A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

odaérkező asszonyok. Ezt a halotti leplet összefogva, az üres keresztről függő állapotban is ábrázolják. A kakas az ember esendő, gyarló voltát idézi, Péter árulásnak ható tiltakozását, amellyel megtagadta Mesterét, emlékeztetve az Üdvözítő szavaira: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem. " (Lk. 22:34) Jelképezi továbbá a kakas a tagadás mellett a bűnbánatot, a hűséget, de a reggeli fényt, Krisztus feltámadását is, sőt, a IX. századtól Krisztus feltámadásának és visszatérésének jeleként használták.

188 A címerpajzs utolsó sorában egymást követi négy ábra. Az első a keresztbe tett jogar és főpapi pásztorbot, amelyek visszautalnak Krisztus főpapi és uralkodói mivoltára. A jogar a koronához hasonlóan olyan uralkodói jelvény, amely az égi és földi hatalmasságoknál azonos módon található meg. Jelzi, hogy Krisztus a világ győzelmes Ura,

189

az igazságosság képviselője: „ Trónod Istentől való, mindörökké megmarad. Királyi pálcád (jogar) igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot. " (Zsolt. 45:7,8) A főpapi méltóságra kiválasztott Áron kivirágzott vesszejétől származtatott pásztorbot pedig mint főpapi jelvény, a lelkek pásztorának jelvényeként fogható fel.'

90 Az oszlop a szíjakkal a megostoroztatást idézi, a kínzatás egyik jelvénye. A római büntetőjog szerint a megostorozás a keresztre feszítést előzte meg, de Jézus esetében Pilátus ezzel kívánt részvétet ébreszteni az ártatlan iránt. A megostorozás jelenete a XI. század óta jelen van az európai művészetben a szenvedéstörténet ábrázolásokban, a XV. századtól pedig önálló képpé vált. Tiszteletében, amely a VIII. századra nyúlik vissza, komoly szerep tulajdonítható a középkori, Perugiából elindult és hozzánk az 1260-as években eljutott flagelláns mozgalmaknak.

191 Magát az oszlopot pedig, amelyhez a Megváltót a hagyomány szerint kötözték, 1223-ban Giovanni Colonna bíboros az ötödik keresztes hadjárat vezéreként eljuttatta Rómába, itt azután a Santa Prassede templomban, a szent Zénó kápolnában kapott helyet.

192 A IX. század óta ábrázolt megostorozás jelenetének nagyszámú megfogalmazásaiból kiemelkedik a német Wies templomának XVIII. századi kegyszobra, amely sok más képnek, szobornak szolgált előképként. A harmadik képen látható a kereszt, az üdvösség fája, amelyre Krisztust felfeszítették. A hagyomány szerint ez a kereszt abból a fából készült, amely Ádám sírjából nőtt ki, jelképezve az első emberpár által elkövetett bűnt, az Istennel szembeni engedetlenséget és a megígért Messiást, aki azért jött, öltött emberi formát, hogy a bűnből megváltsa a világot. Ebben az esetben a kereszt nem a megszokott latin, hanem T alakú, tau illetve antonita kereszt, amely csengőkkel ellátott botként Remete Szent Antal attribútuma volt és a XI. században alapított antonita rend jelvényeként ismert. Feltételezik, hogy ilyen alakú lehetett Krisztus keresztje is. Egyébként a Golgota ábrázolásokon a latin keresztre felfeszített Megváltó mellett megkülönböztetésképpen a két lator keresztjeként gyakran alkalmazták az antonita keresztet. Ez a T alakú kereszt, vagyis a héber tau, mint az igazak homlokára Áron által írott jel, védelmet jelentett.

193 A kereszt mögött látható Jézusnak egyetlen textildarabból készült köntöse, „amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve" (Ján. 19:23) amelyre, a megfeszítettekre őrködő katonák sorsot vetettek, miután felsőruháin megosztoztak: „így teljesedett be az írás: elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek" (Ján. 19:24). Végül pedig az a három szeg zárja a sort, amelyekkel Krisztus végtagjait a keresztfához szegeitek. Krisztus szenvedését és az Arma Christit megkülönböztetett tisztelet vette körül. Különösen a népi áhítatban fordultak rendkívüli figyelemmel Krisztus szenvedése, a kínzatás és keresztre feszítés eszközei felé. A kegyes hagyomány szerint Jézus fejét 44 tövis szúrta meg, testén 5475 seb keletkezett, a kötél pedig, amelyet nyakára vetettek, Ábrahám lovának szőréből készült, míg a három szeg abból a késből, amellyel Ábrahám Izsákot akarta feláldozni. A szegek beveréséhez használt kalapácsot Mózesének tulajdonították. Még a Megváltó kereszten mondott szavait is nagyszámú magyarázattal látták el.

194 A címerpajzs feletti sisakok közül a két szélsőn sisakdíszként a kínzatási jelvények további darabjai láthatók. A jobb oldalin a. póznára tűzött spongy a, amit ecetbe mártva nyújtott fel az egyik katona a kereszten szenvedő Megváltónak. Ezt keresztezi a lándzsa, amellyel Longinus, a római katona, megnyitotta az Üdvözítő oldalát. A hagyomány szerint a szembetegségben szenvedő katonára ráfröccsent Krisztus vére, amelytől a szeme meggyógyult és ennek hatására Jézus Krisztus követőjévé vált. A római katolikus német nyelvterületen már a XIV században külön kultusza alakult ki Longinusnak és az Úr oldalát megnyitó lán166