A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

Zoltán szerint a kultusz terjedéséhez nemcsak hozzájárult, hanem azt aktuálissá is tette az 1348. évi európai pestisjárvány, amelynek hatására a csapásoktól sújtott közösségek az isteni könyörületesség és irgalom megtestesítőjét látták a Megváltó sebeiben.

177 Itt említjük meg, hogy a húsvéti gyertyába szúrt öt tömjén-szeg a mai napig Krisztus öt Szent Sebére utal. A Megváltó Szent Sebeivel kapcsolatos ájtatossági formáknak egyik megnyilvánulása lehet az Alsó-szászországi Haselünneben (Brémától DNy-ra) a XV. században gyakorolt szokás: a megjelölt időszakaszban itt minden pénteken a nagymisét követően az egyházfi meghúzta a nagy harangot Krisztus öt Szent Sebének tiszteletére, amely a hagyomány szerint addig szólt, ameddig egy Pater Noster elmondása tartott. Egy 1710-ből való leírás szerint Észak-Bajorországban, Frankföldön egészen 1802-ig a virágvasárnapi körmenetben hét, több képből álló, meghatározott részben adták elő a passiót, amelynek keretében asszonyok hordozták Krisztus öt Szent Sebét.

178 Riedenben (Dél-Bajorország, a tiroli határ mellett) a XVII. században a társulati kápolnát, amit a XVIII. században felépített plébániatemplom kórusa foglal magába, az öt Szent Seb tiszteletére szentelték. A XVII. századi tabernákulumon látható az öt Szent Seb, Krisztus kiömlő vérét felfogó angyalokkal és az Atyával. Ugyanitt található egy faragott, XX. századi lámpatartó, amelyen öt medalionban Krisztus öt Szent Sebe kapott helyet.

179 Címerpajzson is előfordultak mint Krisztus fegyverei, uralkodói jelvényei. A kései középkortól készítették azokat a kereszteket, amelyeken csak Krisztusnak szegekkel átütött kezét, lábát, valamint lándzsától megsebzett szívét helyezték el.

180 Az ottmarsheimi bencés apátsági templom kincstárában többek között egy olyan aranyozott, 1786-ból való barokk ereklyés keresztet is őriznek, amelyeken a keresztszárakon lévő medalionokba a kínzatási jelvényeket vésték. A keresztszárak végén pedig kagyló alakú szárvégződésekbe az öt Szent Seb került, domborúan megformálva. Jobbra és balra a szegekkel átütött két kéz, a hosszanti keresztszár alsó részén a szegektől megsebzett lábfejek, ugyanezen keresztszár felső részén pedig a Szent Szív helyezkedik el. Közöttük lunellában kereszttel és kehellyel az ereklyék kaptak helyet.

181 Ezeknek a kereszttípusoknak az örökösei a XVIII-XIX. századtól a német népi vallásosság ábrázolásai között lelhetők fel.

182 Albrecht von Brandenburg bíboros (1490-1545, 1513 magdeburgi püspök és adminisztrátor, 1514 mainzi püspök, 1518-1545 kardinális) imádságos könyvének illusztrátora a már említett flamand művész, Simon Bening (1484-1561) volt.

183 A könyv egyik képén angyalok által körülvéve Krisztus öt Szent Sebe látható a felhők között, mintha a mennybe emelkedő Üdvözítő lenne, akit a földön lévők letérdelve imádnak. (Hasonló megfogalmazás 1521-ből Augsburgból is ismert.)

184 Ez a XVI. századi ábrázolás mintha előképként szolgált volna a ládikán lévő Krisztus címer faragójának. A Szent Sebek tiszteletének a korabeli hitéletben betöltött fontosságára világít rá az, hogy XXII. János pápa pápasága idején (1316-1334) Krisztus öt Szent Sebének külön miséjét határozta meg (quinque plagarum) virágvasárnap előtti péntektől virágvasárnapig.

185 A Krisztus szenvedéseiben való elmélyülés, a szenvedés átélése egyébként a középkori misztika egyik középponti témája lett. Ezzel függ össze egyes szentek stigmatizációja, azaz Krisztus sebeinek megjelenése testükön. Közéjük tartozik a XIII-XVIII. századokban Assisi Szent Ferenc, aki a legismertebb, (1181-1226), a belga Löweni Ida ciszterci apáca (1211-1290), a holland Oosteni Gertrud (1300-1358), Svéd Szent Brigitta (1302-1373), az olasz domonkos harmadrendi Sienai Szent Katalin (1347-1380), a német ferences Reutei Erzsébet (13861420), valamint Nápoly társvédőszentje Anna Maria Rosa Nicoletta Gallo ferences harmadrendi ( rendi nevén Maria Franciska, akinek neve mellé a Krisztus öt Szent Sebe megnevezést illesztették. 1715-1791), de Nepomuki Szent János (1350-1393) feje felett az öt csillag ugyancsak Krisztus öt Szent Sebét jelenti.

186 A koptok miseliturgiájában az áldozás kerek kenyere (az Isten tökéletességének kifejezése) öt helyen átszúrt, amely szúrásokkal Krisztus szenvedésének öt Szent Sebét jelzik.

187 A kehely az Olajfák hegyén magára hagyott, „vérrel" verejtékező „ Verejtéke, mint megannyi vércsepp, hullott a földre. " (Luk. 22:43-44), az alvó tanítványok között egyedül imádkozó és a „ keserű pohár " eltávoztatásának gondolatával is foglalkozó Krisztusra, valamint az Utolsó Vacsora szereztetésére, az Újszövetség poharára, Krisztus vérére utal: „Epohár az Újszövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki." (Lk22:20) A két lábfej melletti képmezőkben, a jobb és a bal oldalon egy összecsavart, kör alakot formázó, összekötött kendő, valamint egy kakas található. A kendő lehet Veronikáé, a hagyomány szerint a meggyógyított vérfolyásos asszonyé, aki a keresztet vivő Megváltónak nyújtotta azt. Ő, miután letörölte vele arcát, képmása a kendőn maradt. Ugyanakkor nem lehet kizárni azt sem, hogy ez a textília Jézus Krisztus halotti leple, az a gyolcs, amelybe Arimátiai József és Nikodémus (Jón 19:38-40) a keresztről levett testet csavarta, majd amelyet feltámadása után a sírban találtak a kenetekkel 165