A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Koncz Pál: Franz Gründler veszprémi könyvkötőmester (1760–1845)
KONCZ PÁL FRANZ GRÜNDLER VESZPRÉMI KÖNYVKÖTŐMESTER (1760-1845) A luxusiparok közé sorolt kézműves könyvkötészet helyi múltjának kutatása levéltári, múzeumi adattári forrásokra, ill. könyvtári, gyűjteményi könyvkötések vizsgálatára épül. A mesterség hazai újkori céhes gyakorlatáról Halász Margit adott áttekintést. 1 Veszprém megyére vonatkozóan néhány kisebb közleményünkben adtunk közre adatokat az eddigi könyvkötéstörténeti kutatásból. 2 A könyvkötőknek - úgy is, mint kereskedő, kölcsönző könyvforgalmazóknak - a vármegye, ill. Veszprém művelődési viszonyaira gyakorolt hatásával, a könyvkultúrában betöltött szerepével Hudi József foglalkozott. 3 Az életrajzi és egyéb személyi forrásadatok feldolgozásához képest problematikusabb, gyakran bizonytalanabb az egyes kötésemlékek, készítmények konkrét mesterekhez kötése. Kötéscsoportok, szerszámegyüttesek összefüggéseinek megállapítása a könyvkötéseken látható jegyek alapján lehetséges, amelyet a forrásadatok olykor valószínűsíthetnek, ill. igazolhatnak. Az egyazon városban működő konkurrens, ill. egymást követő mesterek tevékenysége közötti összefüggések példája Franz Gründler (Gründler Ferenc) katolikus vallású veszprémi könyvkötőmesteré. Anyakönyvi bejegyzés szerint 4 1845. március 10-én 85 esztendős korában hunyt el Veszpémben. Eszerint 1760-ban született, bár a korabeli anyakönyvi életkor-bejegyzések olykor pontatlanok. 5 Özvegye Pintér Borbála. A mester családneve mellett műrokonsági kapcsolatai is megerősítik, hogy a helyi német anyanyelvű polgárok közösségéhez tartozott 6 , bár felesége magyar. Anyakönyvi adatokból 7 öt gyermekükről tudunk; Ferenc *1794, Anna (Veinczerl Györgyné) *1801 f 1836, Barbara v. Borbála (Butzkó Ignácné) *1803, Mária *1820, Éva fi 836. Gründler veszprémi működésének kezdete nem pontosan tisztázott, 1814-re tehető. Az adózó lakosság kerületenként történt összeírása tükrében 1815-ben a vármegyeház utáni harmadik épületnél, a 6. sorszám alatt szerepelt "Krindler Ferenc" bérelt boltja. 8 Figyelemre méltó, hogy - ugyan biztos azonosítás lehetősége nélkül - megközelítőleg azonos e hely az 17471760 között itt tevékenykedő Ethey István könyvkötő 9 1749-ben összeírt házával 10 . Gründler saját tulajdonú lakóhelye viszont 1827-ben a 2. városnegyed 403. háza. 11 Három év múltán ezt a házat, akárcsak mesterségét a 3. adóosztályba sorolták, a mestert 1 forint megfizetésére kötelezve. 12 A mester 36 esztendős fia, ifj. Gründler Ferenc az összeírás tanúsága szerint ekkor még apjával egy háztartásban élt, de hogy ő is könyvkötő lett volna, arra semmi nem utal. 1830-ban az ekkor már 70 esztendős kompaktor 27 éves leányát, Barbarát feleségül vette Bucskó (Butzkó, Bucska) Ignác, a mester 26 éves könyvkötő legénye. 13 A szakmán, céhen belüli házasság természetesen általános, évszázados gyakorlat, amely biztosíthatta az ingatlannal (vagy bérlettel), ill. elegendő tőkével nem rendelkező kézműves egzisztenciájának megszilárdulását, akár a mester özvegye, akár a mester öröklés elé néző leánya volt a menyasszony. XVIII. századi veszprémi példa: Franz Xaver Baumaister könyvkötő 1755-ben elődjének, Szerényi György mesternek özvegyét, szül. Hrol Borbálát vette nőül. 14 Nyilvánvaló, hogy Butzkó, mint a már idős, betegeskedő Gründler mester alkalmazottja, legénye, az apósának majdan felszabaduló céhbeli helyére, megrendelői körére pályázhatott. A felszerelés, a díszítőszerszámok átruházása, átöröklése szempontjából oly fontos tradíciónak megfelelően (már Franz Gründler halála után) Butzkó Ignác könyvkötő és Gründler' Borbála elsőszülött leánya, Johanna (*1830) 17 esztendős korában szintén szakmabelihez ment férjhez. A szerencsés újdonsült mester a berlini születésű Ludwig Georgi 15 , kinek leszármazottai máig éltetik a kézműves könyvkötészetet Veszprémben. 1833-ban a 6. polétában lévő 14. házban "örfegj Gründler Ferenc könyvkötő, 60 esztendős katona vagy hibás" [sic!] személye után 4 forintot, háza után " forintot fizetett. Öt év múlva a 6. poléta 12. szám alatt írták össze 16 az "öreg" mestert. Feltehetőleg nem a lakóhely, hanem annak számozása változott csupán. Fontos adat, hogy ugyanitt írták össze Gründler vejét, Bucskó Ignác könyvkötő legényt is, ki személye 209
