csehországi vonaldíszes sorozatokkal való Penroseazonossága alapján ugyan-akkor feltételezhető, hogy annak népessége - legalábbis biológiai értelemben - helyi eredetű és akár a neolitikum legkorábbi szakaszáig visszavezethető. Ezt az autochton népességet az analízis eredményei alapján zavartalan helyi fejlődés jellemezhette, amelyet jelentősebb külső etnikai hatás (migráció, infiltráció) a neolitikum folyamán nem ért.

34 A lengyeli kultúra jelen tanulmányban közzétett embertani leletei a kis esetszám és a megtartottság következtében összehasonlító statisztikai vizsgálatok elvégzésére nem alkalmasak. A csekély metrikus és morfológiai adat összegzése alapján annyi azonban megállapítható, hogy a veszprémi leletek a gracilis és a robusztus leptodolichomorph (mediterrán és nordoid) típusvariánsok körébe tartoznak, amelyek a kultúra népességének domináns típusait képviselik. A korszak embertani képében másodlagos szerepet játszó eurydolichomorph (cromagnoid), továbbá brachykran (alpi) komponensek jelenléte a sorozattöredékben nem mutatható ki. //. Balaton-Lasinja kultúra Veszprém, Jutási út középső rézkori temetkezései között egy gyermek (Infans II. korú), két férfi (1 aduitus, 1 adultus-maturus korú) és egy nő (maturus-senilis korú) embertani maradványai kerültek feltárásra. A kis esetszám és a megtartottság következtében a metrikus és morfológiai adatok felvétele csak két eset40