A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Koncz Pál: Franz Gründler veszprémi könyvkötőmester (1760–1845)
és mestersége után l-l forintot fizetett. 1843-ban a 6. poléta 24. sorszámán vették lajstromba Grundiert, ekkor már csak fél-fél forintot kellett adóznia háza és mestersége után. 17 Gründler veszprémi működésének idején (eltérő intervallumokban) különböző összeírások alapján több helybeli könyvkötő (mester és legény) is azonosítható, mint konkurrencia. Rendre: nemes Stojanovics Gyögy 18 , Till József 9 , Till Antal 20 , (ifj.) Horváth József 21 , Horváth Ferenc 22 , Vásonyi István és Kálmán János 23 , a vej Bucskó Ignác 24 , Rundl Antal 25 , Csehszíj ártó István. 26 Till és Bucskó nem önálló iparos, hanem alkalmazott ebben az időszakban. Tudomásunk van 1819-ből bizonyos Franz Matzka könyvkötőnek - ki zenész is - veszprémi templomi muzsikus barátjáról, - tehát nem bizonyos, hogy maga Matzka tartósan Veszprémben működő mester lett volna, de (eleddig) egyetlen azonosított díszkötését mindenesetre kétségtelenül itt dedikálta barátja számára. Ráadásul e könyvkötés márványozott festésű előzékét a Veszprém közelében fekvő Sóly papírmalmában merített papírral kasírozta Matzka. 27 Rundl Antal családneve Gründleréhez meglehetősen hasonló ugyan, de többszörösen igazoltnak látjuk, hogy két különböző személyről van szó, ugyanis egy-egy azonos adóöszszeírásban, ill. anyakönyvekben egyaránt szerepel a két névalak, továbbá világosan elkülönül nemcsak a kereszt-, hanem a családnév is. 28 így rokonságuk teljesen kizárt. 1807-ben Rundl Antal a veszprémi születésű Tölpp József mellett Franz Xaver Baumaister helybeli könyvkötőmester legénye volt, akinek az idős mester (f 1808) "átadta mesterségét" - ezzel önálló mesterré válásához hozzájárult. Rundl ekkor kért letelepedési engedélyt, tehát nem veszprémi születésű polgár. 29 Rundl már ebben az évben megkezdte önálló keresetű tevékenységét, amelyről a vármegyei hivatalok számára végzett könyvkötései után járó kifizetések adatai tanúskodnak. 30 Az első poléta 1822. évi összeírása során az 1. számú "új város háza " után a 3. szám alatti "Uraság házában" két másik iparos bérlő mellett harmadikként írták össze "Rundl Antal Compactor" mestert. 31 1827-ben már csak időszakosan, az év egynegyedében dolgozott. 32 Utoljára 1838-ban szerepelt az adólajstromban. 33 Franz Gründler betelepedésének éve egyelőre ismeretlen. Neve fia születése kapcsán 1794-ben bukkan fel először helybeli anyakönyvben. 34 Ekkor egy nyomdász mellett három könyvkötőt írtak össze a városban; e szám mögött számos forrásadat alapján Fr. X. Baumaister és a két református kisnemes: Horváth Mihály és Ferenc állhatott. 35 Veszprémi könyvkötői tevékenységéről 1814-től, 54 éves korától kezdve rendelkezünk biztos információkkal a különféle vármegyei hivatalok rendszeres költségelszámolásai alapján. 36 1815-ből a közeli Sólyból van kifizetési adatunk bírói jegyzőkönyv köttetés nyomán. 37 Itt említhetjük, hogy akár a többi veszprémi könyvkötő - a kor gyakorlatának megfelelően - nem csupán nyomdabizományosi, privilegizált könyvkereskedő, hanem papírfelhasználó mesterséget is űzött: papír viszonteladással is foglalkozott. 38 A sólyi papírmalomban a maga könyvkötői szükségletein felüli készletet vásárolva, veszprémi műhelyében kisebb tételekben különféle papirost is árusított. 1816-ban a vármegyei levéltárnak készített jegyzőkönyveket, 39 1817-ben vármegyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyveket, ill. statútumot köttettek be vele. 40 A következő évben mintakérdőívek és különféle rendeletek, leiratok, jegyzőkönyvek nagyobb mennyiségének bekötését végezte a vármegye hivatalai számára. 41 Tekintve, hogy egy átlagos folio méretű jegyzőkönyv márványozott festésű egészbőr kötésének ára (gerincén aranyozott díszítéssel) ekkoriban 2-2,5 forint, a kifizetett 135 forint alapján közel ötven kötetnyi megrendelés feltételezhető. A megelégedésre végzett munka újabb megrendeléseket hozott; 1820ban egyetlen év alatt 302 forintot fizetett a vármegye 42 "többféle compactor munkáiért". A vármegye mellett rendszeresen kapott munkát Rundl Antallal együtt az egyházaktól is; pl. a katolikus püspökségtől és káptalantól. 43 Érdekes adat, hogy 1824-ben olyan papírért fizettek egy kereskedőnek, amelyet "püspöki illuminációhoz hordott el" Gründler mester. 44 A XVIII-XIX. században különösen közkedvelt, divatos látványosság az esti kivilágítás. Az ünnepelt személyeknek szóló köszöntők, fáklyás felvonulások, szerenádok során kiemelt szerepe volt a színes papírból készült lampionoknak, ill. a kölönféle színes figurákkal díszített ablak-dekorációknak, amelyeket gyertyák, kandeláberek fénye világított át az utcáról szemlélők számára. Természetes, hogy a finom papírokkal, ragasztóanyagokkal mesteri fokon bánó, rutinos könyvkötőt bízták meg ilyen díszmunkák készítésével. Különösen becsesek számunkra azon adatok, amelyek szerint a Szent Benedek Rend tihanyi apátsága az 1833. esztendő utolsó napján fizetett ki Gründlernek a Szent Ányos templom számára rendelt két misekönyv-kötésért nagyobb összeget: 30 forintot, majd a következő évtizedben is rendszeresen megbízták különféle köttetésekkel. 45 E díszes szerkönyv-kötéseket egyértelműen azonosíthatjuk a templom sekrestyéjében megőrzött misekönyvek között, mivel ekkoriban éveken keresztül csak e két misekönyv kötésére került sor (Vö. Függelék, könyvkötések jegyzéke: 1-2. sz. könyvkötés). E szerkönyvkötések jól példázzák, hogy 210
