A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

Apja, Hartmut XII. von Kronberg (1489-1549) Luther követője, 1521-óta evangélikus volt. Ezért 1522ben uradalmát elhagyva Csehországba, majd Bázelba kellett menekülnie. Birtokait csak 1541-ben kapta vissza. Édesanyja Sickingen leány. Fia, Johann 1566-tól a mainzi St. Alban-templom kanonokja. Rómában a Collegium Germanicumban végezte tanulmányait. 1567-tól a mainzi Szt. Pétertemplom prépostja, 1582-től a mainzi székeskáptalan kanonokja, 1599-től a világi bíróság kamarása, 1604től érseki nevelő Rómában. 1604. február 17-én nyerte el a mainzi választófejedelmi és birodalmi kancellári tisztet. 1609-től a Katolikus Liga egyik vezetője volt. 1611-ben hódolatra kényszerítette birtokainak evangélikus népeit. 1619. szeptember 9-én ő koronázta német császárrá II. Ferdinándot a frankfurti Szt. Bertalan-székesegyházban. О építtette 1605-1618 között az aschaffenburgi érseki kastélyt.

154 (48. ábra) Ferdinand von Bayern kölni választófejedelem (München 1577. október 7. - Arnsberg 1650. szeptember 13.) Szülei, V. Vilmos bajor herceg és Renata, lotharingiai hercegnő. I. Miksa bajor herceg és választó öccse. Igen korán egyházi pályára lépett. Kiképzését Ingolstadtban, a jezsuitáknál nyerte. 1591-től a berchtesgadeni hercegprépost koadjutora, 1595-től berchtesgadeni hercegprépost és a kölni nagyprépost koadjutora. 1599-től Stablo-Malmedy hercegapátságának koadjutora, 1601-től a lüttichi hercegpüspökség koadjutora, 1611-től a hildesheimi és a münsteri, 1612-től a padernborni hercegpüspökségek koadjutora. 1612. február 17-én, nagybátyja, Ernst von Bayern kölni érsek és választófejedelem (1583-1612) halála után, átvette (megörökölte) Köln, Lüttich, Münster és Hildesheim kormányzását. Az ellenreformáció híveként Támogatta II. Ferdinánd császárrá választását. 1618. december 13-tól Padernborn hercegpüspöke. 1622-ben szorgalmazta a pfalzi választófejedelmi méltóság átruházását bátyjára, Miksa bajor hercegre. 1623-ban a münsteri püspökségből kiűzte az összes protestánsokat. 1635ben csatlakozott a prágai békéhez.

155 Lothar von Metternich trieri választófejedelem (1551-1623. szeptember 7.) 1599. június 7-től viselte a trieri érseki és választói méltóságot.

156 Életútját nem sikerült részletesebben feltárnunk. A ládika készítésének ideje és funkciója A ládika készítésének ideje, a rajta szereplő címerek alapján és a címertulajdonosok életútjainak ismeretében, ezek után már viszonylag pontosan behatárolható. I. Miksa bajor herceg, akinek címere ott díszeleg ládikánkon a többi választófejedelemé között, 1623. február 25-én kapta meg a választói méltóságot. Lothar von Metternich trieri választó pedig 1623. szeptember 7-én távozott az élők sorából.

157 E két időpont közötti mintegy hét hónapban kellett tehát a vizsgált műtárgynak elkészülnie. A ládikán kifaragott uralkodói, fejedelmi címerek egytől-egyig aprólékos gonddal és kitűnő technikai színvonalon készített mestermunkák. Elüt azonban ezektől Jézus Krisztusnak a ládika fedelének belső oldalára faragott fiktív címere, amely a többi címertől eltérően jó színvonalú iparos-, de semmiként sem mestermunka. Felmerült bennünk annak a lehetősége, hogy esetleg a már mintegy háromnegyedrészt készen kifaragott ládika címersorozata a trieri választó halálával egyszeriben aktualitását veszíthette. Amennyiben az egyházfejedelem halálakor már csak a fedlap belső oldala maradt volna kidolgozatlanul hátra, úgy feltehető, hogy az aktualitását veszített tárgyat befejezetlenül odaajándékozták valakinek, s Jézus Krisztus címerét már a változott tulajdonos faragta vagy faragtatta a fedlap belsejére, hogy ezáltal befejezze, illetve befejeztesse a máskülönben remekbe készült műtárgyat. Természetesen feltevésünket ma már sem igazolni, sem cáfolni nem lehet egyértelműen. A ládika jellegzetesen német későreneszánsz munka. Német környezetben való készülése mellett szól egy olyan apróság is pl., hogy a magyar címer kettőskeresztje alól lemaradt a hármashalom, holott hazai címerábrázolásokon ez ekkor már mindenütt általánosan szerepelt. A ládika elképzelésünk szerint eredetileg valamilyen értékes és egyedi ajándék - ékszer vagy ötvösmunka - dobozául, tokjául szolgálhatott. A német választófejedelmek és címereik ábrázolása a közép- és újkorban egyaránt közkedvelt volt német földön, monumentális emlékeken és apró tárgyakon egyaránt. Nem célunk ezen emlékek részletes taglalása, röviden utalunk csak néhányra ezek közül. A választók félalakja és címerei láthatók Mühlhausen (Thomas-Münzer-Stadt) városházának reneszánsz falképén (1572).

158 A szász választó félalakja és címere a gothai Friedenstein kastély falán (XVI/ XVII. század).

159 Alakjuk és címereik több helyszínről is megmaradtak XV századi gótikus kályhacsempe sorozaton.

160 Választófejedelmek és címereik díszítik még a XIX. századi német kőedény söröskupát is,

161 stb. Ládikánkkal párhuzamba állítható választó fej edel161