A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Nagy István: Adatok az 1809-es francia dúlásokról a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményében

A fentieken kívül néhány, az előbbieknél kisebb tételt is tartalmaz a felsorolás, amelyről az első iratban nem esett szó. Ezek a korábbi évekből adódó maradványok: - Pápa belvárosának tartozása

39

: 164 forint 35 1/2 dénár - Veszprém vármegye Pázmánovitz-telek után: 6 forint 56 dénár - Pauman-ház után: 3 forint - kovácsi pap a zsellérek háza után: 7 forint Összes maradvány és egyéb tartozás: 180 forint 91 1/2 dénár. Az irat végösszege 17 835 forint 12 dénárt tesz ki a kancellista számolása szerint a 8. pontban foglalt Schvartzfischer-tartozás nélkül. A történész ezzel ellentétben 17 836 forintot és 32 dénárt számolt össze többszöri ellenőrzés után. Az 1 forint 20 dénárnyi különbség nem olyan nagyságrendű összeg, ami jelentős lenne ekkora tételnél. Feltehetően akár a kancellista, akár a történész pontatlanságából, vagy olvasási hibájából eredhet. Érdekes, hogy a második irat a Schvartzfischer-ügyben az egész 500 forintnyi összeget követelés tárgyává teszi azzal, hogy bontásban közli a franciák által állítólagosán elvett összegeket.

40 A második irat adataiból kitűnik, hogy a történész számolása szerint a Schvartzfischer-ügyön kívül a francia dúlásokból még 1818-ban is 17 565 forint 40 X

A dénár kimutatható hiánya volt az uradalomnak.

41 "A háború táplálja a hadsereget" - tartja Napóleon. Ez azt jelenti, hogy a hadsereget nem előre felhalmozott készletekből látták el, hanem a az élelem nagyobbik részét a hadseregnek magának, a hadszíntéren kellett beszerezni. A XVIII. században a hadsereget raktárakból látták el. Ez megkímélte a hadszínterek lakosságát, viszont a hadsereg hatékonyságát jelentősen csökkentette, mert az a szállítási nehézségek miatt nem volt képes a raktártól száz km-nél messzebre elszakadni.

42 Napoleon elvetette ezt a rendszert, és hadseregeivel a hadszíntéren rekviráltatott élelmet. Ez lehetőséget adott arra, hogy csapatai szélsőséges esetben akár 60 km-t is megtegyenek naponta

43

, átlagban viszont 30 km-t is menetelhettek, szemben a korábbi 20 km-rel. Ez a hadászat teljes átalakulását és a hadszínterek kibővülését eredményezte, és ez vezethetett Magyarország hadszíntérré válásához is. A francia hadsereg Magyarországon sem változtatott addigi beszerzési rendszerén. A katonák pénzért, nyugta ellenében, vagy anélkül bármilyen élelmiszert lefoglalhattak. Ilyen tekintetben a kocsmák, csapszékek különleges veszélynek voltak kitéve. Ez nem csak a katonák vigalomra való hajlandóságával magyarázható, hanem a higiéniás viszonyokkal is. A korban a járványok egyik fő hordozójának a kutakból nyert ivóvíz tekinthető. Ezt a veszélyt növelte, hogy a hazájuktól távol lévő, fizikailag gyakran kimerült, rosszul élelmezett katonák fokozottabban veszélyeztetettek voltak a járványok tekintetében. A bor és sör fogyasztása - nyilván egyéb hatásait, és a katonák hozzáállását is tekintetbe véve - a hadsereg harcértékének megőrzésében fontos szerepet játszott. A részegeskedést viszont a francia katonai hatóságok is tiltották, és erőteljesen felléptek a részegeskedő katonákkal szemben.

44 Pápát a francia csapatok három oldalról közelítették meg.

45 A francia főerő Bécsújhely-Sopron-KőszegSzombathely-Sárvár irányából a Mersevát-Külsővat melletti Marcal-átkelőn keresztül támadott. A francia csapatok 1809. június 11 -én este táboroztak le a Marcal átkelőjének két oldalán. Másnap kora reggel indultak meg Pápa irányába. Az elővédet jelentő Montbrunlovashadosztály reggel nyolc órakor foglalta el Nemesszalókot, tízkor Nyárádot. Itt a franciák rövid pihenőt tartottak, majd fél 11-kor kétórás harc során megütköztek a Borsosgyőrt védő Andrássy-dandárral, és elfoglalták Borsosgyőrt. Grouchy tábornok csapatai Karakó-Dabróka térségében keltek át a Marcalon június 11-én. A Colbertdandár másnap délben érkezett be Borsosgyőrhöz, és csatlakozott Montbrun egységeihez. Együtt indították meg a közben beérkezett badeni dandár által támogatva a Pápa elleni támadást délután négy órakor. A városban a harcok rövid ideig tartottak, de a győri út mellett fekvő Kálvária mellett napnyugtáig folytak a csatározások. A Pápa elleni támadás alkalmával esett el egy francia tiszt. A valóságban egy egységétől lemaradt katona lőtte le a tisztet. A francia főparancsnok, Eugène de Beauharnais és a francia parancsnokok viszont azt hitték, hogy egy pápai polgár lőtte le Ayét őrnagyot.

46 A francia főparancsnok ebben a hiszemben megtorlásul csapatainak két óra szabadrablást engedélyezett. A lakosság ekkor szenvedte el a francia kártételek jelentős részét.

47 Az események lefolyásából megállapítható tehát, hogy Pápa és környéke - ezzel együtt az Esterházyuradalom is - a legnagyobb kárt a pápai ütközet napján, 1809. június 12-én szenvedte el. A francia hadsereg kisebb része, a Montbrun és Grouchy tábornokok által vezetett elővéd már az ütközet napján elhagyta Pápát, és Takácsin túl éjszakázott. A francia haderő zöme késő este érkezett Pápa mellé, de nem vonult be a városba, hanem azon kívül ütött tábort. A francia főerő másnap kora reggel azonnal indult Győr felé, és 203