A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Rainer Pál–S. Lackovits Emőke: Egy címerekkel díszített XVII. századi faládika

Apja, Hartmut XII. von Kronberg (1489-1549) Lu­ther követője, 1521-óta evangélikus volt. Ezért 1522­ben uradalmát elhagyva Csehországba, majd Bázel­ba kellett menekülnie. Birtokait csak 1541-ben kapta vissza. Édesanyja Sickingen leány. Fia, Johann 1566-tól a mainzi St. Alban-templom kanonokja. Rómában a Collegium Germanicumban végezte tanulmányait. 1567-tól a mainzi Szt. Péter­templom prépostja, 1582-től a mainzi székeskáptalan kanonokja, 1599-től a világi bíróság kamarása, 1604­től érseki nevelő Rómában. 1604. február 17-én nyerte el a mainzi választófejedelmi és birodalmi kancellári tisztet. 1609-től a Katolikus Liga egyik vezetője volt. 1611-ben hódolatra kényszerítette birtokainak evan­gélikus népeit. 1619. szeptember 9-én ő koronázta német császárrá II. Ferdinándot a frankfurti Szt. Ber­talan-székesegyházban. О építtette 1605-1618 között az aschaffenburgi érseki kastélyt. 154 (48. ábra) Ferdinand von Bayern kölni választófejedelem (München 1577. október 7. - Arnsberg 1650. szep­tember 13.) Szülei, V. Vilmos bajor herceg és Renata, lotharin­giai hercegnő. I. Miksa bajor herceg és választó öccse. Igen korán egyházi pályára lépett. Kiképzését Ingol­stadtban, a jezsuitáknál nyerte. 1591-től a berchtesga­deni hercegprépost koadjutora, 1595-től berchtesga­deni hercegprépost és a kölni nagyprépost koadjutora. 1599-től Stablo-Malmedy hercegapátságának koadju­tora, 1601-től a lüttichi hercegpüspökség koadjutora, 1611-től a hildesheimi és a münsteri, 1612-től a pa­dernborni hercegpüspökségek koadjutora. 1612. feb­ruár 17-én, nagybátyja, Ernst von Bayern kölni érsek és választófejedelem (1583-1612) halála után, átvette (megörökölte) Köln, Lüttich, Münster és Hildesheim kormányzását. Az ellenreformáció híveként Támogat­ta II. Ferdinánd császárrá választását. 1618. december 13-tól Padernborn hercegpüspöke. 1622-ben szorgal­mazta a pfalzi választófejedelmi méltóság átruházását bátyjára, Miksa bajor hercegre. 1623-ban a münsteri püspökségből kiűzte az összes protestánsokat. 1635­ben csatlakozott a prágai békéhez. 155 Lothar von Metternich trieri választófejedelem (1551-1623. szeptember 7.) 1599. június 7-től viselte a trieri érseki és választói méltóságot. 156 Életútját nem sikerült részletesebben feltárnunk. A ládika készítésének ideje és funkciója A ládika készítésének ideje, a rajta szereplő címerek alapján és a címertulajdonosok életútjainak ismere­tében, ezek után már viszonylag pontosan behatárol­ható. I. Miksa bajor herceg, akinek címere ott díszeleg ládikánkon a többi választófejedelemé között, 1623. február 25-én kapta meg a választói méltóságot. Lot­har von Metternich trieri választó pedig 1623. szep­tember 7-én távozott az élők sorából. 157 E két időpont közötti mintegy hét hónapban kellett tehát a vizsgált műtárgynak elkészülnie. A ládikán kifaragott uralkodói, fejedelmi címerek egytől-egyig aprólékos gonddal és kitűnő technikai színvonalon készített mestermunkák. Elüt azonban ezektől Jézus Krisztusnak a ládika fedelének belső oldalára faragott fiktív címere, amely a többi címer­től eltérően jó színvonalú iparos-, de semmiként sem mestermunka. Felmerült bennünk annak a lehetősége, hogy esetleg a már mintegy háromnegyedrészt készen kifaragott ládika címersorozata a trieri választó halá­lával egyszeriben aktualitását veszíthette. Amennyi­ben az egyházfejedelem halálakor már csak a fedlap belső oldala maradt volna kidolgozatlanul hátra, úgy feltehető, hogy az aktualitását veszített tárgyat befe­jezetlenül odaajándékozták valakinek, s Jézus Krisz­tus címerét már a változott tulajdonos faragta vagy faragtatta a fedlap belsejére, hogy ezáltal befejezze, illetve befejeztesse a máskülönben remekbe készült műtárgyat. Természetesen feltevésünket ma már sem igazolni, sem cáfolni nem lehet egyértelműen. A ládika jellegzetesen német későreneszánsz mun­ka. Német környezetben való készülése mellett szól egy olyan apróság is pl., hogy a magyar címer kettős­keresztje alól lemaradt a hármashalom, holott hazai címerábrázolásokon ez ekkor már mindenütt általáno­san szerepelt. A ládika elképzelésünk szerint eredetileg valami­lyen értékes és egyedi ajándék - ékszer vagy ötvös­munka - dobozául, tokjául szolgálhatott. A német választófejedelmek és címereik ábrázolása a közép- és újkorban egyaránt közkedvelt volt német földön, monumentális emlékeken és apró tárgyakon egyaránt. Nem célunk ezen emlékek részletes taglalá­sa, röviden utalunk csak néhányra ezek közül. A választók félalakja és címerei láthatók Mühlha­usen (Thomas-Münzer-Stadt) városházának rene­szánsz falképén (1572). 158 A szász választó félalakja és címere a gothai Friedenstein kastély falán (XVI/ XVII. század). 159 Alakjuk és címereik több helyszínről is megmaradtak XV századi gótikus kályhacsempe sorozaton. 160 Választófejedelmek és címereik díszítik még a XIX. századi német kőedény söröskupát is, 161 stb. Ládikánkkal párhuzamba állítható választó fej edel­161

Next

/
Thumbnails
Contents